„Az egyenes vonal istentelen, törjétek ketté a derékszöget, s alakítsátok körré…” (Hundertwasser)
(Mintha a saját gondolatomat olvasnám. Az egyeneseim mindig meg akarják szegni a szabályokat – rajzaimban legtöbbször kerülöm a szögletességet.)
Elképesztően szép, izgalmas és felemelő délutánt töltöttem a Szépművészeti Múzeumban. Friedensreich Hundertwassert nem csak különleges művésznek tartom, hanem egy csodálatos elméleteket megrajzoló környezetvédőnek, kalandornak is, aki nem csak művész volt, hanem művésztanár, s a szemet csodálatba ejtő építészet mestere is. Neve eredetileg Friedrich Stowasser volt, amit később megváltoztatott a németül „száz vizet” jelentő névre. Így lett Hundertwasser. Egyénisége és művészete a környezetről szól, s akarta, hogy neve is tükrözze ezt. 1928. december 15-én született Bécsben. Istenáldása volt a kis jövevény a szegény családnak, de sajnos csak egy évet élhetett édesapjával, mert elveszítette, így igaz érzelmi és anyagi szegénységben, de annál nagyobb szeretetben édesanyja nevelte fel. Rajzkészsége abban a pillanatban kitűnt, ahogy ceruzát fogott a kezébe. S innen indult el kalandos útjára élete. Átvészelte a második világháborút úgy, hogy művészete nem is érintette e szörnyűséget – feltételezem – nem tartotta méltónak e pusztítást arra, hogy csodálatos élénk színeivel megillesse. Egy életen át tanult és nagyon sokat utazott, rajongott a természetért. S nagy elkötelezettje lett a környezetvédelemnek, sokat foglalkozott a városban élő emberek problémáival. Majd vett Velencében egy régi fából készült teherhajót, melynek a Regentag nevet adta, ami németül esős napot jelent. S ezzel utazgatott nagyon sokat.
Egész művészete figyelemfelhívás a természet szeretetére, az emberek és természet együttélésének harmóniájára.
Ámulatba ejtett a kiállítás, mikor beléptem, megdobbant a szívem, mintha kitárult volna előttem egy csodálatos világ. Színek zsongtak a teremben, érdekes fények, csillámok játszottak a grafikákon. Óvatos léptekkel elindultam, éreztem a levegőben egy méltóságteljes, különös magasztosságot. Néztem a grafikákat, ismerkedtem a művész gondolataival, s bátorkodtam megfogalmazni magamban a képek üzenetét. Első pillanatra az alkotások melankólikus elnevezései ragadták meg a figyelmemet. Olyan címeket adott rajzainak, melyek olyan gyönyörű fogalmakat takartak, hogy borzongató melegség futott át a szívemen. „Kiáradó álom”, „Spirál Nap és Holdház” vagy „Egy művész könnyei”,– fantasztikus hatást gyakoroltak rám ezek a megfogalmazások. Szerinte, ahogy az eső is a szépség hordozója, úgy a könnyek sem a szomorúság, hanem a boldogság megtestesítői. „Ahol minden szép, ott az embernek sírnia kell ” – vallotta. Nekem is volt pillanat, mikor a csodálattól tele futott a szemem könnyel.
A következő két rajz az „Álomhoz való jog” és az „Alkotáshoz való jog” is lenyűgözött. Hosszasan néztem az elsőn a két emberi alakot, a felső saját magát ölelte karjaival, az alatta lévő alak tártkarokkal nyitott a világ felé, valóban egyetlenegy derékszög sem látható, a mindent körülölelő vonalak, és a fantasztikus színhatás ötvözte a mondanivalót. A második képen egy kígyószerű tekervényt véltem felfedezni, melynek közepén egy emberi fej rajzolódott ki, s ami azonnal szembetűnt, hogy csak a jobb oldali orcáján volt pír. A balról már eltűnt. Öröm és bánat tükröződött. Ki merész – az alkot, ki megalkuszik, az fénytelen marad. Ez a gondolat jutott róla eszembe. A zöld színt a kék és a mélyvörös ölelte körkörösen. Csodálatos élmény volt látnom ezt a harmóniát, s különösen, ahogy kirajzolódtak benne az alakok és szinte leolvasható volt az üzenet.
