Hitetlenkedve rogyok le a padra. Előttem egy hatalmas, vörhenyes törzsű platán áll, aminek égbenyúló ágain a levelek szélei már rozsdásodnak. Ha eddig semmi sem tudott meggyőzni, hát ennek már kénytelen vagyok elhinni, hogy igen, ez már az ősz jele, illata, bája, hangulata, nem hiába írunk szeptembert. Még győzködöm magam, tűz a nap, és harminc fok van, de ha felnézek az égre, látom, bizony bágyadtabban mosolyog le rám az eddig szinte kegyetlenül tűző napsugár.
Az égen fehér bodor juhnyáj legelész, vagy lenge fátyol takarja az eget, alig-alig látszik imitt-amott az ég tiszta kékje. A nyár már ott poroszkál a hegyek mögött, hiába is sóhajtozunk utána, neki mennie kell. Visszavonhatatlanul, végérvényesen vége a nyárnak.
Elindulok újra, s érzem, hogy éppen az utolsó pillanatban osont el a nyár, mert egy kerge szellő beletúr a hajamba és ügyetlenül a tenyerembe ejt egy apró sárga levelet.
Lenyűgöz, nem tudok betelni vele, hogy szembe jött velem az Ősz, itt az ajándéka a kezemben, szorongatom a kicsiny sárga levelet, nem eresztem, hiszen nekem ajándékozta az imént, amikor találkozott velem.
Hirtelen gyerekzsivaj üti meg a fülemet, bár még nem látom őket, bizonyára ott vannak a sűrű bokrok takarásában. Aztán látom is már a kis csapatot. Egy bölcs tanítónő hozhatta ki kisdiákjait, ne legyenek a tanterem négy fala közé zárva, hadd élvezzék ezt a kellemes, frissen érkezett őszi időt, amíg még lehet. Vidáman hancúroznak a fűben, hintáznak, csúszdáznak és hangoskodnak, de itt még azt is szabad. Amikor a közelükbe érek, kiválik egy kisebb csoportosulásból egy fiúcska, elém áll, és horvátul kérdez valamit. Akkor jut eszembe, persze, a horvát tannyelvű általános iskola itt van a közelben, tehát onnan jöttek az apróságok. A kisfiú várakozón néz a szemembe, én válaszolok a kérdésére, és visszakérdezek. Döbbenten néz rám a gyerek, mint aki karót nyelt, közben a mögötte álló kis csapat hangosan kacarászik, mire a bátor kisfiú elinal egyetlen szó nélkül.
Akkor értem meg, mire ment ki a játék. Ő volt az a merész, aki elém mert állni, hogy horvátul szólítson meg, mert azt hitték, hogy azt úgysem érti rajtuk kívül senki és majd jót nevetnek a turpisságukon. A kis hős éppen emberére talált bennem. Úgy meglepődött, hogy messzire futott. Most a többiek jönnek felém, és egy kislány érdeklődik félénken:
– Honnan tud a néni horvátul?
– Ti tudtok-e magyarul? – kérdezek vissza.
– Igen, igen! – visszhangozzák kórusban.
Elmosolyodom. Felelevenedik a gyerekkorom. Pontosan ilyen helyzetben voltam magam is, mint most ők, csak éppen a fordítottja. Magyarnak születtem, magyar iskolába jártam, de szerbül és horvátul is meg kellett tanulni, mert, ahol éltem, az volt a hivatalos nyelv. A délszláv háború idején, rengeteg horvát család települt át a városba. Szép, rendezett, nagy iskolájuk van, és óvoda is nyílt már azóta.
Annyival voltam nehezebb helyzetben, mint ők, hogy ahol én iskolába jártam, az a falu tiszta magyar volt. A szerb-horvát nyelvet szinte idegennyelvként tanultuk. Emlékszem, mennyire utáltam, csak azért is jobban szerettem a németet. Mosolygok magamban. A kis hősöm is visszasomfordált már a többi közé, aztán szétszélednek újra, futkosnak tovább, mintha mi sem történt volna.
Valójában nem is történt semmi, csupán engem rohantak meg az emlékek. Búcsút intek nekik, s magam is tovább sétálok, hadd rohangáljanak kedvükre. Mégsem megyek üres kézzel. Viszem az emlékeim, amit felkavartak bennem, és tenyeremben még mindig ott lapul az ősz hírnöke, amit maga Őszapó pottyantott az ölembe. Mennyi szépséges ajándék!…
18 hozzászólás
Kedves Ida!
Az idén nem volt okunk panaszra, nagyon hosszú nyarunk volt. /Én már kicsit bele is fáradtam./
Szinte jól esik a /szép/ őszi időjárás, a langyos napsütés, és a színesedő táj.
Nagyon hangulatosan írtad meg az első őszi sétádat. Élvezet volt olvasni.
A Miroslav Krleža Horvát Iskola viccelődős kedvű diákjai emberükre akadtak benned! 🙂
Judit
Kedves Judit!
