Itt a nyár, a nyaralási szezon.
Ez után a mondat után sokan legyintenek, és abbahagyják az olvasást. Nyaralási szezon? Kinek? Nekem nem… Sajnos! Nem jut rá pénz… lassan más, fontosabb dolgokra sem jut… az idén sem volt fizetésemelés a válságra való hivatkozással. Csak az árak kúsznak felfelé rendületlenül… így aztán egyre nehezebb megélni! Évek óta nincs karácsonyi jutalom sem, nincs fizetésemelés, prémium, kifizetett túlóra. Válság van, mindig ezt mondják, ha az elvárt teljesítményt nem akarják megfizetni.
A képzeletbeli olvasó ennél a gondolatnál sóhajt egyet, és nem foglalkozik a nyaralási reklámokkal, de még a nyaralós cikkeknek álcázott reklámokkal sem, hogy ne is fájdítsa a szívét.
Mert más úgy olvasni a bahamai álomhotelekről, ha legalább egy icike-picike remény kezdemény lapulhat a szíve leghátsó zugában, hogy esetleg egyszer majd ő is eljuthat oda, mint úgy olvasni róla, hogy ezt a remény kezdeményt, sok ezer társával együtt csírájában agyon ütik a válságról szóló állandó tirádák, és a megszorítások.
Érdemes pedig, egy kicsit körülnézni a nyaralós világban, mert nagyon el lehet gondolkodni a válságról is…
Ha már a bahamai álomhoteleket hoztam fel példának, időzzünk el egy kicsit az ottani egyik elegáns hotelban, a Crystal Palace-ban. Próbáljuk elképzelni a kétszintes lakosztályt, amiben minden ezüst, vagy ezüstszínű, a kristályzongorát, aminek elég megmondani, hogy mit játsszon le, a villámlást és menydörgést utánzó szobai fény- és hangjátékot /ha meguntunk esetleg a napsütést/, az Ursula nevű robotszobalányt, aki a kívánságainkat teljesíti.
Ha már ezeknek az elképzelése jól megy, akkor jöhet a bahamai Atlantis hotel!
Ez már nem is csak egy hotel, hanem egy szállodákból álló mini város, amelynek hatalmas jachtkikötője van, hogy a közeli Miamiból a saját jachtjukon érkezőknek legyen hol kikötni.
Mi a szárazföld felől közelítünk a szállodához, így először egy hatalmas szökőkutat látunk, majd egy gyönyörű sétányon eljutunk a kristály terembe, vagyis a szálloda recepciójához. Ott aztán eldönthetjük, hogy a szálloda Royal Tower nevű részében óhajtunk üdülni, aranyozott liftekkel közlekedni, antikolt berendezés és ékkövekkel kirakott dobozkák között nyaralni? Esetleg jobban éreznénk magunkat a Bridge, vagyis híd lakosztályok egyikében, amelyek két épületet összekötő hídon vannak? A lakosztály egyik oldali ablakán kitekintve a jachtkikötőt láthatjuk, a másik oldali ablakán pedig az egész Atlantis Hotelt, és az óceánt. Az arannyal bevont csillárok, a márványpadló, a zongora és a két hálószoba vonz bennünket, amihez komornyik szolgálat is jár?
A szálloda öt kategóriájából ezek a legelőkelőbbek, de a Presidental, Grand, és Regal nevet viselő szállodarészeket is választhatjuk, a neveik magukért beszélnek! A szállodarészeket részben föld alatti akváriumrendszer köti össze, ami a világ egyik legnagyobb tengeri akváriuma Atlantis képzeletbeli víz alatti romjaival. A szálloda építésekor először ezeket a romokat építették meg, majd elárasztották tengervízzel. Az alagsorban üvegfalak mögött az elsüllyedt város romjaiban gyönyörködhetünk, amelyek között tengeri élőlények sokasága úszkál. A hatalmas akvárium rendszerben vagy ötvenezerféle hal van /cápák, homárok, ráják, déltengeri halak/.
A felszínen sem kell unatkozni, gyönyörű pálmafák, lagúnák, medencék, műromok között lehet sétálni. A Maja templom csúszdája például a cápák akváriumán vezet keresztül, így a vendégek egy lélegzetelállító pillanatig azt hiszik, hogy a csúszdáról a cápák közé fognak megérkezni.
Az Atlantis szálloda komplexum építése több mint egy milliárd dollárba került, de egy pillanatig se higgyük, hogy nem nyereséges! A százhúsz lakosztály ezerkétszáz vendég befogadására alkalmas, és nem állnak üresen! A Bridge lakosztályok éjszakánkénti 25 ezer dolláros árát, vagy a napi ezerdolláros jachtkikötői díjat itt senki nem sokallja.
