Hónapok óta tartó bizonytalanság, huzavona, felháborító értetlenség lengi körül a Somogy megyei Marcali város kórházát. Rémhírek, fél információk időről-időre való kiszivárgása folyamatos téma az itt élőknek, elsősorban az édesanyáknak, hiszen ezek a hírek leginkább őket érintik. 2013-ban megszüntette a kórház a csecsemő-, és gyermekosztályát, ezzel nem csak a város, hanem a vonzáskörzetébe tartozó mintegy 14 ezer gyermek orvosi ellátáshoz jutását is megnehezítve. A Marcali anyukák a 60 kilométerrel odábbi kaposvári kórházban találnak és kapnak legközelebbi sürgősségi ellátást. Rengeteg nehézség szült a változás a gyermekes családoknak. Alig telt el néhány hónap és a kedélyek ismét felindulásba csaptak át, újabb ijesztő hírek ütötték fel a fejüket. A gyermekosztály után a szülészeti részleg megmaradása is kérdőjelessé vált. Anyák, leendő anyák, kórházi dolgozók körében hatalmas felháborodás támadt. Újra bizonytalanná és elkeserítővé vált a helyzet. A pontos tájékoztatás pedig ismét hiányos. Az információ hivatalos körökben nincs megerősítve, de néhányan biztos forrásból tudják, hogy papír szerint a nőgyógyászati és szülészeti osztály sorsa már el van döntve. Érthető az aggódás és a felháborodás.
Elkeseredettségét szeretné kinyilvánítani az alábbi sorokkal Parázsó Viktória, aki 2012-ben a csecsemő-, és gyermekosztály bezárása elleni felvonulás egyik élharcosa volt. Többszörösen érintett a nőgyógyászati és szülészeti osztály kapcsán. Harmadik gyermekét várja és valószínűleg már nem a Marcali kórházban hozza világra.
„Akkoriban hogy is volt? Nos, ezt nehéz kideríteni, de biztos, hogy sok gyermek született akkor is. Mondhatnám őslakos vagyok itt, hisz a felmenőim többsége itt született és itt élte le az életét. Mint a legtöbb helyi, aki elmegy innen vágyik vissza hisz bár sokan azt mondják nem épp összetartó város vagyunk, de én azt mondom ha magunkba nézünk szeretjük ezt a helyet úgy ahogy volt. A hibákkal, az emberekkel és a többivel együtt…
Most mégis megint itt a rossz, ami környékezi a városunkat. Újra a kórházunk kerül veszélybe. Mint sokunknak, nekem is sok ismerősöm van a kórházban, hallunk ezt is, azt is. Nos, tény, a gyermek- és csecsemő osztályunkat elvették és bezárták. Tény hogy szükség lenne rá, hisz a környéken rengeteg gyermek él és bárkinek bármikor lehet olyan kezelendő baja, hogy azonnali orvosi ellátást igényel…de már csak 60 kilométerrel odább kapja meg. Én a harmadik gyermekemet várom, mind a 2 gyermekem fulladásos betegséggel küzd, bár hála az itteni gyermekosztály nővéreinek és orvosainak megtanultuk kezelni és úgymond időbe felismerni a bajt nehogy befulladás legyen a vége. Most is nagyon köszönöm mindegyikőjüknek a kedvességet az odafigyelést és azt, hogy itt voltak amikor baj volt és rémülten rohanhattunk hozzájuk. Ez a bezárás folyamatos fájó dolog számomra és az is marad, amíg nem változtatnak vissza mindent a régi kerékvágásba.
Az hogy most mi is van? Ez egy jó kérdés. Amióta a Kaposi Mór Oktató Kórházhoz tartozunk elvesznek tőlünk mindent. Én úgy érzem, hogy a saját kórházukat akarják felvirágoztatni, a miénkkel meg nem törődnek. Nos, ezt lehet bármennyire tagadni, ez lassan tagadhatatlan lesz. A mostani hírek szerint a szülészet és nőgyógyászat jelentősen lecsökkentette az orvosok és nővérek létszámát. A helyzet állítólag további romlásra van ítélve, februártól már maga a két osztály sem fog létezni. Már én se szülhetem meg a gyermekemet itt pedig itt tudom, hogy kik azok akik vigyáznak rám. Hisz ismerem őket, mint sokan mások. A szülészorvosainkat, a nővéreket, az osztály dolgozóit olykor személyesen ismerjük. Az előző szülések alkalmával kedves nővéreket, osztályos dolgozókat ismerhettünk meg, akihez kötődést érzünk és szívesen fogadnánk ha újra az ők ellátásában részesülnénk. Most viszont már nagyon úgy fest, hogy ezek csak elképzelt ábrándok, vagy régi emlékek maradnak.
Azt szeretném kérni itt szült és szülés előtt álló anyáktól, ismerősöktől, együttérző helyi lakosoktól, mutassuk meg, hogy hálásak vagyunk az itt dolgozóknak munkájukért és kellenek nekünk. Kell nekünk a kórházunk is, úgy ahogy volt, ahogy van és fejlődni szeretnénk nem pedig csüggedten és kiszolgáltatottan állni a kórház eltiporása előtt. Már egy osztályt elveszítettünk és ha sürgősen nem ébredünk fel, egyenként elveszítünk mindent. A gyönyörű kastélyunk üresen fog állni és sajnálkozva fogunk ránézni, hogy miért is hagytuk. Ez nem pusztán politika, hanem sokunk eddigi élete is nagy változásokra van ítélve. Ne hagyjuk szó nélkül!”
2 hozzászólás
A bevezetőben olvasható dátum téves, a gyermekosztály bezárásának időpontja 2012!
Kedves Emília!
Azt hiszem, nem egyedi eset, amit elénk tártál. Nálunk is, a valamikor ezerágyas kórházunkból több részleget építettek le, a megye másik kórháza javára. S nem tudom, miért jó az, hogy itt csupán egyetlen orvos foglalkozik azzal, s mivel az osztály megszűnt, tovább kell küldenie, a betegek csak sok kilométer utazás után kapják meg a gyógyítás lehetőségét. Ki tudja, hogy valaki végzett-e számítást arra, hogy mindez mennyibe kerül, s kinek jó ez. Persze, tudom, az se mindegy, hogy a mai orvosláshoz szükséges drága gépeket, fölszerelést hány helyen tudják beszerezni, de az embereknek, a betegeknek mindenképpen káros, kényelmetlen a távolság, sőt, sokszor életveszélyes is ehet, ha gyorsan nem tudnak rajta segíteni.
Egyébként a javítást a föltett anyagban is el lehet végezni.
Szeretettel: Kata