Kinn hét-ágra süt a nap, a gyenge szellő hozza a tavasz illatát, nyílnak a kora tavaszi virágok, de én mindezt csak bentről láthatom az ablaküvegen át… Pedig úgy futnék, hogy érezzem az éledő természet ízét, illatát, tanúja legyek az új tavasz születésének, érezzem a lüktetését, a varázsát, ami mindig csodálattal, ámulattal tölt el, mert a születés az nem mindennapi, a születés páratlan és talán a legmagasztosabb dolog a világon.
Azonban, ezúttal lehetetlen, idén kimarad az életemből ez a gyönyör, be vagyok zárva a négy fal közé, ugyanis karanténban vagyok.
Nem, nem vagyok fertőzött, mondhatnám, hogy önkéntesen vonultam karanténba, de nem egészen így van. A gyerekeim döntötték el. Mivel mi a férjemmel, már a veszélyeztetett korosztályba tartozunk, mint mondták, eljött az ideje, hogy ők vigyázzanak ránk. Tudják, hogy nem lesz könnyű nekünk, sőt, nekik sem, de azt is tudják, hogy amikor mi vigyáztunk rájuk, akkor sem volt könnyű, nekünk.
Tényleg nem, de ez most más. Ennek nem fizikai tünetei vannak, ez amolyan lelki teher. Úgy nehezedik az emberre, hogy majd megfojtja. Most gyakran elmerengek azon, de jó lett volna azokban az időkben egy ilyen „karantén”, amikor nem volt az embernek se éjjele, se nappala, gyerekek gondozása, háztartás, helytállás a munkahelyen… túl nagy volt a teher, de fiatalok voltunk, elbírtuk. Most volna itt az ideje, hogy mindazt visszakapjuk?
Hát igen, fordult a kocka. Most ők birkóznak meg a terhekkel, amíg mi oly gyakran a nyitott könyv felett elmélázva, aggódunk értük, nehogy elkapják a vírust, nehogy túl nagy legyen nekik a teher, nehogy rajtuk csattanjon az ostor… Az élet nem kímél a megpróbáltatásoktól, szinte szünet nélkül szolgál meghökkentő, ámulatba ejtő, váratlan fordulatokkal, meglepetésekkel.
Igen, tele vagyunk aggodalommal, most, amikor kedvünkre pihenhetnénk, olvashatnánk, nézhetnénk filmeket, lustálkodhatnánk… nem megy, mert minden pillanatban velük vagyunk, értük aggódunk, ami elveszi az időnket, energiánkat a pihenéstől, megnyugvástól. Arról nem is beszélve, hogy ma reggel, amikor keresztül mentem az előszobán, valami neszt hallottam a bejárati ajtó felől. Csak álltam, és hallgattam… Amikor meghallottam a csengőjelet, majd, a gyors lépteket, amint lányom leoson a lépcsőn, ajtót nyitottam. Ott állt két tömött szatyor az ajtó előtt, s én csak néztem mozdulatlanul, miközben ömlöttek szememből a könnyek.
Üdvözletem küldöm karanténon belülieknek, kívülieknek egyaránt.
Erő legyen veletek!
35 hozzászólás
Kedves Ida!
K
Drága Ida!
Milyen sok jó van a rosszban: megtudhatjuk, hogy a gyerekeink mennyire szeretnek, féltenek minket. Hogy amit adtunk nekik, amíg felneveltük őket, most visszakapjuk.
Nagyon szép jegyzet, a vége pedig könnyfakasztó.
Szeretettel: Klári
Drága Klári!
Hidd el, magam is sírva írtam. Egyszerre ütköznek az emberben a jó és a rossz gondolatok. A jó simogat, a rossz fenyeget. Még mi, idősebbek sem éltünk meg hasonlót. Vajon milyen változásokat hozhatnak ezek az események az életünkbe? Remélem a rossz után, sok jót is.
Köszönöm, hogy itt voltál, és itt hagytad kedves soraidat.
Szeretettel,
Ida
Nagyon jól teszitek,hogy ügyeltek mindenre!
Erre is fígyelmeztetnek óránként mire ügyeljünk…
lassan ki se lehet mozdulni.
Reméljük,hogy találnak rá ´ellenszert´!
A legjobbakat nektek!
