Szavak ereje

Reggel, amikor kilépünk az utcára, és napsütés fogad, mit érzünk? Vajon mindenki ugyanazt érzi? Miért nem? Pedig mindenkire ugyanaz a Nap süt. Ha esik az eső, akkor mindenkinek borongós a kedve? És az esőben táncoló bolondnak?

Miért nem egyforma az emberek hangulata? Persze, nem vagyunk egyformák. Ez a legkézenfekvőbb magyarázat. Alapjaiban azonban ugyanazok a dolgok hasonló érzéseket váltanak ki az emberekből. Van tehát sok közös vonásunk. A különbözőségek oka az, ahogyan születésünktől fogva felfedezzük a világot. Nincs két egyforma ember, mert nincs két egyforma élethelyzet sem. Amint a világra jöttünk, azonnal hatással van ránk minden. Érzékszerveink állandó ingereket kapnak. Semmit sem élünk meg egyformán. A legnagyobb hatással a kimondott szavak vannak ránk, főleg, hogy a beszédet halljuk a legtöbbet. Az ember, mióta beszélni tud, mindenhez hozzáköti a szavait. Látványhoz, hanghoz, érzéshez, tárgyakhoz, élőlényekhez, a másik emberhez egyaránt. Mindennek nevet adunk. Nem csoda, hogy a legerősebb hatással a szavak vannak ránk. Ha nem is érezzük ezt közvetlenül, ez akkor is így van.

Gondoljunk csak bele! Egy egyszerű helyzet. Beszélgetünk egy másik emberrel, és azt vesszük észre, hogy a másik hangulata hirtelen megváltozik. Nem értjük, mert hiszen nem mondtunk semmi olyat. Úgy érezzük, nem adtunk okot erre a váltásra. Biztos ez?

Nem történt más, mint az, hogy elhangzott egy olyan szó, ami neki más töltéssel, más jelentéssel bír, mint nekünk. Ezek után gyakran az történik, hogy sok-sok szóval, kommunikációval kell helyre hozni, visszaterelni a beszélgetést az eredeti állapotába. Jártunk már így? Én nagyon sokszor. Ha nem ismerjük, hogy a szavak mások számára mit jelentenek, nehéz a helyzet. Ezért jó, ha egy szónak lehetőleg az összes jelentését ismerjük, s persze, ehhez ismernünk kell a másik embert is. Bele kell gondolnunk abba, hogy az általunk használt szavak nem okoznak-e neki problémát?

Tudjuk, hogy egy szónak több jelentése is van. A mondatban elfoglalt helye, a szövegkörnyezet adja meg, hogy éppen melyik jelentéstartalomra gondolunk. A szavak mégis sokszor másként hatnak a másik ember számára. Miért?
– Olyan éhes vagyok, hogy majd kilukad a hasam – jegyzi meg valaki egy kollégája füle hallatára. Az illető nem mondott semmi rosszat. Nem akart bántani ezzel senkit, de nem ismeri a szavak erejét. Emlékezzünk csak. Az ember mindenhez szavakat köt. Ezek azonban visszafelé is hatnak. A dolgok is kötődnek a szavakhoz.

Az elhangzott mondat után az illető értetlenül áll, miért lett morcosabb a kollégája? Mitől lett rosszkedvű? Nem tudta, hogy a kollégája édesapja gyomorfekély betegségében szenved, és már kétszer is műtötték, mert szó szerint kilukadt a hasa, a gyomorfala vékonyodott el. Esetleg, ha tudta is, nem gondolta volna, hogy ez az egyszerű, mások által sokat használt mondat, egész napra elrontja társa hangulatát. A furcsa a dologban, hogy a kolléga sem tud róla, mi történt? Csak a rosszkedvet érzi, ami egész napjára rányomja bélyegét.

Igen. A szavaknak ekkora erejük van, sőt, még ennél is erősebb. Miért? Mert ahogy mindenhez szavakat kötünk, a szavak magukkal hordozzák a hozzá tartozó érzést, hangulatot, emléket. Szerintem, mindenki talál az életében olyan napokat, amikor jól indult minden, és menetközben valahogy rosszabb lett a kedve, holott semmi olyan nem történt egész nap, ami magyarázatot adott volna rá. Biztos, hogy akkor is valami hasonló fordulhatott elő. Egyszerűen csak hallottunk egy olyan szót, ami számunkra erős töltéssel rendelkezett, bár nem tudtunk róla. Egyszerűnek hangzik? Az is. Ezek után magunk is megfigyelhetjük, hogy bizony így történik körülöttünk minden. A jó azonban az, hogy ezen lehet változtatni. Pusztán azzal, hogy megtaláljuk ezeket a szavakat, már csökken az erejük. A kellemes töltéssel bíró szavak, azonban sosem veszítenek ebből a varázsból, mert a jó, valóban mindig győz.

Ha elég figyelmesek vagyunk másokkal, ha beszélgetéskor valóban figyelünk a másikra, akkor nagy gyakorlatra tehetünk szert abban, hogy ne rontsuk el mások hangulatát, sőt, ha már elég jól ismerjük a másikat, akár még emelhetünk is a kedélyállapotán a megfelelő szavakkal. Nem mágia ez, csak a szavak erejének ismerete. Nagyon hasznos ismeret ez az ember magánéletében, és még hasznosabb, ha valaki a szavakat használja a munkájában. Például előadóművész, tanár, író, és hasonló területek. Aki a szavak erejének nagy ismerője, az elérheti az embereknél a kellő hatást. A szavakhoz mindig tartoznak, kötődnek emlékek, érzések. Hatásuk van mindig, mindenkire. Vigyázzunk a szavainkkal!