Mit tagadjam, hadilábon állok a számokkal.
No, nem a matematikára gondolok, mert azzal mindig jól kijöttünk egymással, sőt még ma is boldogulok vele, mert napjainkban, hogy valaki ki tudjon jönni a nyugdíjából, hát az igen komoly matematikai hozzáértést igényel. Igaz?
Nekem csak a számokkal van bajom. Ridegek, érzéketlenek, kimértek, számítók, cinikusak… Képtelen vagyok megjegyezni őket. Ha valaki a telefonszámomat kérné, jajj, ne tegye, ugyanis nem tudom. Honnan is tudnék egy hatjegyű számot megjegyezni, ha hétjegyű, akkor meg pláne. Ha sorban lennének, akkor csak hagyján, de az emberi természet olyan fondorlattal van megáldva, hogy mindig jól összekutyulja őket. Na, azt aztán tessék kibogozni. Hát nekem nem megy.
A múlt héten szólt a házfelügyelő, hogy sorra kerültünk mi is. Tehát automatizálják a társasházon a bejárati ajtót. Ami annyit jelent, kamerát szerelnek fel a kapu fölé, ami majd megvéd bennünket a házban kószáló idegenektől, és az ajtó ezentúl automatikusan nyílik és zárul. Nem lesz olyan többé, hogy valaki nyitva felejti és akárki csak úgy besétálhat a házba.
A munkálatok már el is kezdődtek, csakhamar megkaptam a kódot magam is.
Még örültem is neki. Ennél egyszerűbb már nem is lehetne: 3 kulcs 8343.
Ismervén magamat, azonnal megpróbáltam kódolni magamban a számokat.
Enyém a hármas lakás, ezt ugye egyszerű megjegyezni, mert amúgy is tudom, utána megnyomom a kulcsot… Eddig megvolnék. Van benne még két hármas szám. Ez nagyszerű, már csak kettőt kell megjegyeznem. Nyolcas és négyes. Ennél mi sem egyszerűbb. Csupán a nyolcast kell megjegyeznem, aztán ennek a fele. Sőt, lehet fordítva is, a négyest jegyzem meg, és annak a duplája. Hát ez nagyszerű! Aki ezt a kódot nekem szánta, bizonyára ismeri az én számokhoz való viszonyomat. Amikor már sokadjára elismételtem magamban a kódot, megnyugodva, tértem nyugovóra.
Másnap ragyogó időre ébredtem. A Nap széles mosolyával melengette a várost, felhő egy szál se, még csak egy lenge szellőnek sem volt jele. Összeszedtem a sárga csekkeket, úgyis ideje már befizetni őket. Elballagok a postára, kószálok egy nagyot ebben a gyönyörű időben, meg vásárolnom is kell egyet s mást.
Amikor elkészültem, elismételtem a kódot néhányszor, majd magammal elégedetten elindultam körutamra.
Olyan szép volt minden, még a csupasz fákat is bearanyozta a nap ragyogó fénye, hát még amikor rátaláltam a nyírfaligetre! Mintha talpig arany ruhába öltözött szüzek álltak volna ott vőlegényre várva. Azon kaptam magam, hogy önkéntelenül Wagner Nászindulóját dúdolom, annyira lenyűgözött, megihletett a nyírfák látványa.
Sokáig sétálgattam ott a nyírfák alatt teljesen megfeledkezve magamról, az időről, a teendőimről, annyira elbűvölt az aranyszínű levelek suttogása, benne volt a levegőben a várakozás édes izgalma, már-már láttam is a csokornyakkendős vőlegények érkezését…, amikor hirtelen észbe kaptam, és haza indultam, hogy az ebéddel is még időben elkészülhessek.
Útközben bevásároltam, s megtelt szatyorral értem a kapu elé, és turkálni kezdtem táskámban a kulcs után. Mivel sehol sem leltem, így azonnal megvilágosodtam. Na, most szedd össze magad és a tudományod! Biztattam magam. Tehát: hármas, kulcs… eddig megvolnék, de most mi következik? Minden szám kigurult a fejemből… be kell vallanom, fogalmam sincs.
