Montserrat egy hegy Katalóniában, Barcelona közelében, a neve lefűrészelt tetejű hegyet jelent.
Szerencsére nem nekünk kellett felmásznunk az 1200 méter magas hegyre, hanem felvitt bennünket a busz a szerpentineken, olyan magasra, hogy egyre beljebb kerültünk a hegy tetejét körülvevő felhőkbe.
Mire felértünk a felhőkön keresztül, ott is egy hatalmas esőt kaptunk.
Amíg a felhőszakadás tartott nem szálltunk ki a buszból, amikor elcsendesedett, akkor kimerészkedtünk a hatalmas pocsolyákon keresztül a hegytetőn álló Bencés apátság felé, amelyben a Montserrati Szűz szentélye található, a hegy ezért ismert zarándokhely.
A kolostorhoz tartozó templom falai között található a montserrati fekete szűz gyermekével, akit csak "La Moreneta"-ként (A kis fekete) emlegetnek (valószínűleg megéghetett). A szobor 718 környékén került oda, hogy megvédjék a mórok támadásától, de később eltűnt. A megtalálása rejtélyes esemény volt 890 környékén. Egy nyáját legeltető pásztor fényt látott és énekszót hallott a hegy belsejéből. A Szűz Máriát és a fején koronát viselő gyerek Jézust ábrázoló szobrocskát egy barlangban találta meg. A legenda szerint Lukács evangelista faragta, és maga Szent Péter hozta a sziklák közé Krisztus születése után 50 évvel.
Hosszasan álldogáltunk, a sorunkra várva, felfelé egy oldal lépcsősoron, amíg a kellő magasságba felérve megpillantottuk a fekete Madonnát – a katalánok védőszentjét – arany ruhában, térdén a fekete kis Jézussal, aki nem kisbabaként volt ábrázolva, hanem kisgyerekként.
Még megnéztük a templomot, ami az apátsággal együtt nemrégen építettek fel újra, a múlt század hetvenes éveiben készült el, mivel Napóleon felgyújtotta az eredeti épületeket.
A szobor az oltár fölött volt, egy nyitott erkélyen, nekünk is oda kellett felmenni. Amíg a szobor előtt álltunk, mi is az oltár „díszei” közé tartoztunk.
Amikor kijöttünk a templomból ragyogóan sütött a nap, de nagy fekete felhők is mászkáltak az égen. Egy hatalmas szép szivárvány köszöntött bennünket, végig az alattunk húzódó völgy fölött.
Ahogy mentünk lefelé, egyetlen szinttel lejjebb megint mindent elborított a köd, ahogy a szél odafújt egy darab felhőt. Voltak olyan percek, amikor olyan kicsi volt a látótávolság, hogy azt sem tudtuk hol vagyunk, és merre kell menni. Ott volt a busz tőlünk száz méterre, és egyáltalán nem látszott. Aztán jött megint egy fuvallat, és másképpen keverte a ködöt fel, akkor megint látszottak a völgyben megülepedett felhők, megint látszottak a hegyormok. A hegyről egy másik úton jöttünk le a busszal, mint ahol felmentünk, így az egész hegyet végig buszoztuk.
Meg sem álltunk a Barcelona melletti Costa Bravan fekvő Calella üdülőhelyig, ahol már egyszer aludtunk. Most ugyanabban a szállodában, egy másik szobát kaptunk. Mivel aznap nem volt vacsora, elmentünk a boltba, vettünk magunknak ennivalót. Lehetett volna 15 euróért a szállodában vacsorát kérni, de ennek töredékéből megvolt a vacsoránk. Még sétáltunk egy kicsit, hogy meglegyen a lábunkban az aznapi kilométer, aztán lefeküdtünk aludni.
12 hozzászólás
Kedves Judit!
Ezen a napon is sok égi áldás ért benneteket, délelőtt, meg délután is. 🙂
Ez a lefűrészelt tetejű hegy nekem nagyon tetszett. Az a szikla-rengeteg, ami ott a templom felett magaslott, az valami fantasztikus, egyben akár ijesztő látvány is. A természet formálja a legkülönb csodákat.
