Szakítás után

Mindannyiunkkal megesett már az eset miszerint szakítottak velünk! Mit tehet ilyenkor a szegény lány, aki nem tudja magát túltenni a helyzeten és még mindig szerelmes?! A legtöbben azt mondják: Szervezz magadnak programot, ne ülj otthon, hívd el a barátnőidet szórakozni! Ez mind szép és jó, na, de mi van akkor, ha az összes barátnődnek pasija van és nyilván nem veled fogják tölteni minden szabadidejüket márpedig te nem elégszel meg egyetlen délutánnal neked mindennap támogatásra lenne szükséged. Így marad az otthon ülés, csoki evés, ágyban fekvés mackónadrágban és hosszú pólóban.
Bekapcsolod a tévét reménykedve, hogy az majd kikapcsolja az agyadat. Unalmasabbnál unalmasabb sorozatok mennek és természetesen mindegyikben szerelmesek és boldogok, te már kezded sejteni, hogy ez valóban csak a szappanoperákban létezik. Minden egyes csókjelenetnél sírva fakadsz, az ágyad szélén pedig már vár a jó előre odakészített a papír zsebkendő. Nem csak egy darab rögtön száz!
A másik okosság, amit mondani szoktak: Az idő megold mindent! Úristen! Voltak ők már szerelmesek? Belegondolnak csak egy kicsit is a helyzetedbe? Már hónapok teltek el a szakítás óta te mégis úgy érzed mintha tegnap történt volna. Úgy gondolod ez soha nem fog elmúlni, soha nem leszel túl rajta.
Van még egy nagyon jó tanács: Ne gondolj rá! Hogy lehet egyáltalán ilyet mondani? Megbolondult mindenki? Hol élnek ők? Mindenről Ő jut az eszedbe, mindenhol ott van, még egy csoki papír is képes rá emlékeztetni. De hát az emlékeidet mégsem törölheted ki, nem harcolhatsz ellenük.
Amikor feléd közeleg a nagy Ő, a pulzusszámod meghaladja a kétszázat, úgy érzed menten szívrohamot kapsz, amikor pedig rád mosolyog és köszön, úgy elolvadsz, mint egy doboz fagyi, amit nyáron kint felejtettek a napon.
Mikor már egy hete nem láttad Őt és nagyon mérges vagy rá, amiért kidobott még azt is ki tudod mondani, hogy: Utálom! Persze csak a szoba magányában és te tudod a legjobban, hogy ennek a fele sem igaz.
Elmenekülnél, olyan messze amennyire csak tudsz, de ez nem oldja meg a problémádat, ettől nem lesz könnyebb semmi. Az eszed már tudja… Szép lassan rá kell jönnöd arra, hogy csak te segíthetsz magadon és csak rajtad múlik, hogy mikor lépsz túl ezen az egészen.
Legyél csak tizenöt, tizennyolc vagy akár huszonöt éves és legyen ez az első szakításod vagy véleményed szerint a nagy szerelem, ami soha többé nem jön, nem érdemes tönkretenni magad!
Kitartás mindenkinek!