No, szedd össze magad… van benne még két hármas… és aztán? Várjunk csak, nyolcasnak a fele, vagy a négyesnek a duplája? Nincs semmi baj, próba szerencse, kezdjük a négyessel…
A kapu néma marad… Jó, jó, próbálkozzunk a nyolcassal: 3 kulcs 3384. Semmi!… Most már kénytelen vagyok bevallani, hogy fogalmam sincs. A számok talán stimmelnek, de a sorrend, az valahogy kiesett. No próbáljuk újra: 3 kulcs 3834. Semmi! Azaz, hogy dehogynem. Itt fogok szomjan veszni a sivatag közepén… sehol egy oázis… no, gyerünk, gyerünk, szedd össze magad! Újabb próbálkozás: 3 kulcs 3438. A kapu is röhög rajtam, de eszébe sincs megnyílni. Ki kell magam kicsit zökkenteni, nem gondolni a számokra, nem gondolni semmire… azaz, minden másra… olyan vagyok itt mint egy számkivetett… igen, igen, valamikor régen láttam egy filmet, talán éppen Számkivetett volt a címe, Tom Hanks egy lakatlan szigeten… ahogyan most én is… nem volt rossz a film, meg bírom az ürgét… megkeresem a Youtubon… ha egyáltalán még egyszer bejutok a lakásomba.
Újra nekifutok. 3 kulcs 3438. Néma csend. Közben elátkozom a kaput is, meg azt is, aki kitalálta ezt a kódrendszert. Ilyen nincs. Tényleg egy lakatlan szigeten vagyok?… sehol egy lélek…
Hirtelen autózúgásra leszek figyelmes. Még egy gyors próbálkozás: 3 kulcs 4383… Ajtócsapódás. Egy fiatalember fut a bejárat felé. Péter az, a szomszédból.
– Mi van, talán nem működik a zár? – kérdezi lihegve.
– Nekem nem engedelmeskedik… – de nem folytatom, mert már beütötte a kódot és csodák csodájára, Szezám tárul. Péter rám mosolyog.
– Bosszankodtam, hogy itthon felejtettem a laptopom, de így már nem is sajnálom, hogy haza kellett ugranom. Megvan a napi jó cselekedetem. – Mondja, miközben titokzatos mosollyal felfut a lépcsőn.
Megköszönöm, s a lakásba érve, első dolgom, hogy felhívom a házfelügyelőt és megrendelem a mágneskártyát a kapuhoz. Közben azon töprengek, vajon mi lesz a következő? Talán a biometrikus azonosítás? Ujjlenyomatra, esetleg DNS-mintára nyílnak majd a kapuk.
30 hozzászólás
Kedves Ida!
Jól szórakoztam az ötletes címén az alkotásodnak, és a kalandjaidon is a számokkal.
Én sem nagyon csípem a számokat, mindig kiröppennek a fejemből. Ha valamilyen számot nagyon muszáj megjegyeznem, akkor képeket szoktam belőlük csinálni, és az rögzítem a fejemben.
A Te kódodat én így jegyezném meg: 8 – teljesség 3 lakásom 4- évszak /8343/
És csinálnék belőle egy mondatot. Pld. a teljes lakásom mind négy évszakban a lakásom. 😉
Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy jól szórakoztál, bár magamról is elmondhatnám. 🙂 Bár azt hiszem, amíg megírtam ezt a kis történetet rögzült bennem, legalábbis egy időre, de inkább számítok a mágneskártyára. 🙂 Köszönöm a tanácsodat és örülök, hogy itt találtalak.
Ida
Kedves Ida!
Számomra öröm, mikor Te sétálni indulsz, mert mindig történik valami, és abból egy szép történet születik. Együtt érzően olvastam számkivetettséged, de ne haragudj meg érte, a leírásodon azért mosolyogtam is, mert olyan valódi, igaz! Hogy megnyugtassalak, nemcsak Te állsz hadilábon a számokkal. A legfiatalabb családtag felhívott engem este nyolckor barátnője telefonján, hogy megtudja, mi a telefonjának a PIN kódja.:) Szóval, ez a mai korban természetes jelenség, hogy elfelejtünk ezt vagy azt…:) Örömmel olvastalak!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Örülök, hogy örömet lelsz a sétáimban, dehogyis haragszom a mosolyod miatt, sőt felőlem röhöghetsz is, ahogyan így utólag már magam is röhögök az egészen. A számok tényleg kifognak rajtam, de úgy látszik, csak én vagyok ilyen a családban, mert a gyerekeim, no meg a férjem is ördög tudja hány kódot tartogatnak a fejükben, de csak úgy rázzák ki a kisujjukon, csak egyedül én vagyok ilyen számkivetett. Jó hallani azért, hogy más is van így rajtam kívül. 🙂 Bár megjegyzem, senki sincs biztonságban, előbb-utóbb mindenkin kifognak a számok… 🙂
Örülök, hogy jól szórakoztál, és köszönöm, hogy jöttél. 🙂
Szeretettel
Ida
Bizony, vannak ilyen alattomos számok, mintha bújcskát játszanának velünk drága Idám!
