A harmadik nap nagyon érdekesen indult, mert a komp parányi kabinjában készültünk össze a kiszállásra Trelleborgban.
Amikor kiléptünk a kis kényelmes kabinunkból, mindenütt hálózsákos alakokba botlottunk, akik a hátizsákjukkal a fejük alatt a padlón feküdtek, aztán nagy nehezen feltápászkodtak, és mosdatlanul, az előző napi ruhában készülődtek a kiszállásra. Mi remekül éreztük magunkat a rövid, de kényelmes pihenő után, útitársaink többségével ellentétben, akik egy széken töltött éjszaka után nem a legjobb formájukat hozták.
Beültünk a buszba, ami szerencsére elég elöl állt ahhoz, hogy hamar kigördüljön a komp gyomrából, és végre svéd földön legyünk, Európa legnagyobb területű országában, Svédország legdélebbi csücskében.
A buszban mindenki mély álomba merült, hiszen éjfél is elmúlt már, amikor kihajóztunk Rostockból, és ötkor keltünk. Nem is emlékszem, hogy Trelleborg hogy nézett ki a buszból kitekintve, lehet, hogy már akkor aludtam, amikor átmentünk rajta? Az első svéd város, amit meg akartunk nézni Malmö volt, a Trelleborgból odavezető autópálya mellett csak erdőket lehetett látni /már amikor nyitva volt a szemünk/.
Elég zöld hajnal volt még, amikor megérkeztünk Malmö /a neve érc szigetet jelent/ városközpontjába, és hideg szél fújt. A buszunk egy kis tér mellet állt meg, és természetesen mindenkinek pisilni kellett. Azonban még a WC is csak hétkor nyitott, ráadásul valami műszaki malőr miatt a sötétbőrű, rasta hajú fiatalember, aki az illemhelyet üzemeltette egy jó darabig képtelen volt kinyitni a WC üvegajtaját. Ő bent kínlódott, mi meg kint. Óriási megkönnyebbülés volt, amikor végre sikerült kinyitnia az ajtót, és betódulhattunk.
A kis téren, a buszunk melletti fán rengeteg madár volt /talán őket is mi ébresztettük fel/, de nem verebek, mint az itthoni nagyvárosokban, hanem csókák.
Lassan összegyűlt a csoportunk, és elindultunk megnézni a belvárost. A szinte néptelen sétálóutcán még minden üzlet zárva volt /nem mintha vásárolni akartunk volna bennük/, a sok modern épület között meghagytak egy régi kereskedőházat, azt fényképezte az egész csoport.
Bekanyarodtunk a kereskedőház előtt egy másik utcába, ami egy Kis térnek nevezett helyre vitt bennünket, ahol egy favázas házat láttunk svéd módra. A földszint téglából épült, csak az emelet volt favázas, viszont ott nagyon változatosan /V alakban, és különböző színű téglákkal/ rakták ki a favázat. A Kis téren egy még néptelen piac, és a favázas házzal szemben egy szép, régi épületben egy nagy szálloda volt. Függönytelen ablakaiban kis egyforma asztali lámpákkal.
Az északi népek az ablakokba tett lámpák szokását a közvilágítás bevezetése előtti időkben találták ki, amikor a kiszűrődő fény biztosított valamennyi világosságot a sötétbe borult utcákon. Mint tudjuk, ott aztán van sötétség bőven szeptembertől márciusig.
Átsétáltunk a Főtérre, aminek a közepét X. Károly Gusztáv szobra díszítette. Ő volt a trónjáról lemondott Krisztina királynő utódja, és katona királyként folyamatosan háborúzott, aminek eredményeként az ő uralkodása alatt volt Svédországnak a legnagyobb területi kiterjedése.
A Főtér /Stortorget/ a város legpatinásabb tere, a fő arculatát itt álló az 1546-ban épült, klasszicista stílusú, vörös téglából épült városháza adja meg.
A városháza díszes homlokzatának közepén az elmaradhatatlan óra mutatta a meglehetősen korai időt, az óra alatti szoborfülkében Moder Svea, a svédek ősanyja álldogált egy oroszlán társaságában. Ő a svédek hazafias szimbóluma, egy masszív harcos nő.
A városháza előtt nagy, kerek virágtartókban rengeteg virág nyílt, mindenki beállt közéjük a készülő fényképekhez.
A városháza melletti reneszánsz stílusú sárga ház a volt kormányzói rezidencia, 1500-as években épült, 1730-ban az épületet összekötötték a városházával.
Aztán tovább sétáltunk a téren, egy nagy, négyemeletes, vörös téglából épült régi ház földszintjén, az 1571 óta működő „oroszlán” gyógyszertár is zárva volt még. Szerencsére nem is volt szükségünk gyógyszerre, így csak intettünk egyet az aranyozott oroszlánnak, a homlokzaton, és továbbsétálva egy újabb, négyemeletes vöröstéglás házhoz értünk, amit 1523-ban Jorgen Kock – Malmö polgármestere és a pénzverde főnöke – építtetett.
