Válasz Finta Katának !

Köszönöm az érdeklődésedet, úgy érzem a leghűségesebb olvasóm vagy, gondolkozom is milyen díjjal tudnálak kitűntetni, de az most még lehetetlen, mert ahhoz hogy saját díjam legyen még nem vagyok eléggé híres. Örömmel látom, hogy minden irodalmi, nyelvi, nyelvtani stb. problémára azonnal „ráharapsz”, ha nem titok te mivel is foglalkozol civilben? Ezek a problémák engem mindig érdekeltek. Sajnos valóban nagy baj van a helyes írással, a szép és helyes magyar beszéddel. Nem értem hogy van ez, minél jobban nő az iskolázottak száma, a színvonal annál rosszabb. Az iskola eltömegesedett formája, már nem tud lépést tartani az élet, az irodalom szükségleteivel. Manapság mindenki ír, szónokol, beszél, nyilatkozik helytelenül, régen csak az tette, aki értett hozzá. A politikusok sajnos ebben élenjárnak, de rajtuk nem csodálkozom, mert ők se nem írnak, sem nem beszélnek, csak jár a szájuk és hazudnak. Helyes hazugság pedig nincsen. Azt nem is számítom, hogy egy része még az általános iskolai diplomáját is pénzért vette meg. Nekem van egy saját véleményem a helyesírásról és helyes beszédről, ha nem is fogadja el mindenki talán. Ezeket a képességeket tanulni is kell, de születni is kell rá, mind a zenére, vagy más művészetekre. Valami olyan, amit a génjeinkkel hozunk magunkkal, amit tehát nem lehet tanítani és nem lehet megtanulni, az van vagy nincs!. Most nem akarom bővebben tárgyalni az iskolák minőségét, a szociális, kulturális és nyelvi környezet, valamint a TV, rádió, internet negatív hatásait. Az is igaz, hogy kortátsaink a technika jóvoltából, sokat hallgatnak, de keveset olvasnak. A nyelvtan és helyesírás tanításával is nagy bajok voltak, vannak és lesznek. Az én tanítóm még úgy tanította a hosszú (kettős) mássalhangzók használatát pl. áll, hall, száll stb. hogy azért írjuk két l-lel, mert két lábon állunk, két füllel hallunk, és a madaraknak két szárnyuk van. Ebből az empirikus magyarázatból nagy zűrzavar lett a fejekben, mert utána minden páros testrész utolsó betűjét megkettőztük. Nem régen egy magyar szakos tanárnő mesélte nekem, hogy néhány érettségiző tanulója minden változtatás nélkül „netnyelven” fogalmazta meg a érettségi dolgozatát magyar nyelvből. Ismeretes, hogy az interneten csevegők az (sz)helyet x-et használnak pl. a beszélni helyett bexélnit írnak. A szavak végén levő betűket megsokszorozzák, neee, igennn stb. Immár csak az hiányzik, hogy amikor beszélünk valakivel mekegjünk mint a kecskék. Ebből látjuk, hogy a rosszat, a helytelent nem kell tanítani, az mint a ragályos betegség magától fertőz és terjed. Arra is emlékszem tanuló koromból, hogy a tanáraim mindig piros ceruzával aláhúzták, ha valamit helytelenül írtunk ,de általában sohasem magyarázták meg miért helytelen? Az úgynevezett dolgozat javítások nagyon formálisak és eredménytelenek voltak. A televízió műsorvezetőinek, szereplőinek egyes aranyoskái a műsoruk látogatottságát, nem a szépen és helyesen előadott szövegeiknek köszönhetik, hanem a telt kebleik mutogatásának. Én viszont nagyon megértem, annyi jó tulajdonsággal senki sem rendelkezhetik, hogy szép is, és okos is legyen. Naponta néhány hibát én is elkövetek főleg gépírásnál, mert mivel csak idősebb korban, és magánúton tanultam meg gépírni, még most sem érzem teljesen a kezeimben a billentyűket. Ezért néha betűket kihagyok, felcserélek, vagyis elgépeléseket csinálok. Én nem vagyok, mint ahogy mondtam szakképzett titkárnő vagy gépírónő, de a statisztikák szerint ők is oldalanként 3-4 hibát mégis elkövetnek. Végül is, aki dolgozik csak az hibázik, aki ír és beszél csak az követhet el helyesírási vagy beszéd hibákat. A tökéletességre mégis törekedni kell, de vajon ki mondhatja magát tökéletesnek. Remélem a jövőben ez a helyzet javulni fog.