A tizedik napon reggel megint összeszedtük minden holminkat, mert tudtuk, hogy aznap este már Dániában fogunk aludni.
Beszálltunk a buszba, és lefelé menve Svédország nyugati partvidékén, Gőteborg – Svédország második legnagyobb városa – felé vettük az irányt.
A széles sétányokkal behálózott Gőteborgban először a modern, 1994-ben átadott, hajó alakú operaházat fényképeztük le még a buszból, aminek az előcsarnokában röplabdapálya nagyságú donációs dokumentum őrzi az építését pénzelő 6.400 alapító, és adományozó nevét.
A buszunk a kikötőben állt meg, ahonnan egy rövid sétával értünk el a város központjába, a II. Gusztáv Adolf térre.
A tér közepén a városalapító király szobra is mintha azt mutatta volna, hogy „Itt legyen város!”
A Göta csatorna melletti téren körben állnak a legfontosabb közigazgatási épületek, a városháza, a tőzsdepalota, mögötte a Krisztina templom /a gőteborgi német kisebbség temploma/, a városmúzeum.
De a többi látnivaló is csak gyalogjárásnyi távolságban volt egymástól.
Egy szép kis sétáló utcán megközelítettük a Gőteborg székesegyházat, ami a püspöki főtemplom. A külseje és a belseje is nagyon elegáns, csupa fehér, és aranyszínű minden, még a hatalmas orgona, és a templomdíszként szokatlan: nagy ingaóra is.
Nekem a legérdekesebb mégis a templomban a gyerekek részére üvegfallal elválasztott kis játszóház volt. A szertartáson résztvevő szülők a padsorokból szemmel tarthatják játszó csemetéiket, akikre felügyelő vigyáz, és azok is láthatják a szüleiket.
A székesegyház melletti Nagy Színház /Storan/ hófehér neoreneszánsz épülete mellett elhaladva, már a 40 méter széles, és közel egy kilométer hosszú, vendéglőkkel és kávézókkal segélyezett Kungsportsavenyn sétáltunk.
Ennek az útnak a különlegessége, hogy télen az úttest alatt húzódó csőrendszeren keresztül fűtik. Sétálgattunk és nézelődtünk az impozáns, és szépen karbantartott házak között. Itt is megtalálható a XIX. században megtelepedett angol kereskedők, és iparosokra emlékeztető – a Londonra olyan jellemző – vöröstéglás házak sokaságából néhány.
Elértünk a Götaplatsen térre, aminek a közepén egy Poszeidón csoporttal díszített szökőkút áll. A tér Gőteborg kulturális központja, itt található a szépművészeti múzeum, a városi könyvtár, és a fotóművészetet támogató Hasselblad-centrum.
Visszafelé sétáltunk a kikötő felé, közben vettünk néhány szendvicset ebédre, majd kicsit bolyongtunk Észak-Európa legnagyobb üzletkomplexumában a modern Nordstan bevásárló centrumban.
A buszra visszaszállva Helsingborg felé vettük az irányt, ahol komppal átmentünk Dániába.
A kompon megszabadultunk a megmaradt svéd koronától is, itt is üdítőbe, és csokoládéba fektettük a szerény felesleget, ami még maradt.
A komp tele volt mindenféle nációval, az idegenvezetőnk szerint elsősorban szesz turistákkal, mivel Svédországban korlátozva van a hozzáférés a szeszhez, amíg Dániában, és a kompon – elindulás után – korlátlanul vehető szeszes ital.
Svédországban egyfajta részleges szesztilalom van, nem tilos ugyan a szeszes ital árusítása, de a hatóságok erősen korlátozzák a kereskedelmet.
Svédországban szó sem lehet arról, hogy valaki a vendéglőben, vagy a kocsmában rogyásig rendelhesse magának a bort, sört, pálinkát. Pontosan előírják, hogy az éttermekben mennyi szeszes italt szabad árusítani és a vendégek csak apró pohárkányit kaphatnak belőle – ezt is csak bizonyos napszakokban és akkor, ha mindjárt meleg ételt is rendelnek hozzá.
Még a háztartások alkoholfogyasztását is szigorúan megszabják. Havonta négy liter szeszes italnál többet egyetlen svéd család sem kaphat. Ráadásul a szeszes ital árát is magasan tartják a svédek – ezzel is visszaszorítani kívánják a fogyasztását – ugyanakkor Dánia belenyugodott, hogy semmi értelme a korlátozásnak, és a magas áraknak.
Ahogy most a svédek járnak át Dániába italt venni, úgy jártak át a korlátozás feloldása előtt a dánok Németországba ugyanezért.