Koronamentes napokat!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Meg fogják találni az ellenszerét, csakhogy az időbe fog telni. A karantén lenne a legfőbb ellenszere, jelenleg, de azt be is kellene tartani. Tartok tőle, hogy sok áldozatot követel még a járvány.
Köszönöm a kedves jókívánságaidat. Hasonló jókat kívánok!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Van az úgy, hogy amikor négy fal között kell maradnunk, akkor tárul ki előttünk igazán a világ. A szeretetet nem lehet karanténba zárni.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Milyen igazad van: a szeretetet nem lehet karanténba zárni.
Köszönöm, hogy itt jártál és itt hagytad bölcs gondolataidat.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Szomorúan olvastam jegyzeted, és nagyon együtt érzek azokkal, akik társasházban laknak, mert nekik sokkal nehezebb átvészelni ezt a veszélyhelyzetet. Aki falun él, kimegy a kertjébe, ha még bír, és ha mást nem is tehet, de legalább szabad levegőn van. Nagyon meghatódtam az íráson, és Mindenkinek a legjobbakat kívánom!
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Drága Matild!
Kertes házban nyilván könnyebb átvészelni ilyen helyzetekben, de majd túl leszünk rajta valahogy. Bár, ma reggel kissé megijedtem, amikor egy virológus azt mondta, hogy augusztusra túl leszünk rajta. Egek, az öt hónap karantén.
Köszönöm, hogy jöttél és olvastál, és a jókívánságokat is köszönöm. Téged is kerüljön messzire a korona! Szépeket!
Szeretettel,
Ida
Szia Ida! Időszerű gondolatok! Nagyon rossz ez az géz, bár már vége lenne! Vigyázz bagyon magadra, és a családodra! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia Bödön!
Sajnos, időszerű, de reménykedjünk, hogy gyorsan túl leszünk rajta.
Köszönöm, hogy itt jártál, és Te is vigyázz magadra!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Már láttam ilyet amiről te írsz csak könnyek nélkül.Valóban erősnek kell lennie most mindenkinek.
Csak most kezdődik, de szerintem csüggedni meg kétségbeesni nem kell most még.
Szeretettel:Ági
Szia Ági!
Megpróbálunk erősek lenni. Bízzunk benne, hogy hamarosan túl leszünk rajta. Még akkor sem lesz fáklyásmenet. 🙁
Köszönöm, hogy itt jártál. Te is vigyázz magadra!
Szeretettel,
Ida
Drága Idám !
Sajnos nehéz időket élünk, megríkattál írásoddal.
Vigyázz magadra, szeretettel öllellek : Zsu
Kedves Zsu!
Igazán nem volt szándékomban megríkatni téged, de sajnos, ilyen napokat élünk mostanság. Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdvözöllek szeretettel!
Ida
Szia Kedves Ida!
Nem tudnám megmondani, melyik a jobb karantén. Két opció van – szerintem. Az egyik: ha magad maradsz, senki se segít rajtad, senki se gondol rád, néked se kell senkiért aggódnod. A másik: ha vannak akik gondolnak rád, segítenek, gondoskodnak rólad. Utóbbi esetben aggódhatsz értük! Nem tudom, melyik a jobb "helyzet"! Egyik karantén se "túl jó". De! A legfontosabb, a harmadik opció: a túlélés!
szeretettel: Túlparti
Szia túlparti!
Mindenesetre, a felvázolt opciók közül, a második a jobb, még akkor is, ha jónak nem nevezhető. De kitartást, mindannyiunknak. 🙂
Köszönöm, hogy jöttél, és vigyázz magadra! Minden jót nektek!
Szeretettel,
Ida
Szia!
Szép és aktuális írás. Bizony, most nem könnyű azoknak, akik otthon vannak és azoknak sem, akik dolgoznak, vagy épp nekünk, az idősebb korosztálynak segítenek. Én az unokámat az erkélyről látom, mert mellettünk lévő lépcsőházban lakik, és integet, puszit dob…én meg sírok. Ez van. Az egészségünk érdekében ezt kell tennünk. Nagyon tetszett ez az írásod is. Üdv hundido
Szia hundido!