Szép és tartalmas az összefoglalód, mint mindig.
Ida
Kedves Ida!
Igen elképesztően különleges az a hegy, az az időjárás.
Amikor felértünk a hegy tetejére, és a Benczés apátság parkolójába beálltunk, a sofőr kinyitotta az ajtókat, hogy le lehet szállni a buszról, de úgy ömlött az eső, hogy azt mondtam, én ilyen felhőszakadásban ki nem szállok. Ha a Fekete Szűz azt szeretné, hogy megnézzem, akkor jöjjön ide. 🙂
Az útitársak osztoztak a véleményemben, és senki nem szállt le, amíg el nem csendesült az eső.
Judit
Kedves Judit!
Nagyon jó megint itt lenni,olvasni szebbnél szebb dolgokról!
Ami lnagyon tetszik Nálad,hogy nem csak ´felsorolást´írsz
le,hanem egyéni meglátásokkal színezed ki a látottakat!
Szeretnéd,hogy mások is megismerjék,´´erezzék,lássák
amiröl írsz!
Szeretettel:sailor
Kedves Tengerész!
Ezt a beszámolót emlékeztetőnek írom, hogy a múló évek ne rabolják meg az élményt, amit megadatott átélnem. Így aztán nem útikönyvet írok, hanem élménybeszámolót.
Aki kíváncsi rá, azzal szívesen megosztom.
Örülök, hogy tetszik neked, és le is írtad ezt.
Judit
Kedves Judit!
Ez a "kirándulás" is nektek emlékezetes lesz. Én is jártam néhány különlegesen szép helyen,
azonban ennyi helyen, benne Spanyolországot nem tudtam elérni. Te nagyon sok helyen
voltár már, nem tudom, hogy minden helyre tudsz-e emlékezni?
Természetesen emlékezel is, másként mi nem olvashatnánk a sok érdekességet.
Elképzelem, hogy egy táskában hordod azt a kötetet, ahol mindig előszeded a papírt s
ceruzát, és írod az érdekességeket.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Nem szoktam leírni mindent, nincs táskám, sem kötet benne amire írnék. Egy parányi papírra szoktam a tenyerembe – ment közben "légírással" – jegyzetelni, hogy hol járunk, mit látunk napközben.
Aztán vacsora után a szállodában – a kis jegyzet alapján – rámondom a telefonomra, hogy aznap milyen benyomásaim voltak, mit láttam, mit hallottam az idegenvezetőtől.
Így születnek ezek a beszámolók, no meg a rengeteg fénykép is sokat segít.
Judit
lenyűgözők a mesék!
túlparti
Kedves Túlparti!
Lenyűgöző helyekről könnyű lenyűgöző mesét írni. 🙂
Köszönöm, hogy még velem utazol.
Judit
Szia!
Erről a helyről nem hallottam még (sajna), de a fekete madodonnáró márl igen, Érdekes lehetett.
A sok esőt hogy elviseltétek, ajándékba kaptatok egy szép szivárványt. üdv hundido
Kedves Katalin!
Én sem terveztem, hogy elmegyek Montserratba, de így volt a programban. Amíg oda nem értünk, én sem tudtam, hogy mire számítsak.
A szivárvány hatalmas volt, egy egész nagy völgyön átívelt a magasban. Már amikor látni lehetett a felhőktől.
Judit
Kedves Judit!
Az időjárás hol kedvezett, hol pedig megtréfált benneteket! Ettől függetlenül nagyon sok szépséget láttatok, hallottatok, és még szivárvány is köszöntötte a társaságot.
Szeretettel olvastalak: Matild
Kedves Matild!
Montserrat igen különleges hely. De – mint általában a nevezetes helyeken – lépni sem igen lehet a rengeteg turistától.
Szép időben csodálatos látvány a sok szikla ami az apátság fülé tornyosul, ködben meg nem látszik semmi. 🙂
Judit