A busz falta a kilométereket Rostock felé, mi útközben megettük a Drezdában futólag beszerzett ebédszendvicseinket, és Drezdáról beszélgettünk.
Késő délután érkeztünk meg Rostockba, ahol késő este szálltunk fel a kompra, hogy másnap reggelre végre megérkezzünk Skandináviába.
A kikötőnél szálltunk ki a buszból. Hideg szél fújt a Balti-tenger felől, és még annyira el voltunk telve Drezdával, hogy csak később tudatosult bennünk, hogy ez a régi Hanza-város volt az előfutára az általunk később látott sok skandináv városnak.
Itt találkoztunk először a tégla gótikával, a tipikus, mélyvörös téglaépületekkel, a függönytelen ablakokkal, amikben kislámpák világítanak, a tipikus kereskedő házakkal.
A modern sétálóutcában ugyanazok a boltok vannak, mint bárhol máshol /Tom Taylor, Saturn, Rossmann, H&M, stb./, de az utca végét egy hatalmas, gótikus vöröstéglás torony zárja le, a Kröpeliner Tor. Rostock középkori városfalának egy megmaradt kapuja, és védőbástyája.
A sétáló utcából egy térre értünk, a késői időpont, és a borús idő ellenére kisütött egy kicsit a nap, megvilágította a szépen helyreállított régi, gótikus és barokk Hanza-házakat, lehetett fényképezni.
A rostocki egyetemet 1419-ben, a várossal együtt alapították, ez észak-Európa legrégebbi egyeteme, és természetesen ez is vöröstéglás, akárcsak a hétszáz éves, és hét tornyú városháza, középen az órafallal, amiből még sok hasonlót fogunk majd látni a további utunk során.
Sétáltunk az óvárosban, ami olyan, mint egy megelevenedett díszlet. A régi házak aljában, az egykori raktárak helyén kis kávézók, modern üzletek vannak, az egész óváros olyan tipp-topp benyomást keltett.
Az utcákon rengeteg virág, bokrok, kis fácskák, szépen elrendezve. Sehol egy eldobott szemét, mindenütt rend, és tisztaság.
Visszamentünk a kikötőbe, ahol majd elvitt a szél bennünket, amíg megtaláltuk a buszt.
A szél felkorbácsolta a tengervizet, és esőként permetezte ki a szárazföldre.
Késő este beállt a komp, amivel átmentünk Svédországba. Sokan kiszálltak, és nézelődtek, amíg a komp kiontotta magából a járművek sokaságát, amiket áthozott Rostockba.
Engem visszariasztott a tomboló szél, és az, hogy az útitársak tele voltak „szappanbuborékokkal”, valami fehér hab tapadt a ruhájukra, sapkájukra, hajukra, amikor visszaszálltak a buszba. Úgy tűnik nem volt a legtisztább a kikötő vize. A férjem is leszállt a buszról fényképezni a kompot, én szépen kivártam, amíg begördült a komp gyomrába a busz, és ott szálltam ki. A kis motyónkkal, amit az aznapi éjszakához készítettünk össze.
Útitársaink többsége „átült” a buszülésről, a közös társalgó nagyon hasonló üléseire, ott töltötték az éjszakát.
Mi béreltünk egy kis kabint, még úgy sem aludtunk soha kompon.
A kabin tiszta volt, és egy parányi fürdőszoba is volt benne, nem nagyobb, mint itthon a fürdőszoba szekrényünk.
Késő este elindult a komp, mi kiültünk a kabinunk ablakába, és néztük a kivilágított partot, ahol csak sejtettük a népszerű üdülőhelyet Warnemündét. Egy – egy nyaralónak a részletét megvilágították az utcai lámpák a szárazföldön, ami mellett elúszott a komp.
Mi Rostock felé menet, egy pihenőhelyen vett fekete sört kortyolgatva, az ágyunk szélén ülve néztük a látványt, amíg tartott.
Aztán kiúszott a komp a nyílt tengerre, már csak a fekete hullámokat láttuk, megmosakodtunk, és lefeküdtünk. Az utolsó gondolatom az volt, hogy meg kellene fordulnom az ágyon, mert ahogy billent a komp, mindig a fejem billent lefelé, de mire végig gondoltam, már aludtam is. No, nem sokáig, mert bár odakinn koromsötét volt, megszólal a férjem telefonja, amit beállított hajnali öt órára, mert reggel hat órakor már ki kellett szállnunk Trelleborgban.
