Egy barátom megkértem mondja el azt a szót amire pillanatnyilag gondol:-Őszintesség-válaszolta.
Mi is az őszintesség,ellhalgatás,hazugság?Sokan sokfélét értünk e fogalmakon.De bizonyára mindenkinek fontos egy harmonikus kapcsolat.Az őszintesség egy bennünk levő érzés kimondása egy bizonyos helyzetben.Ezt az érzest többféle módon mondhatjuk ki de vigyázznunk kell ám vele,kinek,mikor,milyen helyzetben mondjuk el azt amire igazán gondolunk.Erre egy saját példát tudnék felhozni,amelynek végso megnyilvánulása egy barát elvesztése lett.Vajon tényleg lehet olyan őszinte lenni valakivel ami neki akkora sebet ejt sziven,gondolatain,érzésein,hogy véget vett barátsagunknak?De az az őszintesség egy saját véleményünk,akkor miért van az hogy az emberek nem tudnak elfogadni egy véleményt úgy hogy nem tragikumként fogják fel?Persze vannak személyek akik szeretik ha őszinték hozzájuk.Na es mi van egy párkapcsolattal?Sokan úgy velik:a parkapcsolat alapja a teljes őszintesség.Bár e hiedelem lehet téves is.Nem kell a másikról mindent tudni,vannak olyan dolgok,élmenyek,érzesek,gondolatok amelyek csak a miénk.Ez az alapja a szabad szemelyiségnek.A parkapcsolat ugyanis nem azt jelenti,hogy a társunk egéssze a mienk.Csak a lelkánek egy szelete az.Hasonlóan vélekedik erről Rusz Edit szexuélpszichológus is.
„Az élet minden területén szerepet játszunk-mondja-,miért kell az elsé,esetleg bánto gondolatot eppen párunk nyakába zóditanunk?”
Kérdem én?Kelle vajon baratságban olyan őszinték legyünk ami veszélyeztethetné a
kapcsolatunk?Vagy inkább ne támadjuk?Mert azzal,hogy nem mondtunk el mindent,nem
feltátlenül hazudunk.A hazugság az amikor átverem a másikat.S ehhez nem is kellenek szavak.
Szóval én úgy gondolom az őszintességnek is vannak határai mind minden másnak,és mikor túdjuk ,hogy egy olyan személlyel kell őszinték legyünk akinek, és magunknak ártunk ráadasul nem is olyan fontos dologról van szó amiről nem is kéne őszinte véleményt adnunk,akkor inkább ne tegyük.Ne hazudjunk a szemebe egyszerüen ne alkossunk véleményt,nem mindig kell feltétlenül kimondanunk amit gondolunk.
Mert egyébkent aki töredelmes vallomást tesz,az álltalaban nem őszinte.Inkább a sajat büntudatát akarja elsikálni.Az őszinteség egyik ismerve éppen a kölcsönösség,amelynek alapfeltétele,hogy nem bántom a másikat.
Igen irom ezeket a szavakat és azon gondolkodom,hogy vajon az én törtenetemben ahol egy őszinte vallomás miatt elvesztettem barátnőm,vajon a büntudatom akkartam elsikálni?És igen csak kezdek rajönni,hogy igen.Magamra gondoltam arra,hogy ki kell adnom,meg kell tudnia.De ő rá nem gondoltam,hogy milyen hatással lesz.Vigyázzunk hát mikor vagyunk őszinték!
2 hozzászólás
Üdvözöllek a fedélzeten!
Azt gondolom, hogy e helyen joggal várhatom el az őszinteségem méltányolását.
Sok hibával írsz. Sok az elütés, szinte minden írásjeled után hiányzik a szóköz. Mondatszerkesztési hibáktól sem mentes az írásod.Pl:
„Vajon tényleg lehet olyan őszinte lenni valakivel” Őszintének lenni, lenne a helyes megfogalmazás. Egy kicsivel több gondossággal sokat javíthatnál a munkád értékén.
A téma felvetését viszont nagyon jónak tartom, ahogyan a gondolataidat is, amivel megtiszteltél minket.
Érezd magad jól közöttünk.
Üdv. a
Köszönöm, hogy benéztél és értékeltél, tanulságos volt a számomra.