A hetedik nap reggelén mindent összepakoltunk, elhagytuk a nehéz illatoktól terhes szállodai szobánkat, és buszra szállva elindultunk Nyugat-Norvégiába.
Az idegenvezető látta a nála lévő iratokból, hogy a férjemnek aznap van a születésnapja, és kedvesen megköszöntötte őt a mikrofonon keresztül, norvég dalokkal.
A mi fülünknek nagyon szokatlanok voltak ezek a dalok, olyan vontatottak, és szomorúak voltak, hogy a férjem szerint mind arról szól, hogy „jaj, jaj elvitte a rénszarvasomat egy medve!”
Ezen kacarásztunk, amíg a buszunk a Hallingdal völgyben egy gyönyörű panoráma úton tartott egyre nyugatabbra.
Az idegenvezető közben a Norvégia teljes villamosenergia fogyasztását biztosító rengeteg vízesés nyújtotta villamosenergia termelésről mesélt, de az ablakon kinézve egy árva erőművet sem láttunk a hatszázból, mert az erőműveket elrejtették a vizeket szegélyező gránithegyek belsejébe, óriási sziklacsarnokokat kialakítva ott építették fel őket, hogy a tájat ne csúfítsák el velük.
Csak a hegyek oldalában lévő hatalmas, nagyfeszültségű távvezetékek árulkodtak róluk.
Csodás fénylő tavakat, felhők koronázta gyönyörű hegyeket, harsogóan zöld erdőket, vízeséseket, kis szigeteket a tavakban, elszórtan a parton színes házakat láttunk órákon át az ablakon keresztül. Minden harmóniát sugározott, nagyon tiszta és rendezett, nincsen eldobott szemét, autógumi, hűtőszekrény az erdőben, az utak mentén.
A házak belesimulnak a természetbe, nincs körülöttük kerítés.
Beértünk egy Gol nevű kis településre, ahol egy fából faragott medve szobra fogadott bennünket, majd egy nagy színes troll kosárkával a kezében, aztán megint egy két lábon álló óriási medve szobor szegélyezte az utat. Az idegenvezető kimutatott az ablakon a régi árboc templomra, mert a következő állomásunkon, Torpoban majd egy ilyet fogunk megnézni.
Még egy kicsit utaztunk a csillogó tavak között, aztán megérkeztünk úti célunkhoz.
Torpoban a kis temetőben áll két templom. Az egyik palatetős, fehér deszkákból készített „új” templom, mellette pedig az árboc templomnak nevezett „régi” templom.
Azért árboc templom, mert olyan vastag, kerek, és magas faoszlopokból építették, mint amiből a vitorlás hajók árboca készült.
Egy idősebb asszony fogadott bennünket a templom ajtajában, a helyi szabályok szerint csak ő tarthatott ott idegenvezetést, a mi idegenvezetőnk csak fordította magyarra a szavait nekünk.
Még odakinn elmondta, hogy már nagyon kevés van Norvégiában az ilyen jellegű régi templomokból, ezt 1100-ban építették, a kereszténység elterjedésével egy időben.
Sok ilyen régi templomot lebontottak, vagy tönkrement, vagy beépítették egy új templom részeként, már ritkaság számba megy Norvégiában az ép árboctemplom.
A templom alapanyagát szolgáló hatalmas fenyőfákat úgy készítették elő az építkezéshez, mint a hajóárbocoknak való fenyőket.
Levágták róluk az összes ágat, és lehántották a törzsükről a kérget. Az így lecsupaszított fenyőfa gyanta „könnyeket sírt”, amik átitatták az egész fát tetőtől talpig, és ellenállóvá tették vízzel, jéggel, hóval, hideggel szemben.
Amikor a fák tíz év alatt átitatódtak gyantával, és kiszáradtak akkor vágták ki őket, s használták fel építkezésre, a templom szerkezetét adják ezek a hatalmas faoszlopok.
Az árbocok közeit szorosan egymásmellé ácsolt deszkákkal töltötték ki, és lám még ezer év múlva is állnak.
A bejárat körüli részt faragás díszítette, akárcsak belül a templomban az árbocfákat rögzítő andráskereszteket.
A templomban nincs szószék, egy emelvényen állt a pap, ami fölött egy ívesen hajlított falapra Szent Margit legendája van felfestve.
Amit a helyi idegenvezető elmesélt arról, hogyan zajlottak a korabeli szertartások, attól még a hajam szála is égnek állt.
A templomnak nem volt állandó papja, hanem vándorpapok tartottak istentiszteletet, amikor arra jártak.
Egy istentisztelet 3-4 óra hosszat is eltartott, és hogy a téli hidegbe ne fázzanak, végig dobogtak a lábukkal így egy szót sem hallottak a prédikációból, de ha hallottak volna, akkor sem értették volna, mert latinul mondta a pap a misét.
A misére mindenkinek kötelező volt elmenni, még a halálos ágyukról is elcipelték az embereket, beleértve a nagy betegeket, a vajúdó asszonyokat, a beteg gyerekeket. Ők nem léphettek be a templomba, hanem kint kellett várakozniuk.
A templom falába vágott lyukon – egy boton – dugta ki a pap áldozáskor a borba mártott rongyot, és azt szopogatták a kint lévők, beleértve a fertőző betegeket is. Egy még kisebb lyukon a kenyeret nyújtották ki áldozáskor a kint lévőknek.
