Sietünk, csak sietünk

Az egész életünk egy nagy sietés. Reggel: Siess már! Idd meg a reggeli italodat! Öltözz gyorsabban! Siess, mert elmegy a busz, a villamos, a vonat! Siess a munkában! Rohanj, mert egyre magasabb a norma, nagyobbak a követelmények! De ha pihensz, siess, mert gyorsan kell az egész évi fáradalmakat kipihenni, mert rövid az idő! Siess, mert lehagynak! Mi ez már megint? A másik megelőzött? Siess, rohanj az iskolába a gyerekért, az óvodába a kicsiért! Rohanj, mert főzni kell a családnak, rohanj, mert a több keresetért jobban kell dolgozni és főleg többet! A nap viszont csak 24 órából áll. Siess, mert még többet el kell végezned! Hogy kevesebbet alszol, pihensz hogy kevesebbet kultúrálódsz, mert a nagy sietség miatt nincs rá időd? Ki törődik vele? Majd ha nyugdíjas leszel! Majd akkor, … Talán …
De addig siess és rohanj! Nehogy valamiről valamikor is lemaradj, siess, hogy legyen házad, kocsid. villád, de egyáltalán siess, mert az élet egyre inkább siettet! Ám vigyázz, a halál is siet! Úgy siet, hogy egyre korábban érkezik és sikert ,,arat"! Azaz Tégedet is ,,learat"! Úgy, hogy Ember!, gondolkozz el, hogy van-e értelme ennek az őrült sietségnek! Ne feledd, így nem Te, hanem a halál lesz a gyorsabb! Ezt a gyorsaságot remélem, nem akarod?! Nem akarhatod! Vagy igen? Gondolkodj el ezen, ameddig nem késő!