A történeted élethű, tetszett!
Szeretettel voltam: Ica
Drága Ica!
Igen ilyenek, alattomosak, zsarnokok, nem engednek a 21-ből. 🙂
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett.
Szeretettel
Ida
Szia Ida! 🙂
Azért volt érdekes az írásod, mert én bizony első hallásra is úgy jegyzek meg számokat, hogy az már kóros. 🙂
Mit nyerhetek ezzel? Simán bejutok egy kódokkal őrzött kapun. Mit veszíthetek? Nem fut végig rajtam egyetlen film sem, ráadásul Péter titokzatos mosolyából se részesülhetek. :)))
Nagyon tetszik az írásod, mert ha nem is a számok terén, de más egyebekkel nekem is akadt hasonló élményem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Ida! 🙂
Azért volt érdekes az írásod, mert én bizony első hallásra is úgy jegyzek meg számokat, hogy az már kóros. 🙂
Mit nyerhetek ezzel? Simán bejutok egy kódokkal őrzött kapun. Mit veszíthetek? Nem fut végig rajtam egyetlen film sem, ráadásul Péter titokzatos mosolyából se részesülhetek. :)))
Nagyon tetszik az írásod, mert ha nem is a számok terén, de más egyebekkel nekem is akadt hasonló élményem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Erre szokás azt mondani, hogy kinek a pap, kinek a papné…
Ezek szerint, van neked is gyenge pontod, ha nem is a számok azok.
Így igaz, családtagjaim röhögnek rajtam, mert nekik nincsenek ilyen gondjaik, viszont tudnám sorolni az ő gyengéiket napestig. :)))
Köszönöm szépen a vizitet. Küldök egy mosolyt is :), igaz, nem a Péteré, csak az enyém. :)))
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Micsoda "véletlen"! Pontosan ezekkel a számokkal akadt gondom egy más szituációban.
Egyetlen számot (talán még néhány születési évet), a telefonszámomat sikerült eddig megjegyeznem, azt is szavakkal memorizáltam. Képzelheted, mi volt velem történelem órákon az évszámok miatt!
A matek számaiban szerencsére logika van. 🙂
De azért elgondolkodtam, hogy ezzel a sok számmal, amivel együtt kell élnünk, és még meg is kellene őket jegyezni, a kitalálóknak ugyan mi lehet a célja? Nem gondolom, hogy az emberek annyira rajonganának az efféle módszerekért. 🙂
Ölellek:
Ylen
Drága Ylen!
Ezen a "véletlenen" már nem is csodálkozom. Azonban, örülök annak, hogy nő a tábora az én számkivetettségemnek, már-már azt hittem, egyedül vagyok. 🙂
Hogy a jövő még milyen meglepetésekkel kecsegtet bennünket, azt inkább nem is szeretném tudni… Köszönöm az együttérzésedet. 🙂
Ölellek szeretettel!
Ida
Ida, Ida, aranyos, ahogy leírtad. Hidd el, nem vagy egyedül. Nálunk is ilyen kódok vannak, de én azonnal megrendeltem a fehér kártyámat, amivel majd be tudok lépni, ráadásul a kulcsunkkal is nyitható tovább is, ami úgyis nálam van, mert a lakásba is be kell valahogy jutni. Úgy vagyok vele, ha valaki kérdi, akkor benyúlok a táskámba, mert a pénztárcám első oldalán ott virít a kód.
Egyébként, mivel alább másoknak is engedélyezted, én röhögőgörcsöt kaptam, annyira tetszett, ahogy leírtad…
Szeretettel gratulálok: Kata
Drága Kata!
Örülök, hogy nem vagyok egyedül ebben a számkivetettségben, és annak is nagyon örülök, hogy sikerült Téged derűre hangolni írásommal. Most már magam is kártyával járok, s ha hiszed, ha nem, még nem vettem igénybe, azóta fejemben van a kód. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel
Ida
Drága Idám !
Mostanában én is jártam így, jót nevettem magamon 🙂
Én is kapunkon nem tudtam bejönni 🙂
Remekül megírt jegyzet, örömmel olvastam.