A kompon Dánia felé nem is üvegenként, hanem kartononként árulják a szeszes italt, amiket ügyesen egymásba lehet tenni, és még húzni is lehet őket, nem kell cipelni.
Vannak olyanok, akik ki sem szállnak Dániában a kompból, máris mennek vissza Svédországba, feltankolva italos rekeszekkel.
Csodás, verőfényes időben közeledtünk Hamlet városához, a festői Helsingőrhöz. A parton ott magasodott Hamlet vára a Kronborg kastély. Első utunk Dániában ide vezetett.
Kronborg eredetileg az Öresund szoroson áthaladó hajók megvámolására épült erőd volt, aztán kastéllyá átalakítva királyi lakóhely lett, majd leégett és a helyreállítás után börtönként és kaszárnyaként működött.
Jelenleg a Dán Tengerészeti Múzeum található benne. Egy maketten megnéztük a kastélyt a körülötte lévő védművekkel, /amelyek ma is állnak/, majd körbesétáltuk a bástyákat, és a kastélyt.
A várat északi reneszánsz stílusban építették.
Már jóval előtte hatalmas, kőfalakkal erősített földbástyák húzódnak, hogy bevehetetlenné tegyék az erődítményt. Ezért aztán nem igazán lehet messziről belátni az egészet, inkább csak az épület tetejét.
A várfalakat őrző ágyúk – amik a Hamletben mindig megszólaltak, ha a király ivott – most hallgattak, de ma már a király sem itt iszik /és még ráadásul királynő uralkodik manapság/.
Lesétáltunk a tengerpartra, itt van a legközelebb Dánia Svédországhoz / 3 kilométer a távolság/, majd a színes melléképületek között visszatértünk a buszunkhoz, ami elvitt minket Helsingőr óvárosába.
Az óváros és a vár között éppen útba esett a Szent Mária templom és karmelita kolostor. A rengeteg vörös téglákból rakott gótikus épület, amit megnéztünk, közel 600 éves.
Helsingőr óvárosa nagyon hangulatos, az ország legnagyobb régi házaiból álló együttese alkotja.
Az 5-600 éves gerendavázas házakban még most is laknak.
Itt a házak „bordáit” nem emelték ki külön színnel, de mindegyik ház más színű volt, és kicsit más stílusú, közöttük néhány vöröstéglás épülettel.
A földszintjeiken boltok sokasága, amiknek árui szinte kiömlöttek a kis utcákra. A kerítéseken festmények, mindenütt virágok, és kúszónövények, mint egy mesebeli városka, de nagyon is élő, nyüzsgő a rengeteg turistától. Nekem nagyon tetszett.
A következő állomásunk Koppenhága, a dán főváros volt.
Már délután megérkeztünk, és elfoglaltuk apró, de kényelmes szállodai szobánkat a Scandic Hvidovre Hotelben, majd máris indultunk várost nézni.
Azt mondják, hogy Koppenhágát ritkán látni napsütésben, nos, nekünk olyan szerencsénk volt, hogy mind a két ott töltött napon megadatott a napsütés.
Nyhavn városrészben – ami egy csatorna a városban, és az azt körülvevő épületek együttese – egy nyitott kis hajóra szálltunk, és így ismerkedtünk meg elsőre Koppenhágával.
A kb. 300-400 méteres Nyhavn csatornát 1671 és 1673 között ásták, hogy a város központját összekössék a kikötővel, ezáltal megkönnyítve a város áruellátást, s növelve a rakodó felületet. Koppenhága minden nevezetességnek megnéztük a víz felőli oldalát, a dánok által csak kenyérpirítónak becézett Operaháznak, a tengeralattjáró múzeumnak, láttuk a nevezetes szobor: a kis hableány hátát is, és elhajóztunk a királyi kikötő mellett.
Láttuk a Királyi Galériát, előtte a Dávid szobor másolatával, a Márvány Templom kupoláját a házak felett, majd egy percre az egész épületet a házak között, a Megváltó templomát a furcsa csavart tornyával, és a Tőzsde épületét.
A csatorna partján álló vöröstéglás lakóházak mind kihaltnak látszottak, akárcsak a csatornán a part mellett szorosan egymás után sorakozó rengeteg lakóhajó.
Szombat este volt, és mindenki, aki csak mozogni tudott, elment szórakozni nyilvános helyre, ami az idegenvezetőnk szerint egyet jelent a lerészegedéssel.
