Úgy hiszem, mérhetetlenül sznob voltam, ami a könyveket illeti. Hallani sem akartam romantikus regények íróiról, úgy gondoltam, az ilyen könyvek túl csöpögősek nekem, bár szeretem a romantikát. A tegnapi napon viszont fordulópont következett be az életembe ezen a téren. Ugyanis három új könyvvel gazdagodott a gyűjteményem. Egyik barátom meglátogatott a munkahelyemen, és egy szatyrot nyomott a kezembe, s mikor értetlenül meredtem rá csak annyit mondott, hogy ajándék. Kihúzván a három könyvet a szatyorból, először mosolyogva vettem észre kedvenc írónőm Vavyan Fable egyik hőn áhított könyvét, amely még nem volt meg a polcaim egyikén. Majd következett a két meglepetés. Számomra ismeretlen írónő nevével találkoztam, s a könyvekről azonnal kiderült, hogy romantikus regények, hiszen hatalmas sárga betűkkel fel is voltak tüntetve a könyv oldalán. Kebelbarátom szerint a könyvek láttán az arcomról tanulmányt lehetett volna írni. Nos, meglehet. Megköszöntem a könyveket, és hazaérvén gondoltam átesek a tűzkeresztségen, és nekiültem az egyik ilyen regénynek. Meglepődve tapasztaltam, hogy előítéletem helytelen volt, és korántsem csöpögős a könyv, mint ahogy az általam eddig olvasottak egyike sem. A történet magával ragadott, és nem tudtam letenni a könyvet. Ma reggel kíváncsisággal vetettem neki magam a másik könyvnek, melynek szerzője szintén Susan Wiggs volt. Ismét mindent félretéve merültem bele az olvasásba, s közben gondolatban szebbnél szebb tájakat fedezhettem fel a történet szereplőivel. Az írónő méltán lehetett büszke könyveire, hiszen mint kiderült, írásaival mindig a sikerlisták élére került. Nem engedte, hogy beskatulyázzák, és azt hiszem, olyan műfajt teremtett a romantikus írások kategóriáján belül, amely minden embernek kedvére való lenne. Olvasatlanul is belekényszerítettem volna ebbe a skatulyába, pedig cseppet sem való oda. Tévedtem. Ebből is látszik, hogy nem minden könyvet lehet megítélni a borítója, vagy pár szavas ismertetője alapján.
A legtöbb embernek, ahogy nekem is, óhatatlanul a könyvborítón látható rövid kiemelt rész, valamint a könyvkategória alapján (romantikus), a szirupos, már-már émelyítő történet jut eszébe, mint azok a nyálas, tömegesen gyártott szappanoperák, amelyek mindig ugyanazt a témát boncolgatják csak más köntösben, és semmi újat nem tudnak nyújtani a tévé elé leülő nagyközönségnek. Bezzeg a könyvek… Az ember dolgozó lény, ha hazaér kikapcsolódásra vágyik. Sokan ilyenkor bekapcsolják a tévét, de pár perc múlva már meg is bánják, kikapcsolják, és más elfoglaltságot keresnek. Ekkor kerülnek elő a régről ismert barátok a könyvek. Igen, barátok. Ha végigtekintünk saját életünkön, egészen kicsi gyerekkorunktól kezdve végigkísértek minket kedvenc könyveik alakjai. Együtt játszottunk a grundon a Pál utcai fiúkkal, együtt sírtunk és nevettünk Nemecsek Ernővel, együtt töltöttük Bütyökkel és Tutajossal a nyarat a Tüskevárban, átbarangoltuk Skóciát Lassie csodás alakjával aki kitartásra ösztönözte az olvasót, és még sorolhatnánk. A könyvek mindig csak adtak nekünk, még ha erre sokszor nem is gondolunk. Bármennyire is elszontyolodtunk életünk folyamán, ha könyvet vettünk a kezünkbe, megváltoztunk. És előnyünkre. Rögtön szebben sütött a nap, mert élvezettel töltött el minket az olvasás. Ezt nem szabad elfelejtenünk. És nem szabad előítéletesnek lenni egy könyv iránt csak azért, mert belénk nevelte a világ, adni kell egy esélyt. Ha nem tetszik, még mindig választhatunk másikat. Ezt most megtanultam. Előítéletes voltam, és végül kellemeset csalódtam. Ez igazán jó érzés.
3 hozzászólás
Szia Angelheart!
Én is előítéletes voltam a romantikus regényekkel kapcsolatban. Aztán kaptam egyet és jó pár évig porosodott, míg rávettem magam az elolvasására. Kiderült, hogy vacak egy könyv. Itt nyugodtan hihettem volna az elrettentő, rózsaszín küllemnek. De azóta olvastam más romantikus könyveket és tényleg vannak köztük jók. Csak meg kell válogatni.
Tetszett a cikked!
Üdv.: Hópihe
Mindig erre mondják,hogy a látszat csal.Bár előfordulhat a is,hogy egy jónak migérkrző könyvre ráfekszel,a közepénél rájössz,hogy nem az amire vártál,és akkor…tovább mész.Mert minden megkedett könyvnek vége is van.S mégha nem is azzal az élménnyel marads,amire számítottál,mégis több sok elfecsérelt tévés óránál.
Én is úgy vagyok vele, hogy nem elégszem meg a könyvek rövid ismertető szövegével, alaposabban belenézek, mielőtt olvasni kezdem. Aztán lehet, hogy furcsa, de van egy megrögzött szokásom. Ha már belekezdtem a könyvbe, néha bizony fárasztónak, unalmasnak vélem az elejét, de (magamnak azt szoktam mondani: büntetésből), mégis tovább olvasom, még ha nehezemre esik is. Aztán gyakran a kötet további részén fölfedezem, hogy jól tettem, amiért nem hagytam abba, mivel mégis megfogott benne valami.
Én válogatás nélkül szeretem a szépirodalmat, történelmi, természeti, bármilyen tárgyú könyveket, mert ha az író fel tudja ébreszteni bennem az érdeklődést, akkor élvezem az olvasást.
Ezért én sem ajánlom senkinek, hogy csupán a néhány soros ismertetőre hagyatkozzon, nyugodtan forgassa a könyvet tovább. Nagyon sok jó könyv akad, s nem bánjuk meg, ha végigolvassuk.
Úgy, mint a Te rövid jegyzetedet. Örülök, hogy elolvastam.
Szeretettel: Kata