Az egész Bahamák tipikusan az amerikaiaknak való üdülőparadicsom. A szállodák elegánsak és légkondicionáltak, a víz meleg, a nagy hullámokon lehet szörfözni, hullámlovagolni, mindenütt van gyorsétterem, bár, kaszinó, játékterem.
A hivatalos pénznem a bahamai dollár, ami pontosan egy amerikai dollárt ér, de alig használják, mert mindenki amerikai dollárral, vagy bankkártyával fizet.
Emlékszünk még rá, hogy honnan indult a mi életünket egy nem kívánatos kényszerpályára terelő gazdasági válság 2008-ban? Az amerikai jelzáloghitel válságból, ami a nemzetközi bankokon keresztül kiterjedt az egész világra.
Európában azóta is válság van. A nagy, és tekintélyes amerikai hitelminősítő intézetek a Fitch, a Moody’s és az S&P /akiket sokan hibáztatnak a gazdasági válság kirobbantásáért/, sorban minősítik le az európai országokat. Az idén Magyarország is a befektetésre nem ajánlott, bóvli kategóriába került. /A hitelminősítőknél a bóvli kategória azt jelenti, hogy a magas kockázatok miatt a befektetőknek, az adott állam kötvényeit, és vállalati részvényeit nem érdemes megtartani, vagy túlságosan kockázatos megvásárolni./ Véleményem szerint ezzel tartósítva a leminősített országban a válságot, ha ugyanis a befektetésre ajánlott sávból az állampapírokat a bóvli sávba sorolják, akkor számos befektetőnek ki kell vonulnia az országból, mert a szabályzatuk tiltja, hogy befektessenek a bóvli kategóriába eső pénzügyi termékekbe. Ennek hatására azok is elfordulnak az adott ország értékpapírjaitól, akikre ez a szabály nem vonatkozik! Mivel az európai bankoknak jelentős államkötvény állományuk van, amíg a piac az államkötvényeket leértékeli, addig azokban az országokban a bankok tőke helyzete is rossz lesz! Az amerikai elnök aggódva az európai válságért azt várja az EU-s országok miniszterelnökeitől, hogy tőkésítsék fel a bankokat. Miből is tőkésítik fel a bankokat? Nemzetközi hitelekből és államkötvényekből, amiket aztán az amerikai hitelminősítő intézetek már a bóvli kategóriából még lejjebb az erősen spekulatív kategóriába sorolhatnak… Így a bankok helyzete ténylegesen nem javul, viszont egyre nagyobb hitelállomány és annak kamatai alatt roskadozik az adott ország, mert a bankok alaptőkéjének állami hitelekből történő emelése csak tovább terheli – az éppen az előző bankmentő akciókból eredő – súlyos költségvetési nehézségekkel küzdő országokat.
Ugyanezek szerint az amerikai hitelminősítők szerint, Amerikai Egyesült Államok viszont a lehetséges legjobb befektetési kategóriába tartozik, válság kirobbantás ide, hatalmas államadósság oda / az adóssága a GDP 72%-a/ az AAA minősítés jár neki. Így Amerika profitál abból, hogy a dollár a világ vezető devizája, és így számos jegybank náluk helyezi el a deviza tartalékait, még mindig nő az amerikai államkötvények külföldi kereslete.
Ettől valahogy úgy tűnik, hogy nem is az amerikaiak pénzügyi problémája a legnagyobb, hanem az Európai Unióé.
A turisztikai szakemberek szerint a gazdasági válság elsőször a turizmusban okoz visszaesést, de az utazni vágyó amerikai turisták megtöltik a bahamai álomhoteleken kívül az általuk kedvelt utazási célpontokat a világban /Bali, Mexikó, Hawaii, Francia Riviéra, ausztrál nagy korallzátony, kínai nagy fal, stb./, s az amerikai utazási irodák virágzanak. A 640 amerikai utazási iroda részvételével lezajlott kutatás szerint több lesz a távoli úti célra, Európába, Ázsiába és Ausztráliába irányuló foglalás 2012-ben. Az irodák ügyfeleinek 90 százaléka mondta azt, hogy ugyanannyit vagy többet költ utazásra 2012-ben, mint tavaly.
Az európaiak ellenben a válság miatt, bizonytalan időre elhalasztják nyaralási álmaikat, és a legtöbbünknek még az olcsóbb utazásokról is le kell mondanunk.