Köszönöm, hogy jöttél, a karanténból is. Valóban senkinek sem könnyű, karanténom belül, de kívül sem. Lányom jelentkezett önkéntes ápolónak is… tele vagyok aggodalommal. Túl kell élnünk, azután is nagy szükségünk lesz egymásra.
Köszönöm kedves soraidat. (sírdogáljunk, csak csendesen) 🙂
Fel a fejjel és nagyon vigyázz magadra!
Szeretettel,
Ida
Kedves Kőműves Ida!
Szép, és aktuális, az érzelmeket jól megjelenítő írás. Én is átélem, most a fizikai világban és valóságban is, nem csak lelkileg.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel, Aphrodite.
Kedves Aphrodite!
Köszönöm kedves látogatásod és megtisztelő véleményed.
Kívánok minden jót neked, akár belül, akár kívül vagy a karanténon.
Szebb napokat!
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Remekül, szeretettel teli írásoddal egyetértek, sajnos ez a helyzet, így vagyok ezzel én is, csak fordítva. A lányom vitt el magához, akinek, most halt meg a férje, épp mikor kezdődött a járvány, több hónapi ápolás után. Csak én maradtam neki, nagyon félt, távmunkában dolgozik. Mi is karanténban vagyunk. Nehéz feldolgozni a történteket, csak bízni tudunk Isten kegyelmében.
Vigyázzatok magatokra nagyon! Már amennyire lehet, túl kell élni
Szeretettel ölellek
Ica
Drága Ica!
Sajnálom, hogy újabb veszteség érte a családod, de lányoddal együtt, könnyebb lesz elviselni a karantént. Nagyon vigyázzatok magatokra, egymásra.
Köszönöm, hogy jöttél, és örömmel tölt el, hogy nálatok is működik ez a dolog. Jó egészséget kívánok nektek.
Szeretettel,
Ida
Kedves Idám, minél türelmesebbek vagyunk, annál hamarabb lehetünk túl rajta, ha igaz.
Használd ki az időt, fordítsd jóra a rosszat!
Drága Irén, igyekszem, és reménykedem.
Köszönöm, hogy meglátogattál. Vigyázz te is magadra. Jó egészséget!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Gondolataid, merengésed tényszerű és valós. Viszont utolsó soraid engem meghatottak.
Büszke lehetsz a lányodra.
Szeretettel: Zoli
Kedves Zoli!
Igen, büszke vagyok lányomra is, fiamra is, talán azért is hatódom meg nap mint nap.
Köszönöm, hogy jöttél, talán a karantén téged is írásra késztet, és maradásra, a Napvilágon, mert igencsak régen láttalak.
Üdvözöllek szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Sokszor érdemes türelmesen viselni az élet kihívásait, ezért kitartást kívánok, ezt igaz saját magamnak is mondhatnám, mert egy kissé nehezen viselem a szabadság korlátozást.
Erőt egészséget, kívánok és sok hasonló, jó írás megjelenését várom.
Szeretettel: István
Kedves István!
Köszönöm, hogy jöttél.
Én is kívánok neked kitartást, és jó egészséget, türelmet is. Bármilyen nehéz is, túl leszünk rajta… egyszer…
Erőt, egészséget!
Szeretettel,
Ida
Köszönjük. Nagyon jó írás, érzékletes: átéljük mi is.
Üdvözlettel Á. E.
Én köszönöm, kedves Árvai Emil, hogy olvastad és véleményezted.
Üdvözlettel,
Ida
Kedves Ida!
Nagyon jól átadod az érzéseket, amit átélsz, átélünk.
Jó, hogy van akik segítenek neked.
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Bizony jó, ha a bajban nem marad magára az ember.
Köszönöm, hogy olvastad és itt hagytad kézjegyed.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Megkönnyeztem rövid kis jegyzeted, ami azért már túlmutat a jegyzeten.
A korlátozásokat nehezen viseli az ember, kívül is, belül is, de szeretettel, türelemmel könnyebben elviselhető minden.
Büszke lehetsz a gyerekeidre, jó, törődő, figyelmes emberré formáltad őket.
Jó egészséget, erőt, kitartást kívánok.
Vox
Kedves Vox!
Köszönöm kedves soraidat és jókívánságaidat. Örültem, hogy itt találtalak. Szeretettel kívánok neked minden jót!
Ida