Szóban vagy írásban? Egy átlagos ember egy átlagos napon nem gondol bele ennek a két témának a jelentőségébe, pedig mindennapjainkban fontos szerepet játszanak.
Mind két oldalon erős érvek és ellenértek sorakoznak föl egymással szemben. Hisz mi lenne velünk, ha Kodály Zoltán nem gyűjtötte volna össze gyönyörű magyar népdalainkat, ám hallgatni mégis szívesebben hallgatjuk mint olvassuk. Vagy milyen kitörő örömmel fogadjuk kedvesünk levelét, amikor több száz vagy akár több ezer kilométer választ el minket egymástól, de mégis annak örülnénk a legjobban, ha tőle hallanánk levelének első szavát: szeretlek. Talán életünk legfontosabb szava de leírva mégsem ér semmit egy átlag embernek. De mikor egy olyan embertől halljuk, aki iránt ugyanígy érzünk, akkor ez a világ legjobb, legfelemelőbb érzése. Leírhatatlan. És ez nem csak a szeretetre igaz, hanem minden érzelemre: gyűlölet, vidámság, magány stb.
Ám nem mindig tudjuk kifejezni szavakkal gondolatainkat, érzéseinket. Ilyenkor leülünk asztalunkhoz és papírra vetjük őket. Elengedjük magunkat és csak írunk és írunk. Mennyi ragyogó, kivételes képességű ember tette mindezt! Homérosz, Horatius, Shakespeare, Zrínyi, Goethe, Ady és még több ezer embert sorolhatnánk föl. És ha ezeknek a remek embereknek a művei nem maradtak volna ránk, akkor nem lennénk többek mint üres, lelketlen robotok.
És ezek a kérdések még mindig válaszra várnak a fejünkben: Milyenek vagyunk? És milyenek voltunk? Mik vagyunk? Ezeket csak is a tudomány könyvekből tudhatjuk meg. Hogyan keletkezett a béka? J-vel vagy ly-nal írjuk a bolygó szót? Ezekre a választ a tankönyvekben találjuk meg leírva szóról szóra. De ha nem értünk valamit és megakadunk a szövegben, a könyv nem tud segíteni és elmagyarázni más szavakkal. De a tanár igen. Hisz ha csak a könyvekből tanulnánk, akkor tanárokra nem is lenne szükség. De nem mindig értjük, hogy mit jelent az, hogy E=mc2, vagy, hogy „… a tartományok rendi különállása sértetlen maradt.” Stb. a tanár legtöbbször válaszol a kérdéseinkre és elmagyarázza olyan módon, olyan stílusban, hogy megértsük, amit a könyv közölni kívánt velünk.
Vannak a világon olyan törzsek, amelyek írás nélkül is nyugodtan, gond nélkül tudnak élni és vannak embereke akik szavak nélkül is megértetik magukat a világgal. De számomra ez a kérdés, hogy melyik a fontosabb, a szó vagy az írás, az egyenértékű azzal, hogy melyik a fontosabb: a víz vagy a levegő?
Szóban vagy írásban?
By bandrás
5 hozzászólás
A mikor felteszed a kérdést azonnal arra kell gondolni, hogy: „a szó elszáll, az írás megmarad” és „sok beszéd szegénység” máris ott a válasz, ez abban az esetben, ha el nem égessük el az írást, amint történt annak idején Alexandria felbecsülhetetlen könyvtárával, amivel közfürdőt melegítettek. A levegő és víz létfeltétel, legalábbis a földi lény számára, de mindkettőben ott a közös alkotóelem az oxigén, ezért a két kérdést én két különböző napon tenném fel. Üdv. István
Nagyon tetszik, hogy gondolkodsz és fel is mered tenni a kérdéseidet!
A nyugat filozófiája a "vagy", a keleté az "és" filozófiája.
Szó és írás. Ezzel fel van oldva a feszültség.
Jézus, Buddha nem írtak le semmit. Az Újszövetség (a tudomány mai állása szerint) az időszámítás után évszázadokkal keletkezett…
A máltai őslakosok, akik cca 5-6 ezer évvel ezelőtt éltek ott, semmilyen írásos nyomot nem hagytak maguk után, habár fejlett (barlangi) építészetük volt, tehát magas szinten szervezett és tervezett munkára volt szükség. Telepátia? Ki tudja?
Hál istennek nem a könyvekből tudjuk meg, hogy milyenek vagyunk és mik vagyunk 🙂
Ma (a keleti filozófiák szerinti vas korban, a szellemi elsötétedés korában), egyre nagyobb szükségünk van dokumentumokra. Csak abban hiszünk.
Kár.
Köszönöm szépen.
Gábor, ahogy írtad, hogy ,, egyre nagyobb szükségünk van dokumentumokra. Csak abban hiszünk. Kár." eredetileg – legalábbis ez a fajta mondanivaló – benne van az eredeti esszémben, ám úgy gondoltam, hogy kiveszem, mielőtt megosztom veletek, mert kerültek bele kissé világ megváltó gondolatok is, amiket utólag túlzónak tartom. De egyetértek veled, sajnos már mindent papíron kell igazolni, hogy higgyenek benne.
Istefan köszönöm a hozzászólásod. Teljesen igazad van, és igaz, hogy a beszéd és írás nélkül egészségesen működne a testünk, ám én a lelkem működésére gondoltam főleg írásomban, mert úgy gondolom, hogy rengeteg dolgot muszáj megosztanunk egymással vagy beszéd vagy írás formájában.
üdvözlettel: bandrás
Rövid írásodban – esszédben – jó gondolatokat boncolgattál. Rendkívül érdekes a kérdésed is. De ki tudna erre jó választ adni? Életünk mindennapjaihoz hozzátartozik mindkettő. Valamikor – igaz, inkább csak szavakkal érintkeztek az emberek, de az írás fölfedezése – gyakorlása nagyon megváltoztatta a világot. Milyen más világ lehetett, amikor még elképzelni sem tudták, mi az az írás, és hol tartanánk ma, ha a régi kolostorokban talán lúdtollakkal nem írták volna a kincset érő könyveiket…
Való igaz, hogy az Újszövetség előtt történtekről csupán szájhagyományok útján jutottak hozzá az érdeklődők, vagy a barlangban lakók falra rajzolt képeiből nyerhetünk tapasztalatokat az akkori életről, történtekről.
Érkes az írásod, mindenkit, aki olvassa, továbbgondolkodásra késztet.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Írásomnak pontosan az a célja, – ahogyan te is írtad – hogy gondolkodásra késztessem az olvasókat. Látom és olvasom, hogy téged is rákényszerített, aminek igazán örülök.
üdvözlettel: bandrás