Nem láttam mást az ablakon, csak fekete hullámokat, de hát szólt az ébresztés, neki kellett állnom tornázni. Furának találtam, hogy még milyen csend volt a kompon, valami gyanúsat éreztem, és megnéztem az órát, hajnali két óra volt! Nem az ébresztés miatt nyivákolt a telefon, csak egy üzenet érkezett a férjemnek. Visszadőltem az ágyba, és már aludtam is tovább.
A reggeli ébresztés beállítása különben is felesleges volt, mert hajnali ötkor felharsant egy hangszóró a kabinunkban, olyan erővel, hogy majd kiestünk ijedtünkben az ágyból, és négy nyelven elordibálta, hogy keljünk fel.
14 hozzászólás
Kedves Judit!
Komppal a Balti tengeren, egy régi emléket idézett emlékezetembe, de az már rég volt,
Kicsit "irigyellek" főleg azért ami, ezután következik, vagyis Skandinávia.
feri.
Kedves Feri!
Igen az utazás innentől Skandináviáról szól. 🙂
A Balti-tengerből a leírtakon kívül semmit sem láttunk, mert éjszaka keltünk át a komppal.
Judit
Kedves Judit!
Az ébresztőért nem irigyeltelek benneteket, de jó veletek utazni.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Igen az ébresztő az brutális volt! A parányi kabinban akkora hangerővel szólt, mintha egy sportcsarnok lett volna.
Remélem Skandinávia is tetszeni fog!
Judit
Kedves Judit!
Élvezettel olvastam most is beszámolódat, bár megvallom őszintén, a kompon éjszakázásért nem irigyeltelek, főleg, hogy északra haladva, egyre zordabb idő fogadott benneteket. A reggeli ébresztés nekem mégis azt jelentette, hogy szerencsésen megérkeztetek, és ez mindenképpen jó hír, még ha harsonaszóval érkezik, akkor is. 🙂
Várom a következőt. Kíváncsi vagyok, az északi időjárással milyen barátságban voltatok.
Ida
Kedves Ida!
Érdekes élmény volt a kompon éjszakázás. Nekem eszembe sem jutott, hogy valami baj történhet velünk. /Azon kívül, hogy téves jelzésre ébredtem éjjel. :)/
Jön a folytatás, részletes időjárás jelentéssel. 😉
Judit
Kedves Judit!
Olyan élménydúsan, részletesen írod a Balti-tengeren való átkelést, a komppal való utazást, hogy szinte én is ott voltam. Valójában még soha nem utaztam akkora komppal, a balatoni komp gondolom csak játék az ilyen tengert átszelő vízi járművel szemben. Köszönöm az élményt, és hogy olvashatom ezt a csodálatos, egyben sűrű programú utazást.
Matild
Kedves Matild!
Óriási a komp, amivel átkeltünk Rostockból Trelleborgba, Kb. egy óra hosszat öntötte ki magából a járműveket, amiket áthozott Svédországból Rostockba, és az is kb. egy óra volt, mire "felszálltak" azok a járművek, amiket átvitt – az utasokkal együtt – át Svédországba.
Judit
Kedves Judit!
"Sehol egy eldobott szemét, mindenütt rend, és tisztaság." – írod. Az említett NDK-s úton nekünk is ez tűnt fel, s nagyon tetszett.
Érdekesek lehetnek ezek az Északi skandináv városok. Arrafelé én még nem járkáltam. Nem tudom, milyen lehet az a fekete vizű tengeri tóutazás.
Gondolom, emlékezetes lesz számotokra az a harsány ébresztés.
Tetszett ez a rész is, engem is érdekel, milyen lesz a következő:
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm a hozzászólásodat, remélem még sok érdekesség lesz a számodra a skandináv beszámolómban.
Judit
Izgalmas lehetett a komp kedves Judit, nem irigyellek.
Vonaton utaztam csak egy egesz ejszakat Lengyel orszagba, sz sem volt valami kellemes.
Szeretettel voltam veled. Ica
Kedves Ica!
Nekem jó, és szép emlék maradt a kompon alvás. Különleges dolog volt az életemben, akárcsak ez az egész utazás.
Judit
Kedves Judit !
Izgalmas út lehetett, remek írás 🙂
Sokat utaztam én is, majd talán egyszer leírom 🙂
Szeretettel olvastalak : Zsu
Kedves Zsu!
Még csak egy év telt el a skandináv körutazásunk óta, de már nekem is érdekes újraolvasni a történteket.;)
A röplabdásokkal játékosként, edzőként is biztosan sokat utaztál, szívesen olvasnék a kalandjaidról.
Judit