A férjem szorgalmasan fényképezte a hajóról, a sok látnivalót, amikor egy sirály lekakálta a homlokát. Kicsit kapott belőle a haja is, és a fényképezőgép is, valamint a szemüvege is alaposan le lett trottyantva. Mindenki jól szórakozott ezen /kivéve a férjemet/, és azt jósolták, hogy nagy szerencse fogja őt érni ezek után. A következő héten valóban nyert a lottón, de csak kettese volt, nem sokat hozott a konyhára a sirály kaki. Talán ott Koppenhágában kellett volna lottót venni az igazi szerencséhez…
A hajózás után még sétáltunk Koppenhága sétáló, és bevásárló utcáján, aminek egy része modern, más része régi házakból áll, és minden téren hatalmas kerékpár kölcsönzők vannak, rengeteg biciklivel. A kölcsönzés 20 korona letét mellett ingyenes, a letétet visszajár, a használat befejeztével.
A közös séta után még volt egy kis szabad városnézés, mi visszatértünk a Nyhavn rakpartjára, ahol hiánytalanul megtaláltuk a házakból hiányzó embereket, mind a kiülős éttermekben zsúfolódtak össze. Akinek nem jutott már ott asztal, az a csatorna partján üldögélt, és ott iszogatott.
Ezt mi is megpróbáltuk – nem az iszogatást, hanem az üldögélést a parton – de iszonyú hideg volt a kő nekünk. Nekik szemlátomást meg sem kottyant, őket melegítette, ami az üvegekben volt.
Minket a különleges, szinte mediterrán hangulat bűvölt el, és élvezettel sétálgattunk, és nézelődtünk.
Nyhavn eredetileg egy forgalmas kereskedelmi kikötő volt, nagy hajóforgalommal, részeg matrózokkal, tolakodóan vidám örömlányokkal, és kocsmákkal. Napjainkban gyönyörűen felújított házak és éttermek uralják a régi kikötőt. Andersen a 20. számú házban élt, itt írta például a Borsószem királykisasszony című mesét is.
Amíg sétánk végén a buszra vártunk, érdekes volt, hogy a környező nagy házak ablakaiban csak egyetlen egyben volt világosság, a többi mind sötét volt az alkonyatban. Úgy látszik mindenki még az éttermekben töltötte az időt. Visszatértünk a szállásunkra, hogy egy kiadós alvás után folytassuk Koppenhága felfedezését.
12 hozzászólás
Szia!
Megint Veled tartottam egy igazán tartalmas sétán. Mennyi érdekesség, csodás hely!
Tetszett az italáru korlátozása. Talán nálunk is ez kellene? lehet, hogy így lehetne visszaszorítani az italozást? 🙂 Ez nem népszerű gondolat, tudom.
Irány Koppenhága! üdv hundido
Kedves Hundido!
Lehet kísérletezni az alkohol fogyasztás visszaszorításával, de a Dánoknak sem jött be. Akinek szüksége van rá, úgyis megszerzi. Vagy átruccan érte oda ahol beszerezheti, vagy illegálisan főzött szeszt kortyolgat a bögrecsárdákban, aminek a fogyasztás még veszélyesebb, mint a nyílt forgalmú szeszes italoké.
Judit
Kedves Judit!
Ez volt a kedvenc "napom" az utatok során. Itt végig szívesen lettem volna veletek! Különösen Helsingőr óvárosában, itt lehet, kicsit el is vesztem volna a nagy bámészkodásban. 🙂
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Helsingőrtől én is el voltam ragadtatva! Nem is gondolná az ember, hogy ilyen mesebeli helyek még léteznek!
A Skandináv országok közül nekem Dánia tetszett a legjobban. Nagyon sok minden miatt, de Neked pedagógusként talán az ottani gyereknevelés a legérdekesebb. A dán szülők tudatosan tanítják gyermekeiknek az empátia érzését, azt, hogy becsüld meg a másik embert. Saját magával szemben pedig sokkal fontosabb az embernek az önbecsülés, mint az önbizalom érzése. Fontosabb, hogy ki vagy, és hogyan határozod meg magad másokhoz képest, mint hogy mennyivel tudsz többet/kevesebbet, mint mások. Ezek a szilárd alapok és a másokhoz való empatikus hozzáállás vezet a boldogság érzésének irányába.
A dánok nem osztják be a gyerekeik idejét. A játék nagyon fontos szerepet tölt be, még az iskolában is. Jelentős figyelmet szentelnek annak, hogy az adott gyerek épp hol tart fejlettségi szinten, és ahhoz mérten adnak neki feladatot, /folyt./
Kedves Judit!
