Hajnal fél háromkor felébredtem. Az ablakon keresztű látom , hogy az utcán a fasor fái egymásba fonódva egy ütemre hajladoztak, ringatóztak,mintha esőért könyörögnének.. Amikor már derengett , látni lehetett a felhők tornyosulását. A vihar még vajúdott, a levegő meleg volt, azután szép lassan megszületett a vihar .Beterítette az eget villámaival. Végre megérkezett a várva várt eső! Lehűlt a levegő. Mintha a fák könyörgése meghallgatásra talált volna. Arra gondoltam, hogy a kiadós nyári eső mindig vajúdással érkezik. A csendes eső, csak csepereg, csak éppen annyi, hogy elég legyen ahhoz, hogy a port elverje. Milyen különös, a fák könnyeiket ontják eső közben , így köszönve meg, az éltető esőt. Rácsodálkoztam a már ismert felismerésre: Lám milyen pici az ember és milyen elégedetlen, pedig mily nagynak tartja magát ! Minden fát nem tud egyenként meglocsolni. Hisz temérdek fa van a világon. Mi lenne velük ha nem esne az eső? Igenis kell a nyári eső, felfrissül a növényzet, felfrissülnek az emberek, az állatok is. Így nem pusztul el semmi, nem fenyeget a kihalás veszélye. A többi már csak rajtunk múlik.Tanulni lehetne a Japánoktól, az ő ötletládájukból sok eredeti ötlet valósult már meg, és nem veszett feledésbe. Régen úgy tanítottak bennünket a szüleink, hogy csak úgy volt jó minden, ahogyan ők tették.Úgy kellett megtanulni, és úgy is tanultuk meg. Természetesen ahány ház, annyi szokás. Közben aki lázadozott, hogy – Nem mindegy az hogyan csináljuk ? Úgyis a végeredmény a fontos! -Bizony,az elkönyvelt engedetlennek számított a családban. Az engedetlenek törték le a megszokást, és vitték előbbre a fejlődést, és így megy ez nemzedékről nemzedékre! Hova tart, azt jó lenne tudni ?
4 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Jó kis jegyzetet írtál, minden sor gondolata az életből merített.
Tetszett az "engedetlenek" lázadása, akik mindig valami újat akartak.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen Kedves Ica !
Kedves Zsófi!
Elolvasván az alkotásodat arra gondoltam, hogy a hagyományok adtak keretet az életnek még a nagyszülein idejében is. Most meg gyorsan változó korunkban, az egyén riadtan figyeli a szinte követhetetlen technikai, gazdasági, pénzügyi változásokat.
Azt mondod rajtunk múlik, hogy hová tartunk. Én nem így érzem. Az üzleti érdekek, a nyerészkedés sodor bennünket, de hogy hová tartunk ezzel, arra gondolni sem szeretek.
Judit
Kedves Judit !
Ha nagy vonalakban nézzük a dolgokat , akkor egyetértek. Arról is írhattam volna, hogy egyénekből áll a többség. Az egyén, ha magától rájönne, hogy milyen kevés is elég a boldogsághoz Pl: Vasárnap délutánonként nem gubózna be, hanem, elindulna egy esti sétát tenni, vagy körbekerékpározná a várost és gyönyörködne a naplementében, hallgatná, hogy az esti szellő táncra kéri a fák, bokrok leveleit, és a hétköznapi nyüzsgés helyett élvezné a város csöndjét. Már akkor megérné, s előbbre jutnánk. Ez is rajtunk múlik.
Köszönöm értékes véleményed. Szeretettel, Zsófi.