Valóban, az idei nyár elég tűrhető volt, bár voltak benne durva hőingadozások, de nem volt olyan nagy a hőség, talán csak néhány nap volt júliusban, amikor elérte a 35 – 36 fokot, egyébként a 30 volt az általános, az viszont még tűrhető. Jómagam az őszt is nagyon szeretem, csak éppen meglepett, hogy szembe jött velem. 🙂
A gyerekek viszont tündériek voltak, bár nem éppen úgy sült el tréfa, ahogyan azt ők várták. Velük is élmény volt találkozni. És Neked is nagyon örültem. Köszönöm.
Ida
Kellemesen bizsergető, hangulatos őszi jegyzet kedves Ida. Egyébként csak úgy félig-meddig szeretem az őszt, a sárguló és lehulló levelek mindig egy kis melankóliát csurgatnak belém. Szerencsére ezt most elűzték a veled huncutkodni akaró gyerekek.
Szeretettel: István
Milyen szerencse, kedves István, hogy nem csak az ősszel találkoztam, hanem a huncut gyerkőcökkel is, így nem vett rajtad erőt a melankólia. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Sajnos búcsút mondhatunk a nyárnak, de ne csüggedjünk, talán még a természet megajándékoz bennünket szép napsütéses, kellemes őszi idővel, mint amilyen éppen most van, ahogyan itt írok. Már vártam, mikor írsz egy őszi sétáról szóló történetet. Nagyon jót mosolyogtam a gyerekeken, meg akartak tréfálni Téged! Nem is sejthették, hogy Te kényszerből ismered az ő nyelvüket. Ilyen esetben óhatatlanul is előtörnek az emlékek, de gondolj arra, nem vagy egyedül. Úgy vélem azt a szép kis sárga levelet elteszed az emlékgyűjteményeid közé.:)
Sok szeretettel. Matild
Kedves Matild!
Jót mosolyogtam. Olyan jól ismersz már, hogy szinte tudtad, hogy az őszi sétám alkalmával is történni fog velem valami. 🙂 Az igazság az, hogy még a nyáriakat sem volt időm megírni, de ami késik, az nem múlik. Köszönöm, hogy velem tartottál ezen a kellemes őszi sétán is. És igen, az ősz ajándékát elteszem emlékbe. 🙂
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Mikor a huncutkodó gyerekek megjelennek az utcákon, tereken, az már visszavonhatatlanul az ősz. Ott mosolyogtam veled!
Ölellek:
Ylen
Drága Ylen!
Hiányoztak is egész nyáron át a gyerekek. Nem tudom hová tűnnek nyáron, de szinte üresek a játszóterek, sehol egy gyerek. Valószínűnek tartom, hogy táborokban töltik a nyarat, esetleg falun nagyszülőknél, mert a szülőknek dolgozniuk kell. Talán nem kellett volna ennyire harcolnunk az egyenjogúságért, most a gyerekek isszák a levét. 🙂
Köszönöm az együtt mosolygást.
Ölellek!
Ida
Kedves Ida!
Nagyon kedves történetet hoztál nekünk az ősszel. Csak azt sajnálom, hogy elszálltak a fecskék, már nem csicseregnek itt, ha kiülök a teraszra. Én is szeretem az őszt és vannak régi könyveimben lenyomtatott szép színes levelek is. Azok a múltról beszélnek. Könnyed, kedves a történet a gyerekekkel, s az emlékeiddel, szeretettel olvastam:
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy velem tartottál az őszi sétán, és kedves szavaidat, amit hozzám intéztél. Én nagyon szeretem az őszt, ilyenkor a legszínesebb a természet, minden évszaknak meg van a maga bája, szépsége. Hát igen, a fecskék nekem is hiányoznak, nagyon szeretem őket, de eljönnek újra tavaszra, s ez vigasztal. Úgy látom a levelek gyűjtésében, őrizésében nagyon egyként gondolkodunk.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Szép őszi sétára invitáltál. Köszönöm, hogy olvashattam
szeretettel gratulálok, Zsófi
Köszönöm szépen, Zsófi, hogy olvastad.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Minden pillanat az, mint ahogyan ezt versed is bizonyítja.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Igen, minden pillanat az… még ha nem is versben írtam. 🙂
Köszönöm soraid.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Ez egy igazán kellemes hangvételű történet. Csak egy apróság, hogy az elején az ég és a nyár szó talán többször ott van a kelleténél.
Jó volt olvasni, köszönöm.
Delory
Kedves Delory!
Köszönöm szépen a véleményedet és az észrevételedet is. Igazad van, de mivel éppen az ég színére építettem a változás jeleit, így sajnos, csak egytől tudtam megválni. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál.
Ida
Draga Ida!
Hangulatos, szep jegyzetet irtalerrol a szep oszrol. Sajnos szobafogsagon vagyok, szepember 1-en eltorott a bokam, mutottek is, ket hete, hogy levettek a gipszet. Nagyon rossz idebentrol nezni ezt a csodas szines tajat.
Oromot szereztel irasoddal.
Szeretettel olellek. Ica
Drága Ica!
A szobafogságodról és a gipszről értesültem még akkoriban, ugyanis éppen bekukkantottam valahová, amikor jelezted az üzenőfalon. Szurkoltam a gyógyulásodért és örülök, hogy már jobban vagy. Remélem írásom kárpótolt kicsit az elmaradt őszi sétákért.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel
Ida