-1-
Gyönyörű szeptemberi délután, a város egyik legszebb parkjában (nem túl sok van), a padon ül három idős férfi, beszélgetnek. Néhány méterre tőlük, „békésnek látszó” ifjú pár, kutyát sétáltat. A park körül több tiltótábla hirdeti: Kutyát a parkba sétáltatni tilos, kb. száz méterre, van a kutyafuttató. A pad előtt a kutya megáll, dolgát végezni. Az urak egyike szóvá teszi, mondván:
-Ide nem kéne behozni a kutyát, nézzék meg az orrunk alá, piszkít, meg gyerekek is vannak.
-Nem tetszik, vén k.csög? -szedd fel, és fogd be!- Így a párocska fiú tagja, párja jóváhagyólag vihog.
-2-
Nagy élelmiszer áruház, reggel fél nyolc, a hat pénztárból csak kettő működik, így aztán hosszas sorbaállásra kényszerülünk. Előttem idős asszony, ő következik, tízezer forintossal fizet, azaz csak fizetne, a pénztáros nem tud visszaadni, és még durván megszidja a nénit, hogy miért nincs kisebb pénze, a vevő szabadkozik, bocsánatot kér, de tényleg nincs kisebb. A pénztáros gúnyosan mosolyog, nézi az egyre növekvő sort, és nem tesz semmit. –Megszólalok-.
-Nem kéne felváltani, hogy haladjunk?
-Nekem? Kérdez vissza mérgesen.
-Természetesen önnek, hisz kegyed a pénztáros.
-Különben is maga meg mit szól bele?
-Nem beleszólok, csak sietnék.
Akkurátusan bezárja a pénztárt, és bemegy az irodába, váltani. Hosszúnak tűnik az idő, míg előkerül, visszaad a néninek, majd rám nézve kérdi:
-Most jobb?
-Nem, tényleg nem jobb, én mindenesetre rosszabbul érzem magam.
-3-
Verőfényes vasárnap délelőtt, a sógorommal sétálunk hazafelé úgy félúton, van egy szelektív hulladékgyűjtő, körülötte nyolc- tízéves fiúk játszanak, kergetőznek, szeretem a gyerekzsivajt, de ez most kicsit más volt, mint zsivaj. A srácok Gyurcsányt, Orbánt játszottak, de hogy? A „waze” csak kötőszónak számított, és olyan „kifinomultan” szidták egymást, ahogy azt a TV-ben láthatták, esetleg otthon hallhatták.
-Egymásra néztünk, és szinte egyszerre tört fel belőlünk a felismerés, te jó ég ide jutottunk?
-Ide.
A gyerekek legidősebbike sem volt több tíz évesnél!!!
12 hozzászólás
Apró életképek, amit felrajzoltál előttünk. Ez sajnos nagyon jellemző a mai magyar társadalomra. A gyerekeket illetően meg nem tudok mit mondani. Hol vannak a szülők?!
Üdv: Colhicum
Szia!
Úgy látom, nyitott szemmel jársz, és okulásul rögzíted számunkra a tapasztaltakat. Sajnos, ilyen a világ, legalábbis van ilyen oldala is.
Szeretettel: Rozália
Szia Rozália!
Köszönöm bátorító kommentárod.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Colhicum!
Megtisztelsz, hogy ismét elolvastad apró életképeimet, ami a mai társadalmat illeti egyetértek veled.
Üdv: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Sajnálattal kellmegjegyeznem, hog yhasonlatos esetek az ország másik részében is előfordulnak sőt talán még ettől cifrábbak is. Ezen nem kell csodálkozni. Immár a 3-4. generáció nő fel teljes erkölcsi korlátok nélkül. Erről már több tanulmány szakdolgoza ti sszületett a pedagógiával, pszichológiával, szociológiával, stb., foglakozó felsőfokú intézményekben. De nem kel ehhez szakdolgozat! Nap, mint nap tapsztaljuk, a világ negatív irányban történő változását.
Nagyon tetszik amit írtál valóban elgondolkodtató lehetne sokak számára is.
üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
-Tudom, hogy ezek nem egyedi esetek, sajnos!
-Köszönöm a véleményed, és hogy olvastál.
Kedves Feri! Nocsak! Ahogy benéztem a lapodra, a szilánkjaidnál akadt meg a szemem. Sokat elmondtál a rövid szilánkjaidban. Sajnos úgy igaz, ahogyan mondtad. Nem tudom, de néha úgy érzem, eldurvultak az emberek, sajnos, a gyerekek is. De mit várunk tőlük. Ezt látják lépten-nyomon. De biztos, hogy nem ez a helyes út, jó lenne, ha valahogyan lehetne változtatni rajt. Jobban éreznénk magunkat a bőrünkben meg az országunkban is.
Üdv. Kata
Kedves Kata!
Igazad van, jobban éreznénk magunkat, de sajnos erre remény sincs egyenlőre, és ez nagyon nagy baj. Köszönöm, hogy benéztél hozzám.
Üdv.: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Sajnos a szükségtelen durvaságnak, a megalázó beszólásoknak, az elcsüggesztő politikai ámokfutás "eredményeinek" nap, mint nap tanúi vagyunk.
Kétértelműségében nagyon találó a cím, szilánkok – mint apróságok, szilánkok – mint éles üvegdarabkák, amik szúrnak, vágnak, sebeznek. Remek!
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm hozzáértő elemzésed, és a csillagokat.
Zagyvapart.
Nagyszerűen megfogtad a társadalom rákfenéjét szilánkjaiddal…
Gratulálok! Lyza
Köszönöm az elismerő hozzászólásod kedves Lyza.
Szeretettel. Zagyvapart.