Mire lement a mise a falu lakossága ugyancsak megfogyatkozott, sokan megfagytak, meghaltak odakinn. Aki nem ment el a misére azt büntetésből lefejezték.
Ekkora barbárságot hallva nem is csodálkoztam, hogy a vikingek nem rajongtak a kereszténységért. Arra gondoltam, hogy teljesen félremagyarázzák a nyugat-európai viking támadásokat a történészek. Szerintem azért gyújtogatták olyan előszeretettel a kolostorokat szerte Európában, és végezték ki a szerzeteseket, mert ezt a szörnyű, és kegyetlen vallást a csírájában akarták eltaposni. Az már csak hab a tortán, hogy ki is foszthatták őket.
Saját hazájukból is lehetséges, hogy az erőszakos térítés elől menekültek el, nem tetszett nekik, hogy addigi életüket /poligámia, a természet imádata/ feladva vándor szerzetesek elképesztően brutális zaklatásának vessék alá magukat.
Ha Magyarországon is így folytak az erőszakos térítések I. István idejében, akkor nincs mit csodálkozni a hordóba szögelt, és a hegyről legurított Gellért püspök történetén.
10 hozzászólás
Kedves Judit!
A könnyeket síró fenyőoszloppal egészen elkápráztattál! Nem tudtam, hogy így lehet tartóssá tenni az egyébként könnyen korhadó puha fát, nagy örömmel olvastam ezt az információt.
Az erőszakos térítésekről nekem is hasonló a véleményem.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Ezeket az információkat a hajóárbocokról én is ezen az úton szereztem. Gondoltam, hogy másnak is érdekes lehet, ezért beleírtam a beszámolómba.
Soha nem gondolkodtam el eddig, hogyan készülhet a hajóárboc, /és az árboc templom/ de most megtudtam. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Most csak addig irigyeltelek, amíg a busz ablakán keresztül csodáltad a tájat és a természet harmonikus, tiszta üdeségét, de azután borzongattál rendesen.
Már ott kiakadtam, hogy a fenyőfákat elevenen megnyúzzák. Micsoda barbárság. A szerzetesek hittérítéséről meg talán ne is beszéljünk… brrr…
Remélem legközelebb kedvre derítesz. 🙁
Ida
Kedves Ida!
Az éghajlat komoly behatással van az emberi lélekre. A kemény hideg, és a sötétség ellen vívott küzdelem a skandinávokat kemény, harcos emberekké tette.
Különösen igaz ez a harcra épülő viking társadalomban ahol a legnagyobb dicsőség, amit ember elérhet, ha harcban esik el. Ahol a Ragnarök mitológiája itatja át a lelkeket, ott mit számít néhány ezer "megnyúzott" fenyőfa?
Judit
Kedves Judit!
Nagyon érdekes rész volt ez, tele új információkkal. Akár az árboc templomra, akár a különös, és kegyetlen Istentiszteletre gondolok. Különösen tetszett a Gellért püspökkel vont párhuzam, ami bizony lehetséges, és valószínű is.
Gratulálok:
feri
Kedves Feri!
Igen, nagyon érdekes hely Norvégia, kicsit fura is nekünk az a világ. A norvég állam az olajbevételeiből visszaoszt az állampolgárainak pénzt, decemberbe kerül a bankszámlájukra. Az országnak évente közel 40 milliárd dollár bevétele van az olajból, de 4%-ban maximálták az elköltését, a többit egy alapba fektetik, amiből kötvényeket, részvényeket vásárolnak más államoktól, így az olajbevételük ott jelentkezik /pld. magyar állampapírokban is/. Ők így tesznek a világ gazdasági egyensúlyának a fenntartásáért.
Judit
Kedves Judit!
Elmélázva olvastam a buszból látott szebbnél szebb tájat, szinte láttam őket. Aztán viszolygás fogott el, hogy az élő fák törzseit megcsupaszították, és csak évek múlva vágták ki őket. Ez borzasztó! Amit a templomban tartott istentiszteletről, és a kötelező megjelenésről írtál, az felháborító! Ezek után nem lehet csodálkozni Gellért püspök történetén.
Bízom enne, hogy a délutáni események kellemesebb élményben részesítenek. Köszönet, amiért ilyen részletességgel írod ezt a szép utazást.
Matild
Kedves Matild!
A délutáni hajkirándulást a Sogne-fjordban már feltettem, remélem az nem okoz felháborodást. 🙂
A fenyőkkel kapcsolatban olvasd el Idának írt válaszomat.
Talán túl aprólékosan is írtam le a skandináv úti beszámolómat, de semmit sem szeretnék elfelejteni belőle, mert nem hiszem, hogy még valaha eljutok oda.
Judit
Kedves Judit !
Új tájakra kalauzoltál remek köntösben, ugyanis Norvégiában nem jártam, sajnos kimaradt.
Jó,hogy felírom hol tartok, az előző részt mindig visszaolvasom:)
Így kétszeresen kirándulok Veled és nagyon élvezem 🙂
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Bocs, hogy ilyen sokára válaszolok, nem vettem észre, hogy tovább olvastad az úti beszámolót.
Ha van kedved, gyere még tovább velem. 🙂
Judit