A művész számos grafikai eljárással dolgozott, szinte mindenféle módszert kipróbált egyenként is és ötvözve is a különböző eljárásokat. Litográfia, rézkarc, rotaprint (rotációs síknyomás), fametszett külön és együtt alkalmazva. Legjobban nekem a Szerigráfia tetszett, mely Kelet-Ázsiából származó grafikai eljárás, kis példányszámú nyomatok készítésére használták – selyemből készült szita felhasználásával alkalmazták, hazánkban Tüllgráfia néven lett ismert. A nyomat minden színéhez újabb sablont kellett készíteni, s bármilyen hordozó felületre lehetett alkalmazni. Sokáig elidőztem itt. Ha lehet a színhatást sorrendbe állítani alkotásainál, akkor azt hiszem, itt éreztem a legjobban az élénkséget, a színek teljességét.
A „ Fájdalmas szerelmesen várni, amikor a szerelem éppen máshol van” c. munkája teljesen elkápráztatott, olyan csodálatos élményt adott, hogy alig mertem levegőt is venni, nem tudtam hosszú percekig elmozdulni a kép elől. Jellemző stílusára a 3-4 féle szín, szinte mindenhol felbukkan az azúrkék a vakító zöld, a mélyvörös, és a meleg sárga. Pompázó élénk tónusban varázsolják el a szemet, s néhol megjelenik a csillámló ezüst vagy arany is, apró kis betétek formájában, intarziás hatással.
Továbbhaladva a városi élet problémáit mutatta be, a „Túlélők utcája”, a „Rétek alatt lógó házak” vagy a Körforgalom a keresztutaknál” mélyen tükrözi az aggódását az emberekért és a természetért. Majd tekintetemet magához vonzotta a „Töredezett naplemente” című alkotása. Embereket ábrázolt, nyitott ablakok, a ház tetején fekete tüskeszerű képletek, melyet megtört egy érdekes szivárványhoz hasonlító félkörrel, mely kék és piros színárnyalatban futott a házak fölött, s ott volt 3 darabban a Nap, egy- egy könnycseppformát öltve. Gyönyörű látvány volt! Ámulatom már nem tudott fokozódni – annyira hatása alá kerültem a látványnak, hogy megfeledkeztem a való élet létezéséről is.
S ekkor megpillantottam milyen is egy „Kerítés – A szépség kicsiny korlátja” Hundertwasser szerint. Itt a vörös és a sárga dominált. Szemet gyönyörködtető volt együtt e két szín. Úgy ragyogtak, mint a tüzes naplemente.
Az akvarelljeiből kiemelném a „Csónakok – Csónakokat látnak az ibolyaszín folyón” és a „Sárga hajók – Sárga csókok – Ajakcsónakok” alkotásokat. S nem hagyhatom ki a gyönyörű kárpit munkáit sem, melyeknek az érdekessége, hogy megváltoztatta a szövési eljárás szabályait. Másik irányba bontotta meg a szálakat, más irányba tereli el a bolyhokat. Nagyon tetszett a „Humuszillat” című kárpittechnikával készült falvédője.
S még annyi, de annyi szépséget láttam, hogy le sem tudom írni, aki teheti, menjen el és nézze meg, mert felejthetetlen élményt ad e nagy művész kiállítása, s gyönyörű művészete kápráztatóan csodálatos.
Öröm volt számomra, hogy nagyon sok apró gyermeket láttam, kezükben kis füzetecske és rajzoltak, kinek mi jutott eszébe egy-egy képről. Édesen zsongtak a picik, és jól érezték magukat. Ez a kiállítás minden korosztályhoz szólt, boldog vagyok, hogy én is élvezhettem, csodálhattam, s megismerkedhettem Hundertwasser művészetével.