Görögország nagyon sokáig az európai turisták kedvenc célpontja volt, a megfizethető árai, természeti szépségei és történelemi nevezetességei miatt. Már évek óta figyelemmel kísérem azt a folyamatot, ahogy a görög válságról szóló híradások a nyaralási szezon kezdetén hirtelen a nyomtatott és az elektronikus sajtóban a címlapra kerülnek. Tüntetések képei, véres fejű emberekkel, állig felfegyverzett rohamrendőrökkel, égő autók, égő házak, égő rendőrök sokkoló képeivel. A szalagcímek a pénzügyi ellehetetlenülésről /euró zónából való kiválás, bankbetétek zárolása/, éhínségről, katonai puccsról, háborúról üvöltenek. Az olvasók nagy része észre sem veszi, hogy kérdőjel van a hír címének a végén, és csak spekulációról, és szenzáció hajhászásról szól a cikk, nem pedig megtörtént események híreit közli az újság.
Görög válság egész évben van, de csak az újságok sokadik oldalán, kicsi cikkek jelennek meg róla. Azonban, amint kezdődik a nyaralási szezon, ezek hirtelen a címlapra ugranak. Mintha csak az oda utazni készülődők elrettentése lenne a cél. Azt sugallják a képek, hogy rettenetes körülmények várják, de az is előfordulhat, hogy aki odamegy, az ott fog meghalni. Mintha összeesküvés kezdődne az európai sajtóban, hogy a Görögország körül keltett pánikkal elriasszák azokat is, akik még megengedhetnék maguknak a csodálatos, és olcsó görög nyaralást. Nehogy már a Görögország egyik fő bevételi forrása, a turizmus valami segítséget jelenthessen az ország gazdasági helyzetének! Ha ez önmagában nem is húzná ki őket a gödörből, most különösen jót tenne nekik egy erős nyaralási szezon.
Személyes, tavalyi tapasztalatból mondom, hogy a nyaralóhelyeken semmi nyomát nem lehet érezni a hírcsatornák által folyamatosan sugárzott rémségeknek. Van víz, villany, élelmiszer, nyitva vannak az éttermek, a kávézók, működik a közlekedés. Viszont valóban visszaesett a turisták száma, már nincs tolongás a görögországi olcsó nyaralásért. Szezonban is bezárt szállodák, apartman házak sokasága várja hiába az angol, német, orosz, lengyel, magyar stb. nyaralókat. Igazán érdekes lenne feltárni ennek a Görögországgal kapcsolatos, furcsa, koncepciózus hírszerkesztésnek a hátterét!
Mert szép dolog a véleménynyilvánítás szabadsága – ami már sokszor szabadossággá fajul -, de ahhoz, hogy tudjuk azt, mi folyik körülöttünk, a mi bőrünkre, a globalizált világban, megalapozott információkra, igazolható tényekre lenne szükség – nemcsak a görög válsággal kapcsolatban -, nem spekulációkra és kitalációkra!
Az athéni utcai harcok képeinél sokkal sokkolóbb lenne azt körüljárni, hogy ki állja a számlát az amerikai álomnyaralások finanszírozásához, és mit kap érte cserében?
22 hozzászólás
Kedves Judit!
Hú, Te nagyon belevágtál a közepébe. Én ezt nem tudnám ilyen behatóan elemezni, viszont abban biztosak lehetünk, hogy a válság mozgatórugói valahol a pénzemberek és politikusok lehetnek. Soha nem voltak elérhetetlen álmaim, vágyaim, most sem vágyom a Bahamákra, luxus hotelekre, viszont nagy igazságtalanságnak tartom, hogy egyesek lubickolnak a jólétben, míg mások nyomorognak, éheznek, esetleg éhen halnak. Aztán csodálkozunk, hogy miért utálják az emberek a gazdagokat. Hát ezért. Miért is nem lehetne igazságosan elosztani a földi javakat, hogy jusson mindenkinek egyenlően, miért akarnak egyesek mindig másokon élősködni…? Mikor is írta Petőfi: "Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet,
ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet…" folyt.
Kedves Ida!
Petőfi Sándor "A XIX. század költői" című versének gondolatait a francia forradalom jelmondata ihlette. Liberté, égalité, fraternité, ou la mort! („Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy halál!”). Jól látod, ebből a szép gondolatból nem valósult meg nálunk semmi. Az Emberi és polgári jogok nyilatkozat szerint "A szabadság lényege, hogy azt tehetjük, ami nem árt mások jogainak." Az égalité: a törvény előtti egyenlőség a társadalmi helyzettől függetlenül jár mindenkinek. A fraternité: "Ne tégy olyat mással, amit nem akarsz, hogy más tegyen meg veled; tégy mindig olyan jót másokkal, amit magad is szeretnél." Azt hiszem, nem kell különösebben kifejteni, hogy milyen távol állunk mindettől.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a nem túl vidám cikket!
