Olyan világban élünk, amelyikben mindegyre valamilyen segítséget nyomnának le az az ember torkán, melyeket aztán egy idő után már képtelen lenyelni.
Így például a benzinkútnál nemcsak kifizetheti az üzemanyagot, hanem tankolhat is saját-kezűleg, ami ugyebár nagy előny, ha ebben a szakmában szeretne érvényesülni.
A pénzintézetek előnyös hitelekkel segítenek bárkin, hogy minél hamarabb rabszolgasorba jusson, és stresszes állapotba kerülve várjon egy új Spartacusra, akinek talán sikerül ezen új rabszolgarendszert megváltoztatni.
Ha jól megfigyeli az ember, majd kivétel nélkül minden vezér vagy politikus egy mindenre segítséget nyújtó egyén, aki kinyilatkozása szerint bármit képes megoldani.
Egy hideg fuvallattal egyesek képesek megállítani a jéghegyek olvadását, de szabványozni tudják nemcsak a gépjárművek, hanem például az Etna füstölgését, amikor ez álomba szenderülve pihen.
Mások segítenek a katasztrófák károsultjain, természetesen az adófizetők pénzével, de azt olyan jó szívvel adják mintha a sajátjuk lenne.
A gond annyi, azzal egyik sem tud dicsekedni, hogy képes kordában tartani a földrengéseket, árvizeket, tornádókat, vagy ezekhez hasonló csapásokat.
Ezzel szerintem nem is mernek kérkedni, mert ha nyíltan nem is látják be, lelkük mélyén tudják, hogy e csapások megelőzésére vagy elhárítására, csak egy számunkra ismeretlen dimenzióból jövő segítségre számíthat az emberiség.
Ezt meg csak úgy kaphatja meg, ha betartja azokat a parancsolatokat és törvényeket melyeket e világ Teremtője adott számára, és ami a legfontosabb:
„Legyetek éberek, és imádkozzatok minden időben, hogy el tudjátok kerülni mindezeket, amik bekövetkeznek”.
3 hozzászólás
Kedves István!
Csak egyetérteni tudok veled. Ami sok az sokk. : )
Régen láttalak errefelé!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Egy kissé nagyon elfoglalt vagyok, ezért vagyok ilyen láthatatlan, de remélem nem soká tart, oszt minden visszatér a régi kerékvágásba. Köszi!
Szeretettel: István
Kedves István!
Vigyázni kell a felkínált segítséggel, nehogy végül rosszabbul jöjjünk ki a dologból, mintha nem kaptunk volna /többnyire kéretlen/ segítséget.
Judit