Ezen a napon is csodálatos élménnyel gazdagodtatok, jó volt gondolatban veletek járni. Nem csodálom, hogy Andersen olyan szép meséket írt, hiszen egy ilyen szép országban élve elvarázsolódni nem nehéz. A svéd szeszkorlátozást olvasva nekem is felötlött az a gondolat, jó lenne országunkban is bevezetni, de ismerve az emberek leleményességét, megtalálnák a "kiskaput", mint ahogy a svédek is megoldották a szeszhez jutást.:) Szívesen elutaznék én is Dániába, itt már kellemes nyáron az éghajlat.:) Várom a folytatást.
Matild
Kedves Matild!
Az szesztilalom Amerikára is csak a gengsztervilágot hozta. Nem tudok róla, hogy bárhol is sikeres lett volna egy ilyen tilalom.
Bárminek a túlzott fogyasztása egészségtelen. Mindenkinek magának kell megtalálni azt a belső mércét, ami segíti abban, hogy ne vigyen túlzásba semmit.
A dánok sokat isznak, sokat dohányoznak, nem is élnek hosszú ideig, de ameddig élnek jól érzik magukat. Nem elsősorban a káros szenvedélyek miatt, hanem a rengeteg közösségi élet miatt /nagyon sokféle körnek, és szerveződésnek a tagjai/, a kevés munka /heti 33 óra/, és a kirívó társadalmi különbségek elkerülése miatt. Majdnem mindenkinek van a kikapcsolódáshoz egy kis hétvégi háza, egyszerű IKEA bútorokkal berendezve. Még az is megelégszik ezzel, akinek palotára is lenne pénze. Ugyanilyen mértéktartóak a pénzzel megvehető luxus minden formájának az elkerülésében, ezért ott az emberek egyenlőnek érzik magukat egymással. Nem számít, hogy valaki munkás, vagy igazgató.
Judit
Kedves Judit!
Helsingör, Hamlet, Koppenhága, (sirály affér) stb.
Igazán mozgalmas, és különösen érdekes rész volt ez is, nagyon tetszett.
Örülök, hogy veletek "utazhattam".
feri.
Kedves Feri!
Igyekeztem részletesen leírni a látottakat, és a kalandokat, érzéseket, hogy majd idő múltával vissza tudjam idézni.
Örülök, hogy ezzel Te is tudtál azonosulni, és nem találtad unalmasnak a beszámolót. 🙂
Judit
/folyt./ ahhoz mérten adnak neki feladatot, célul tűzve azt, hogy fenntartsák a tanulás élvezetét. Örömet okozzon rájönni dolgokra, megtanulni dolgokat – ez sokkal nagyobb boldogságot, és egészséges önbecsülést eredményez. Míg nálunk azt vallják, hogy ha a gyerek nem csinál valami mérhetőt, akkor nem is csinál igazán semmit.
Egy sokkal reálisabb világképet közvetítenek az iskolában is a gyerekek számára. Elég arra gondolni, hogy az Andersen mesék milyen szomorúak és sötétek olykor, de ott nem szépítik meg őket, nem csinálnak happy endet, a keményebb történetekkel a dánok érzelmek sokkal szélesebb skáláját képesek megtanítani a gyerekek számára. A gyerekek nyugodtak, és kiegyensúlyozottak. /Persze ehhez nyugodt, és kiegyensúlyozott szülők, és tanárok is kellenek./
Judit
Kedves Judit!
Érdekesnek, és nem is rossz ötletnek tartom az alkohol korlátozását, de amint látjuk, az emberek megtalálják a kiskaput bárhol is legyen az. Aztán elgondolkodtam, hogy nálunk a dohányzást korlátozzák, amivel szintén egyetértek, csak azt nem értem, hogy az alkoholt miért is nem? Bár azt hiszem, lenne egy tippem. 🙂
Andersen házát már láttátok, remélem a kis hableány szobrát is láttátok a parton a sziklán, hiszen ő is onnan származik. Várom a következőt, hogy tovább ismerkedjek Dániával.
Ida
Kedves Ida!
Az alkoholhoz még az állatok is vonzódnak. Talán láttad a Sivatagi Show című sajátos természetfilmet, ahol a megerjedt gyümölcsöktől részegednek le a majmok, elefántok, zsiráfok, vaddisznók, kukacok, és a madarak. Ha valaki a rabjává válik semmi nem állíthatja meg, legkevésbé a kereskedelmi korlátozás. 🙁
Még a kis hableányhoz is elmegyünk, aztán már vége az utazásnak.
Judit
Kedves Judit!
Jó, hogy ilyen részletesen le tudtad írni. Te is tanultál gyorsírást, mert másként nem tudom, lehet-e ennyi mindent pontosan lejegyezni.
Időnként azt hiszem, Te is olvasgatod, az emlékezetes szép helyeket, amelyeket meglátogattál.
Szeretettel: Kata