A múlt szombaton én, és pár jó barátom fogtuk magunkat és beugrottunk a városba, szórakozás céljából. Kezdődött az este, elfogyott pár üvegsör annak rendje és persze normális módja szerint. Igyekeztünk olyan helyet választani ahol magunkfajta emberek vannak, vagyis olyanok akik nem keresik a problémát. Nem vagyunk gazdag, anyagilag jól eleresztett fiatalok, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy a drágább elegánsabb helyeket látogathassuk (és nem is nagyon vágyakoztunk a fent hordott orrok látványára, sem amit néhány 17éves is képes már kihozni magából).
Telt múlt az este, igen kellemes volt, megúsztuk a „nem kívánt arcokat” is, bementünk a városba. Egy szórakozó hely elé érkeztünk, de még nem mentünk be, hanem italoztunk még egy keveset a szomszéd épületben, ahol volt lehetőségünk olcsóbban fogyasztani, mint ahova készültünk menni ténylegesen. Bátyámék bementek és vettek is maguknak pár italt, de én és pár barátom inkább visszakoztunk az ötlettől, és megvártuk őket odakint. Odabent nem volt a társaság szimpatikus… sőt. Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel, hogy tartok egyes emberektől, akikről már jól megalapozott véleményem van. Azokról beszélek, akik a társadalom alját képezik, és az ottlétüket csak maguknak köszönhetik. Akik beledobják a szemetüket az árkunkba, akiktől mindig tartok, ha velük egy buszon kell mennem. Ezekről az emberekről beszélek. A történetet folytatva, nem csalódtam a megérzéseimben. Pár perc múlva megjelentek a „nem kívánt” emberek. Először cigit kértek, és felháborodva vették tudomásul, hogy nem dohányzunk. Pár percre megszabadultunk tőlük, hála istennek elmentek, de később visszatértek, leültek egy közelebbi padhoz hozzánk, és a legkisebbet maguk közül odaküldték hozzánk, és kérdezni kezdte, hogy van e valami problémánk velük. Ebbe a helyzetből vagy kilépni azonnal, vagy jobban belekeveredni tudtunk csak, így inkább otthagytuk őket, és szorongattam a telefonom, hogy hívom a 107et.
Persze ők ezután, diadalittasan már-már elégedetten ültek ott tovább, és nekünk kellett odébb állni. Nem értem, hogy erre miért volt szükség? Én ezért igen is érzem a megalázottságot, miközben ezeket a mi tartjuk el a segélyekkel, mégis én állok odébb. És ezt teszik… ennyire képesek, ahelyett hogy kilábalnának a saját maguknak teremtett iszonyatos helyzetükből. Miért ez az első? Miért kell attól tartanunk, hogy ezek az emberek igen is DIREKT keresik a konfliktust?
És ez megbélyegezte az este további hangulatát is…
3 hozzászólás
Sajnos ezek (szerintem a ROMAntikusokról írsz) a világ sértettjei amikor bárhol negatívan beszélnek róluk. Vérig vannak sértve amikor nem kapnak meg valamit, és máris kiabálják, hogy bezzeg ha magyar lennék biztos megkapnánk! Pedig csak nem kéne szemétkedniük ok nélkül, és emberként kéne élniük. Nem lenne így velük nagyobb gond (szerintem). Én már most féltem a fiam, ha bekerül abba a korba, hogy eljár itthonról, mert miért ne járna el, hisz fiatak, szórakozzon, na mivel fogja magát szemben találni! Ám érdekes, hogy ezek az …. hát nevezzük embereknek csak így többen érzik magukat erősnek!
Ennek az egész helyzetnek az alapja talán akkor indult amikor egy régi nagy vezető, a felesége ráhatására kiszakította őket a saját környezetükből és kulturájukból. Belekényszerítette egy olyan kultúrába őket amibe láthatóan nem tudnak beilleszkedni, ami érthető,mert ők egy egészen más habitusú emberek. Ők kis kivétellel képtelenek alkalmazkodni egy bérház szabályaihoz, a városi élethez és persze néhány demokratikusnak kikiáltott szabályrendszerhez. A nagyrészüknek nincs olyan szociális igénye, mint egy átlag europainak. Ez rendkívül összetett gond, melyre szerintem nincs már sok esély hogy megoldódjon, sőt.
Nekem van muzsikus ismerősöm. Sokat dumálunk. A fent leírtak az ő szavai!
A problémára legjobb példa az USA. Ott ugyan ez van a színesbőrűekkel. Miamiben pl. csak takarítónőt látsz színesbőrűben, az sem ott lakik, hanem oda utazik.
szerintem ne általánosítsunk! nem csak a kisebbség tud gondot okozni. mért nem lehet előítéletek nélkül élni? és merem remélni, hogy Yetiboy nem kifejezetten a romákra gondolt. nem nevezte meg őket, és Te Gabriello rögtön rájuk gondoltál. akkor kiben van a hiba?? sztem nem lennék büszke a helyetekben a gondolatokra.
Nemtudom volt e már velük kapcsolatos élményed?
Nekem ilyenből, amit leírtam, minden hétre jut egy. Ne csodálkozz hogy vannak előítéleteim. Azon se ha másnak van. Én nem vagyok rendbontó, nem bántok másokat, nem lopok el mástól semmit, nem keresem a bajt direkt, nem járok boxolni hogy enyém legyen az utolsó szó, és nem kezdek el verekedni egy szórakozóhelyen mert meglöktek teljesen véletlenül, vagy épp előtte mert nemengednek be! Ezek már jöttek oda hozzám 4en hogy a szokásos dumával hogy adjak egy 20ast, zsebelték ki haverom, vertek össze ismerőseim, magyaráztak nekem. Költöztettem régen, és megfordultam pár háznál, és költöztettem ilyeneket is… Nekem ez a benyomásom, ezek miatt ez a véleményem. Olvass újságot… mi van benne? 50en megvertek egy tanárt… Miért?
Szerintem ezeknek csak a bajkeresés, a verekedés, és a segély számít. Nemcsodálkozom hogy nemtudnak kilépni onnan ahol vannak. Ennél szörnyűbb emberi stílust nemtudok elképzelni. Ahoz hogy az ember jusson valahova, szerintem nemkell agyonverni a másikat puszta keménykedésből. Én nemszeretem azt az embert aki rosszul bánik velem. Biztos Te is így vagy vele. Engem életemben csak ezek bántottak. És azt látom hogy nem csak nekem ártanak ők. Kerestem a közös nevezőt, szeretném is, de szerintem nincs. 🙁 sajnálom hogy ez a véleményem róluk