Régi udvarlási szokások

Vita nélkül nagyon megváltoztak a társadalmi szokások az utolsó 50-60 évben, az egyéb szokások mellett, az udvarlási szokások is. Fiatalságom egy részét falusi környezetben töltöttem, tehát azokról a szokásokról mondhatok el néhányat, amelyek a mai fiatalságnak elképzelhetetlennek, sőt egyenesen anakronisztikusnak tűnhetnek. Abban az időben falun az évszázadokon alatt kialakult és megtartott, a mainál sokkal merevebb, az akkori élet familiárisabb társadalmának szokásai működtek, amelyek nagyobb hangsúlyt helyzetek a lányok „tisztességére”. A falusi társadalomban arany szabályként működött, hogy egy lánynak, a szüzessége legnagyobb értéke, amit a házasságba vihet. A szülők általában árgus szemekkel figyeltek erre, és a lányok többségének ezt sikerült is megőriznie a férjhez menésig. Az udvarlás, fiú-lány szórakozás szabályai az évszázadok alatt kialakult és megkövetelt formaságok megtartása mellett zajlottak le. Megemlítem, hogy emlékeim szerint abban az időben egyetlen nő sem cigizett a falumban, de még lakodalom, születésnapi és egyéb családi mulatságok esetén sem használtak szeszes italokat. Abban az időben a fiatalok nem rendeztek maguknak diszkókat, partikat, zajos, italos és cigarettafüstös házi mulatságokat, szórakozási alkalmak csak a családi ünnepek és főleg a téli időszakban megrendezett színdarabos bálok voltak, ahol a jó modor, a jó neveltség, a helyes viselkedés kötelező volt a fiatalok részére is. A szórakozás, az udvarlás nagyobb része természetesesen a téli időszakra esett, mert nyáron a mezőgazdasági munkák fáradtsága megkövetelte a korai lefekvést. Falusi környezetben nyáron a fiatalok inkább csak hétvégeken, vasárnap találkozhattak, mert a hétköznapokon a földeken vagy a gazdaságban dolgoztak. Ilyen alkalmat adott a templomba járás, nagyobb lányok és fiuk esetében a délutáni közös séta. Este a fiuk csak olyan lányokhoz mentek inkább, akikkel komolyabb érzelmi kapcsolatban voltak. Az udvarlási napok is megvoltak határozva, ha jól emlékszem 3 nap, szerda, szombat, vasárnap. Ezeken a napokon a fiuk nyáron 9 óra körül, téli időben hamarább bekopogtattak a lányos házakhoz, ahol hellyel kínálták, és a család jelenlétében elbeszélgették az estét fél tizenegy, tizenegy óráig. Közben az főleg az anya végezte az esti teendőket, legtöbbször az apa beszélgetett az udvarló fiatalemberrel. A lány ritkán szólt bele a beszélgetésbe inkább ültek a kanapén vagy egy széken ülve kézimunkkáztak és hallgatattak. Némi változatosságot biztosítottak a társasjátékok, főleg a kártyajátékok. A testi érintkezés, ölelkezés csókolózás a szülők előtt szentségtörésnek számított, ezért ilyenre ritkán és csak a házasságelőtti utolsó időszakban kerülhetett esetleg sor, de akkor is nagyon sarkított formában. Ha eljött az a bizonyos 11 óra körüli idő a legény vette a kalapját, kezet fogott az apával és távozott a családtól. Azért, hogy a fiataloknak is legyen egy kevés intim pillanatuk a szigorú szülői szemek kizárásával, a lány a fiút kikísérhette a bejárat előtt levő lépcső aljáig vagy a tornácra. Itt az esti sötétség leple alatt beszélgethettek, adhattak néhány ölelést, vagy csókot, attól függően, hogy a fiatalok mennyi ideje ismerték egymást, vagy mennyire volt előrehaladott a szerelmi kapcsolat közöttük. A 15-20 perc leteltével, ha a lány nem ment vissza megtörtént, hogy az anya kiszólt az ajtón és a lányt beparancsolta. Valamivel szabadabb volt a fiatalok közötti kapcsolat az évente 2-3 alakalommal megrendezett bálok alkalmával. De ott is voltak jól meghatározott szabályok. Minden bálra a lányt az anyja elkísérte, és amikor az anya úgy gondolta, hogy elég volt a táncból, a lánnyal hazatávozott. Ilyenkor, amely lánynak komoly szeretője volt, a szerető is elkísérhette haza, és éppen úgy, mint a rendes udvarlási napokon a lány kint maradhatott a fiúval ugyancsak 15-20 percre egy kis búcsúzkodásra. A bálok alkalmával az anyák és lányaik a falak mellé helyezett padokon ültek, amikor