(Bizonyságtételek a Református Iszákosmentő Misszió Életéből)
Sokan leírták már, s talán tudjuk is mindannyian: az alkohol maga a pokol. Az alkohol vonzalmában élni olyan szellemi és lelki rabság, amely a személyiség torzulása szempontjából fölér egy komolyabb diktatúrával. Mindennapi iszákosnak lenni testi rabság is. Az alkoholt megszokó és az azt sóvárgó sejtek örök szomjúsága rosszabb a börtönnél. Ki adhat szabadulást ebből a tripla bilincsű nyomorúságból? Az orvostudomány? Aligha. Évtizedek óta láthatjuk kudarcait. Ahol a lelket elhanyagolják, ott a test bajait sem tudják orvosolni. Az elvonókúrák, a beépített tabletták az esetek többségében a gyors visszaesést, a teljes leépülést idézik elő. Vajon miért? Egyetlen oka van ennek. Egy ok, ami örök tabu. Az alkoholfüggőség gyógyíthatatlan betegség. Az emberben lakozó lélek gyógyíthatatlan betegsége. Aki egyszer függővé vált, segíthet-e azon valami? Magyarországon jelenleg közel1,5 millió az alkoholfüggők száma. A cigánykérdés mellett ez a második legnagyobb problémánk. Szokás erről őszintén beszélni? A Magyarországon megvalósuló bűncselekményeknek több mint a felét alkoholos befolyásoltság hatása alatt követik el. Közérdekű adat ez? Sorolhatnám még a különféle betegségek statisztikai számait, de nem teszem, mert mindannyian jól tudjuk, hogy hazánkban a korai halál legfőbb oka maga az alkohol. Erről a problémáról ötven éve csak hazudozni szokás. Ez is mutatja ördögi jellegét. Az élet színpadán az ital kezdetben csak staffázs, ám aztán a biztos tragédia mozgatója. Akinél a függőség kialakul, menthetetlenül elbukik, hacsak…!
A Református Iszákosmentő Misszió megalakulása Siklósi József lelkipásztor nevéhez kötődik, aki 1981-ben kapott engedélyt, hogy hivatalosan is alkoholistákkal foglalkozhasson. A misszió irányítását 1984-ben id. Balog Zoltán vette át, akinek irányítása alatt a dömösi szanatórium 2000-ben államilag is elismert kórház lett. Az itt elért eredmények Európa-szerte is elismert, valóságos csodák. Ezekről a csodákról szól a Némethné Balog Katalin szerkesztésében közreadott kis könyvecske. Arról szól, hogy van kiút! Arról szól, hogy van szabadulás az alkohol rabságából! Arról szól, hogy látja Isten a nyomorúságunkat, s ha a legnagyobb mélységben hozzá kiáltunk, akkor meghallgatja könyörgésünket. Minden magyarnak kötelező olvasmány!
(Valóban szabadok, Kálvin Kiadó, Budapest, 2011)
6 hozzászólás
Kedves István,
ez a Balog Katalin a miniszter rokona, és az van ebben a könyvecskében, hogy a vallás szabadít meg…?
Kedves István!
Nagyon jó a cikked. Osztom a nézetedet, amely szerint egyedül Isten képes megszabadítani az alkohol fogságából.
Szeretettel: Klári
Kedves Irén!
Igen, ez a Balog Katalin valóban a miniszter rokona (testvére), s az van ebben a könyvecskében, hogy az alkohol rabságából Jézus Krisztus szabadíthat meg. "Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." Érdemes elolvasni. Magyarországon szinte minden magyar család érintett.
Üdvözlettel: István
Kedves Klára!
Köszönöm, hogy elolvastad. Örülök, hogy egyezik a véleményünk.
Üdv, István
Kedves István!
Örömmel olvastam soriddat, mivel ez nálunk, a mi országunkban (gondolom máshol is) óriái gondokat, s nagy károkat okoz nem csupán azoknak, akik italoznak, de családjuknak, környezetüknek, s az országnak is. Azt írod: "…bűncselekményeknek több mint a felét alkoholos befolyásoltság hatása alatt követik el." – én hozzteszem, bár számot hirtelen nem tudok mondani, de a közlekedési baleseteknél is nagyon nagy számot tesznek ki az általuk okozott estek.
Jó, hogy írtál róla, mivel csak csodákban lehet bízni, és reménykedjünk, hogy mégis van már kiút! Úgy legyen!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Id. Balog Zoltán a miniszter úr édesapja volt. Ő, valamint kedves felesége, a drága és felejthetetlen Margit néni, gyönyörű szolgálatot végeztek ebben az ügyben. Zoli bácsinak van egy könyve, Álljatok meg a hitben a címe, azt hiszem, azt is érdemes lenne elolvasnia minden magyar embernek. Ennek a nemzetnek a legnagyobb problémája: a hitetlensége. Az, hogy elfordult Istentől. Elfordult a Teremtőjétől és a Megváltójától. Imádkozás helyett többnyire csak óbégatni tudunk.
Szeretettel: István