14 hozzászólás
Élénk színeivel és természetszeretetével számomra példaértékű a Mester munkája és élete. A kiállítást sajnos nem láttam (nem tudom, fogom-e…), de jártam Bécsben a Hundertwasser-háznál, előtte a szökőkút is hozzá tartozik. Nagyon szépen leírtad, el tudom képzelni ez alapján azt a hangulatot, a színek kavalkádját, ami ott uralkodhat. Ha kötözködni akarnék, talán a tárgyilagosságot hiányolom egy icipicit, hiszen cikkeddel tudósítasz is a kiállításról magáról, de végülis ehhez a témához nem illene, talán túlságosan derékszögű lenne. 🙂
Tetszik írásod, kicsit impressziószerű, és nagyon színes!
Üdv
Zsázs
Szia!
Én is nagyon szeretem Hundertwassert, nyáron Szombathelyen is volt kiállítása a Savaria Karnevál idején. A meleg, napos délutánon csak a férjem és én voltunk a képtárban, mi voltunk az összes látogató, bezzeg a közelben felállított sörsátrakban egymást taposta a tömeg. Jó a cikked!
Szeretettel: Rozália
Nagyon lelkes, jó cikket írtál, kedves sleepwell. Szerintem aki elolvassa, kedvet kap, hogy megnézze a kiállítást.
Gratulálok: Colhicum
Szép cikket írtál, színesen ragyogott!
Láttam a kiállítást, s rám is hasonlóan hatott
Aki még nem, gondlom most kedvet kapott.:)
Én nem láttam a kiállitást, de egyszer majd sort kerítek rá valahol 🙂
Jó lett a cikked 🙂
Köszönöm szépen mindenkinek a véleményét. Óriási élmény volt, ezért is írtam le. Sajnos úgy tudom, holnap vége a kiállításnak…
Zsázsa! én is nagyon nagy művésznek tartom, s öröm volt látnom…:)
Rozália! Ez sajnos így van, a sör kelendőbb, mint a művészet, de lényeg, hogy Ti láttátok:)
Köszönöm Colhicum, megtisztelő, hogy olvasol!:)
Dóra! Neked is köszi és örülök, hogy láttad!:)
Tamás! Ha csak teheted mindenképp nézd meg! Köszi a véleményt:)
Kár, hogy nem láttam ezt a kiállítást. Nagyon szeretem a festészetet, -bár nem értek hozzá. Ahogy leírtad, el tudtam képzelni a képeket a tobzódó színekkel. Az ilyen képek tetszenek nekem!
Szia: én
Kedves Laci! Nagyon örülök, hogy olvastad, s sajnálom, hogy nem láttad, elképesztőn nagy hatást tett rám…. sok kiállítást megnézek, többek között tavaly láttam Van Gogh-ot, az Inkák kincsét is, s azok is felülmúlhatatlanok voltak, mert olyan élményt ad a művészet a "szépségetszerető" embernek, mit semmi más nem pótol.
Hundertwasser, egy nagyon egyéni stílussal rendelkező művész, a csupa mai gonddal küszködő mondanivalója, s üzenete, s a színei… ragadott meg, s hát a Tüllgrafikái, az nagyon elbűvölt…
Köszönöm, hogy elolvastad:)
Lenyűrözött ez az élménybeszámolód. Szerintem ez annál sokkal több. Mondom ezt azért, mert olyan gazdag, színes a nyelvezet, amellyel megírtad, és mindamellett, hogy
olvasmányos élményt nyújtasz az embernek, alapos tájékozódottságról teszel tanubizonyságot, amely úgy vélem meghaladja az amatőr szintet. Ez egy profi, színvonalas krónikája
egy színvonalas kiállításnak. Köszönöm, hogy olvashattam! Katalin
Kedves virágének! Örülök, ha élményt adhattam Neked, megtisztelő a véleményed, köszönöm szépen!:)
Nagyon szép keretbe zártad Hundertwasser művészetét! Egyszerűen fantasztikusnak tartom a műveit. Szinte láttam magam előtt azt, amit kellett, és a fejemben pedig kiszínesedett.
Köszönöm
Kedves Adira! Ennek igazán örülök..én köszönöm, hogy olvastad:)
Nagyszerű tárlatvezetés…
…gyönyörű élménybeszámoló,
Olvasás közben részesévé váltam a kiállításnak.
Örülök, hogy ismét Nálad jártam.
Köszönöm Zsike, és bocs, hogy ilyen sokára válaszoltam:)