a táncra hívó zene megszólalt, a lányok türelmesen vártak, amíg megjött a táncra hívó fiatalember vagy más partner. Illetlenségnek, sértésnek számított a táncra kérőt visszautasítani, ha még nem is volt a lány kedvére való. Általában a lányokat ellehetett kérni táncközben is a vele táncoló fiútól, kivételnek számított, ha már jegyesek voltak. Az akkor táncolt klasszikus táncok csárdás, tangó, keringő és más táncok megköveteltek a pároktól egy bizonyos testtávolságot, és kevesebb teret adtak az erotikának, ha a fiatal pár nem vette figyelembe a normális testtávolság szabályát, az anya közbelépett azonnal, vagy a tánc szünetében, és a lányát figyelmeztette. A táncok szünetében a komolyabb kapcsolatban levő párok az anya engedélyével, „hűsülés” címén az udvarra távozhattak, de csak nagyon rövid időre, ellenkező esetben az anya elindult megkeresni lányát, vagy a lány visszatéréskor komoly dorgálást kapott. Abban az időben falusi élet zártvilágának íratlan szabályai nagy morális erőt képviseltek, és annak be nem tartása nagy szégyent, jelentett, amire a faluközösség minden tagja adott, és igyekezett annak megfelelni. A modern idők, nyugati kultúra szabatossága, liberalizmusa az utolsó évtizedek alatt lassan elmosta, a régi falusi szokásokat, és ma már a fent említett okok és az életmód megváltozásával megváltoztak az udvarlási szokások is, sajnos rossz irányban. Több a fiatalok szabad ideje, az autó, a mobil telefon, az internet stb. megkönnyítette, az ismerkedés és a kapcsolat teremtés folyamatát. A fiatalok felfogása, a játékszabályok megváltoztak, a szülők mind kevesebbet gyakorolják az ellenőrző, irányító szerepüket, a fiatalok mind kevésbé tűrik a szülők, felnőttek ellenőrzését, tanácsaikat ódivatúnak, túlhaladottnak tartják. Ma a fiatalok biológiailag hamarább érnek, a média káros szerepe miatt hamarább szereznek tudomást a „felnőtt” kapcsolatokról, a szerelem álarcába bújtatott szexualitásról, amit minél korábban, mint példakép követni ,kipróbálni akarnak. A legnagyobb baj azzal van, hogy ma már a fiatalok pszichés fejlődése nem tart lépést testi fejlettségükkel, ami komoly bajokat okoz már a 15-16 éveseknél is. Az egész lány-fiú kapcsolatot gyorséttermi étkezésnek képzelik: a kíváncsiság, a nem valóságos érzelmekre alapozott minták, elképzelések, kívánságok gyors kielégítése, nem túl igényes körülmények között, utána a gyors felejtés. Ezt könnyen meg is valósíthatják, az internátusok, a családok szabadlégköre, az szülői ellenőrzés fellazulása miatt. Nem elhanyagolhatóan járulnak hozzá a sűrűbb találkozások lehetősége, a felszabadultabb viselkedés, bulik, éjszakázás, alkohol és a drog fogyasztása. A szexuális nevelés is teljesen elhibázott, formális vagy éppen káros. A védekezés módszerei, a nemi betegségek elleni védekezés mellett azt kellene megtanítani fiataljainknak, hogy amíg pszichikailag nincsenek a testi fejlettségük fokán, addig ne kezdjenek felületes, veszélyes futókalandokba. Nem utolsósorban azt, hogy minden normális fiú-lány kapcsolatnak csakis a szerelem lehet az alapja. Sajnos módon erre az életben kevés pozitív példát látnak, a média teljesen hamis, és káros példákat sugároz, amit megfelelő módszerrel, egy helyesebb az érzelmeket kihangsúlyozó mederbe kellene terelni. Az iskolai nevelésnek az érzelmi nevelés mindig elhanyagolt területe volt. Emlékszem középiskolai tanulmányaim idején, amíg József Attilát, mint született proletár költőt mutatott be az irodalmi tanárunk, addig a gyönyörű szerelemi líráját meg sem említette. Vagy ugyanezt mondhatnám Ady Endréről, akinek számtalan szebbnél-szebb szerelmes verse van, de csak a papok és az úri osztály bírálójaként tanították, de a fiatalok érzelmi életének nevelésére pozitív hatást gyakoroló versei felett a tanterv nagyvonalúan elsiklott. Ilyen körülmények között a valóság nem lehet más, mint amilyen, a fiatalság hamis bálványokat imád, és az érzelmektől megfosztott kapcsolatokat majmolja és gyakorolja, mert mást nem ismer.