Részlet Gyermekem, Attila c. regényből
Egy nyári reggel Attila testén kiütések jelentek meg, lázas volt, azonnal orvost hívtam hozzá. A gyerekorvost nem találtam, így a körzeti orvos helyettese jött, akit személyesen nem ismertem. Megvizsgálta. Megállapította, hogy rózsahimlője van. Ezt én is tudtam, mégis kénytelen voltam kihívni, mert otthon nem maradhat egyedül. Beszélgetés közben – mintha nem is tudtam volna róla – kijelentette, hogy Down-kóros, ami nem gyógyítható betegség, és csak úgy, mellesleg hozzáfűzte: „Az ilyen gyerekek legfeljebb 12 éves korukig élnek!”
Erre egy világ omlott össze bennem. Tudtam a betegségéről, hiszen állandóan jártam orvosokhoz és rendszeres felülvizsgálatokra. Minden akkor ismert irodalmat elolvastam, és érdeklődtem szakemberektől a betegséggel kapcsolatos új fejleményekről, de erről eddig senki nem tett említést. Ezt, így valakinek az arcába vágni – kegyetlenségnek tartottam!
Ezt követően rettegéssel vártam az idők múlását, és amikor elérte a tizenkettedik, majd a további éveket, mindig hálát adtam a jó Istennek, hogy nem vált be szomorú kinyilatkoztatása. Azóta is rossz emlékkel gondolok arra az orvosra.
Azt sem helyeslem (akarom mondani: nem tartom emberségesnek), ha kéretlenül-kíméletlenül tesznek hasonló nyilatkozatot betegeknek, vagy a beteg hozzátartozóinak.
**
A kötetet Széchenyi Könyvtár MEK köteti között „sikerkönyvként” jegyezték, olyan sokan olvasták egy hónap alatt!
10 hozzászólás
Kedves Kata!
Gratulálok a könyvedhez, és további sok sikert!
Barátsággal Panka!
Köszönöm kedves Panka!
Mindig nagyra értékelem a véleményedet, és örülök, amikor meglátogatsz. Én is igyekszem az alkotásaidat figyelemel kísérni.
Szeretettel és barátsággal: Kata
Szörnyűséges lehetett hallani, amit az a "díszpéldánya" az orvosoknak mondott. Hirtelen az jutott eszembe, hogy utána lehetett volna olvasni az interneten, hogy mi van ezzel az állapottal, mire lehet számítani. Aztán jöttem rá, hogy nem volt valószínűleg még internet.
Milyen jó, hogy ma már van!
Nos, Person, akkor még igzán nem volt Inernet, legalább is olyn általánosságban. Voltak azonban szkkönyvek, s aztán én a fiamat rendszeresen hordtam egyik budapesti gyermekklinikára, ahol a legjobb kezekben volt. S a szakkönyvekből naprkészen olvashattam az akkori állapotokról – bizonyos betegségeket illetően. Tehát én ilyen súlyos esetre nem számítottam. Szomorú, de valószinűleg én nála többet tudtam a betegségről, mivel olyan helyekre jártam, ahol szakemberekkel találkoztam. S ezért ítélendő el az ilyen lelketlen kijelentés. Mégis, nagyon megijedtem, mikor ezt hallottam, s az elkövetkező éveimet rontotta el a felelőtlen kijelentésével.
Olvastam az egész írást, fiad történetét. Megindító az a szeretet, ahogy ragaszkodtok egymáshoz. Az orvos? hát, én inkább gyógyító szakiparosnak nevezném. Tapintatlan, embertelen. Hála Istennek, és a Te szeretetednek, nem lett igaza. Üdvözöllek – matyi
Kedves Matyi!
Jól estek az együttérző, kedves szavaid. Én is Megköszöntem a Mindenhatónak, hogy nem adott neki igazat, de nekem a rettegéseket nehéz volt átélni.
Köszönöm az érdeklődésedet. Kata
Kedves Kata!
Az orvosok egy odavetett megjegyzéssel emberek életét tehetik tönkre. Örülök, hogy a te fiad él, és együtt lehettek.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Aogyan látod, úgy történt velünk is. Senkinek nem kívánom azokat az éveket, ameilyeneket a kijelentésével nekem szerzett. Aki a kijelentései előtt átgondolja, mit jelentenek majd az illetőnek, az ilyet nem tenne soha.
Köszönöm a látogatásodat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata !
Gratulálok a könyhöz, a szívszorító történethez, és az erődhöz.
Zagyvapart.
Köszönöm, hogy elolvastad és elmondtad ról+a véleményedet. Ez a könyv a Napvilág által szervezett DIGI-kötetk keretében kkészült, és ahogy föltették a Széchenyi könyvtár MEK-honlapjára, sikerlistára került. Ez volt az első könyvem, a MEK-en azóta már tizenhárom olvasható. Most készül a következő.
Üdvözöllek: Kata