Ölelésem : Zsu
Drága Zsu!
Mindig örülök egy ilyen hozzászólásnak, mert ebből egyre jobban kiviláglik, hogy nem vagyok egyedül. 🙂 És az megnyugtat. :)))
Örülök, hogy itt jártál, és köszönet a kedves szavakért. 🙂
Ölelésem!
Ida
Kedves Ida!
Nagyszerű!!!
Nagyon szépen köszönöm.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Én köszönöm, hogy jöttél. Örülök, hogy tetszett, amit itt találtál. 🙂
Szeretettel
Ida
Egyet se búsulj kedves Ida számkivetetten is meg lehet élni, csak türelmesen ki kell várni míg valahonnan egy kis segítség érkezik. De mit beszélek? Hisz te már meg is tapasztaltad!
Bort, búzát, békességet, és minden jót az Új esztendőben!
Szeretettel: István
🙂 🙂 🙂
Hosszú idő után betoppantál, és rögtön megnevettettél, István.
Köszönöm szépen az új évi jókívánságokat és magam is kívánok neked boldog új esztendőt, és természetesen bort, búzát és békességet is! 🙂 még mennyire!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida akár arra is, ki tudja mi vár majd ránk.
Nagyon jót szórakoztam az írasodon.
Edit
Örülök, hogy jól szórakoztál, kedves Edit.
Olykor nem árt egy kis önirónia… 🙂
Szeretettel
Ida
Szia!
Nagyon tetszett az írásod. Sajna velem is elő-előfordult már hasonló. Bizony, volt hogy álltam és törtem a fejem, de nekem is volt aztán angyalkám, aki beengedett. 🙂 Üdv hundido
Köszönöm, hundido, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett.
Annak is örülök, hogy nem vagyok egyedül ilyen számkivetett. 🙂
Üdv. Ida
Kedves Ida !
Tetszik a történeted. A számokat én kíméletlenül belevésem az agyamba. Ha érdekel leírom ezt a játékot amit magamnak találtam ki. Négyjegyű számoknál előveszem az évszámokat rögzítő ismeretem, és betájolom a megjegyezni kívánt számokat a közel eső nevezetes évszámokhoz. Eddig bejött. Amikor sétálok akkor pedig nézelődés közben az autók betűit úgy figyelem , hogy mit lehet belőle alkotni. A KÁ-VÉ az adott, de mondjuk GM-JV már gondolkodóba ejt és akkor jön a megoldás: Gumijavító. Nekem tetszik mert ezt jó agytornának tartom.
Jót szórakoztam , a mindig kellemesen megírt novelláidon.
Szeretettel grat. Zsófi.
Köszönöm szépen a tippeket, kedves Zsófi.
Örülök, hogy jól szórakoztál. 🙂
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Olvastam, hogy a számkivetett filmre is utaltál nekem is ez jutott eszembe a címről.
Én is automatizálás ellen voltam, de már megszoktam ezt a kaput.
Kulcskeresésben jó vagyok mert muszáj, de nem azért mert fegyőr vagyok.
A számokkal a csekken van bajom.Ez jó nagyon.Jó kis kikapcsolódás volt.
Köszönöm!
Szeretettel:Ági
Még eszembe jutott egy nem túl kedves megjegyzést sütött rám valaki.
"Lekopácsoltam"Jó dolog azért ha elfelejtődik az ember.
Egy lakatlan szigeten én is el volnék egy ideig pár emberrel 1-2, de nem évekig.
Ha már a filmnél tartunk amúgy nem vagyok antiszociális.Tetszett!
Vagy ha igen csak ritkán!Tetszett!
Szeretettel:Ági
Ida! Azt írod!Ujjlenyomatra, esetleg DNS-mintára nyílnak majd a kapuk.
Azok még nem de telefonban az első van meg arcfelismerő stb…
Akkor se kellene ha hozzám vágnák ami még nem történt meg.
Nem hajítottak utánam semmit vagy csak nem talált el!
A számkivetettről jut eszembe nem jött be igazán, hogy az ember társas lény.
Mikor hazajött már lehet meg is bánta…..Na befejeztem!Tetszett!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy olvasgatsz.
Ahogy hallani lehet, nincs már messze a DNS sem. 🙂 Rohanó világban élünk.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Már akinek rohanó!Szép estét neked!
Szeretettel:Ági