Ezen a téren áll a vörös téglás Szent Péter templom is, amelyik a város egyik legrégebbi épülete, 1319-ben épült.
A sok vöröstéglás ház svéd jellegzetesség, régen a vörös festékbe vasport kevertek, ettől erősebb lett a színe, és tartósabb volt, jobban ellenállt az időjárásnak, és azóta is megtartották, hagyományból.
Szerencsére találtunk egy szendvics boltot, ahová úti társaink közül elsőnek tértünk be, így a nekünk legjobban tetsző szendvicseket vettük meg reggelire.
Visszaszálltunk a buszba, ami kivitt minket a tengerpartra, ahol Európa leghosszabb hídját, az Öresund hidat kellett volna megnéznünk. A híd a Svédországot Dániától elválasztó tengerszoros fölött ível át. 2000-ben adták át, közúti és vasúti híd, majdnem nyolc kilométer hosszú, és egyenesen Koppenhágába visz Malmöből.
Igen ám, csak közben eleredt az eső, amit a helybeliek cseppet sem vettek zokon. Átlátszó esőköpenyeik alatt rövid ujjú pólót, és sortot viselve, mezítlábas flip-flop papucsban tolták a babakocsiban az ugyanígy felöltöztetett gyerekeiket, vagy vezették őket kézen fogva a tengerpart felé, ahol valami rendezvény volt a kicsiknek.
Engedelmesen kiszálltam a buszból, hogy megnézzem a híres hidat, de a szél kicsavarta, és eltörte a Londonban már tavaly elgörbült vázát az esernyőmnek. Egyébként sem vettem sok hasznát, mert a tengerpart felé közelítve a szél is fújta kifelé a tengervizet, így olyan volt, mintha mindenhonnan esne. Rajtam volt a ruha fölött egy vastag pulóver, meg egy dzseki, mégis vacogtak a fogaim a hideg szélben. A helyi gyerekek és szüleik egy dombon üldögéltek az esőkabátjaikban, és egy előadást néztek, őket nem zavarta a hideg, az eső, még az sem, hogy a domb vizes volt a fenekük alatt. Sajnos én nem vagyok ilyen edzett, pár lépést még tettem a tengerpart felé, de amikor a dzsekim is kezdett átnedvesedni, szépen sarkon fordultam, és visszamenekültem a buszba.
Úgy döntöttem, hogy majd az interneten megnézem az Öresund hidat. Pár perc múlva a férjem is feladta a harcot az elemekkel, a fényképezőgépét védve visszavonult a tengerpartról, ahol az esőtől és a ködtől úgy sem tudta felfedezni a nevezetes hidat.
Még a következő malmöi nevezetességnél, a csavart toronynál / Turning Torso/ a férjem kiszállt a buszból, hogy készítsen róla egy képet, de nekem elég volt, amit a busz ablakából láttam, inkább nekiálltam a reggeli szendvicsemnek, mert már majd éhen haltam.
A Turning Torso egy 190 méter magas, 54 emeletes felhőkarcoló, amiben lakások vannak. Kilenc, ötemeletes kocka alkotja, amelyek lépcsőzetes egymásra helyezésével az épület képe olyan, mintha megcsavarodna. A felső kocka az alsóhoz képest 90 fokos eltérést mutat. Nagyon modern, nagyon drága, és szerintem nagyon ronda, no de nem is fenyeget az a veszély, hogy benne kellejen laknom!
18 hozzászólás
Kedves Judit!
Nagyon tetszik a személyes élményekkel dúsított úti beszámolód. Elképzeltem a már fotókon látott vörös téglás épületeket, a nyolc kilométer hosszú Öresund hídról olvasva elámultam, beleszédültem a 190 méter magas felhőkarcoló látványán. Úgy tűnik a svédek tudják, hogy nem a divatot, hanem az időjárásnak megfelelően kell öltözni, ugyanakkor ők megszokták a hideg időt. Megsúgom, én fázósabb vagyok az átlagembernél, ezért lehet, hogy ki sem szálltam volna a buszból.:) Köszönöm Neked az élményt, kíváncsian várom a folytatást!
Matild
Kedves Matild!
Én is rácsodálkoztam, hogy mennyire lazán vannak felöltözve amikor az időjárás, szeles, esős, hideg.
Mivel télen nem jártam Skandináviában, nem tudom, hogy mihez képest érzik jó időnek azt, amit mi rossz időnek érzünk. 🙂
Köszönöm szépen a kitartó figyelmedet!
Judit
Kedves Judit!
Érdekes, olvasmányos volt a malmői beszámoló is. Ott éreztem magam, míg olvastam,
köszönet Neked.
feri.
Kedves Feri!
Egy hajnali Malmöt ismertem meg – gondolom – napközben, vagy este egészen másképp fest.
Nekem ilyen volt ahogyan leírtam, és örökre ilyen is marad, mert nem hiszem, hogy még egyszer eljutok oda.
Remélem a többi helyet is érdekesnek fogod találni.
Judit
Kedves Judit!
Kényelmes és kellemes az élményeiden keresztül megélni az ottani világot. De azt hiszem, a hideggel és sötéttel nagyon nem tudnék kibékülni. 🙂
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Szerencsére júliusban sem sötét, sem hideg nem volt, sőt még a fehér éjszakákból is jutott nekünk egy kicsi, amikor legészakabbra voltunk.
Majd írok arról is. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Már szinte vacogtam, mire a végére értem, de rájöttem nem Malmö a hibás, hanem nyitva felejtettem az ablakot és alaposan lehűlt az idő. 🙂 Ám így tudtam igazán együtt érezni veled, a szendvicsnél már a gyomrom is korgott. 🙂 Most már az 54 emeletes, becsavarodott felhőkarcoló sem érdekel, inkább harapok valamit, s közben elolvasom a következő részt… 🙂
Ida
Kedves Ida!
Humoros hozzászólásodon jót derültem. Egy csukott ablaknál, és egy vastag szendvicset falatozva olvasod remélem a következő részt. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Nagyon érdekes utad lehetett ez a hosszúra nyúlt kirándulás. Nekünk furcsa az állandó hideg, nem beszélve a sötétséggel. Nekem már most kellemetlen, hogy du. 5-kor már kezd sötétedni. A hideget se szeretem, fázik a lábam és akkor nem tudok elaludni. Mégis jobb itt élni, ahol mi vagyunk. Vagy ki tudja, nekik miért lehet kellemes. Nagyon érdekes a beszámolód, érdekelnek a részletek.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
A svédek sem annyira kedvelik a hideget, mert a lakosság eloszlása az országban nagyon egyenetlen. 85%-a a Golf-áramlat által melegített déli országrészben él, és minél északabbra megyünk annál kevesebben élnek ott. Az ország 80%-a gyakorlatilag lakatlan, az északi részeken ember nem járta tájakat is talál aki ilyenre vágyik.
Judit
Kedves Judit!
Nagyon élveztem a beszámolódat, de nagyon érzékenyen érintettek az időjárási viszonyok.
Ezért még nem vágyom oda, de nézzük, mi lesz később?
Üdvözöllek, Ildikó
Kedves Ildikó!
Az időjárás hol ilyen, hol olyan, még sok szó lesz róla. 🙂
Szertettel várlak a folytatásnál is.
Judit
Jo otletet adtal a vegen kedves Judit.
Elvezetes leirasodat most befejezem es megnezem a neten Malmo varosat es azokat a voros teglas hazaikat.
Szep jo ejszakat, szeretettel. Ica
Kedves Ica!
Nagyon jó dolog az internet! Nem tudom működik-e a dolog, de a Google-Maps-on megkerestem neked Malmö Főterét, és Eart nézetben olyan, mintha ott állnál. Körben meg lehet nézni mindazt amiről írtam.
Próbáljuk meg!
https://www.google.hu/maps/place/Stortorget,+Malm%C3%B6,+Sv%C3%A9dorsz%C3%A1g/@55.6063083,13.0012288,3a,60y,29.67h,77.12t/data=!3m6!1e1!3m4!1ssC1SWXfaHuXMNxVy0T3_9g!2e0!7i13312!8i6656!4m5!3m4!1s0x4653a3fc3056679b:0x63dd7b2179508221!8m2!3d55.6066411!4d13.0000757
Talán Te is azt látod amit én…
Judit
Kedves Ica!
Volt az előző válaszomban egy link Malmö főteréről, de teljesen széthúzta az oldalt a beszúrt link, így kitöröltem azt a hozzászólásomat, hogy olvashatóbb legyen ez a rész.
Remélem sikerült megnézned, amíg fenn volt.
Judit
Igaz kicsit elmaradtam, de folytatom azért kedves Judit 🙂
Kicsit vissza is olvastam :))
Malmo gyönyörű város, igaz csak átutazóban voltam, de volt egy röpke óránk szétnézni.
Nagyon tetszett ez a rész is 🙂
Szeretettel : Zsu
Igaz kicsit elmaradtam, de folytatom azért kedves Judit 🙂
Kicsit vissza is olvastam :))
Malmo gyönyörű város, igaz csak átutazóban voltam, de volt egy röpke óránk szétnézni.
Nagyon tetszett ez a rész is 🙂
Szeretettel : Zsu
Kedves Zsu!
Már nem is reméltem, hogy még folytatod az olvasását a skandináv úti beszámolómnak.
Örülök, hogy visszatértél. 🙂
Judit