Judit
folyt.
Látod, ez azóta sem valósult meg. Petőfinek is voltak hasonló vágyálmai, ha ma visszatérne, csak belenézni a mai világba, azt hiszem iszonyúan csalódna, mert soha még olyan messze nem voltunk az ő fenti soraitól, mint éppen ma.
Bizonyára sok munkát fektettél ebbe a remekül megírt cikkbe, megérte! Nagyon tetszik!
Ida 🙂
Kedves Judit!
Szemléletes módon vezettél be a válság és a pénz világába. Valóban nagy a kontraszt, ezt én is belátom, de ilyen jól nem tudtam volna megírni. Abból a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy nincsenek elérhetetlen álmaim, pl. a Bahamákra sem vágyom. Persze nem lenne rossz, de úgy is jól alszom, hogy tudom, másnap itthon kelek fel. Valóban vérlázító ez a hatalmas ellentét, ami egy magyar átlagpolgár vagy egy amerikai újgazdag között van, ráadásul a válság gócpontja ugye pont az USA volt. Jól körüljártad a témát, mint mindig.
Üdv,
Andi
Kedves Andrea!
A mára kialakult globalizáció nem pusztán az egész glóbuszra kiterjedő munkamegosztást jelent, hanem a gazdaságoknak, a társadalmaknak, minden korábbinál mélyebb, mobilabb és átfogóbb összefonódását. Ezen belül a vezető szerepet játszó multinacionális vállalatok és pénzintézetek egyre nagyobb mértékben vonják ki magukat a nemzeti és a nemzetközi kontroll és befolyásolás alól. Profit éhségükben nem ismerik sem a józanságot, sem a társadalommal szembeni elkötelezettséget. Az egész válság átfogó elemzését már sokan megtették, nálam okosabb és jobban felkészült emberek. Én csak egy kicsi szegmenséről írtam ennek a komplex témának, a turizmusról. Persze lehet akármilyen picike a vizsgált terület, ezer szállal kapcsolódik az egészhez.
Judit
Szia Judit!
Mindig is nyílt titok volt, hogy bámely országot le lehet csekély "reklámmal" is szegényíteni, ha a "pénz" érdeke azt kívánja. Most a görögök vannak soron. Sajnos, a politika nagyon alattomosan írányít, bár itt ott azért kilóg a lóláb, csak épp senki nem tesz ellene semmit. Éppúgy riasszák el a befektetőket, mint a nyaralókat. Ugyanúgy lehet egy országból paradicsomot csinálni, mint nemszabadlátogani uticélt.
A nyaralás viszont sokunknak valóban csak álom.
Érdekes írás, tovább gondolja az ember. 🙂
Szeretettel.
pipacs
Kedves Judit!
Jól megszerkesztett anyagban tárod elénk a szomorú valóságot. Nagy igazságot hordoz már a cím is. Akinek pénze van, mit számít annak a válság? Azt mi nyögjük, a pénztelenek, akiknek még a kevésből is igyekeznek különféle mesterkedésekkel mégkevesebbet csinálni! Nyaralás… kinek jut eszébe? – Ahogyan sorolod a luxus-nyaralókat, talán senki sem áhítja az aranyozott-ezüstözött luxusokat… csak pihenni, kikapcsolódni vágynának az emberek. Jó mondás, ami különösen tetszett, ki vágynék erre: "így a vendégek egy lélegzetelállító pillanatig azt hiszik, hogy a csúszdáról a cápák közé fognak megérkezni." –
Viszont azokat, akik kiszámított rosszindulatból még fokozzák a válság nehézségeit, szívesen beengedném őket a cápákhoz – hátha valami más is eszükbe jutna…
Remekül összeállított anyagodat mindig szívesen olvasom.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Az európai válságból való profitszerzés meglehetősen visszataszítóan cseng sokak fülében! Akik kihasználják a helyzet adta lehetőségeket, azokat sokan kívánják valahová /pld. a cápák közé :)/ Miközben a helyi vállalkozások jelentős problémákkal küzdenek, a nagy, nemzetközi, tőkeerős cégek kihasználják a helyzet adta lehetőségeket. Rengeteg olyan vállalkozás van, ami eddig alapvetően sikeresen működött, de nem tudja fizetni a banki hiteleit, ezért a külföldi befektetők most megszerezhetik a vállalatok irányítását. Valamint az eddigi sikeresen működő állami cégeknek /pld. szerencsejáték/ is kikényszeríthető az értékük alatti eladása. Abban igazad van, hogy a gazdasági válság nyertesei soha nem a kispénzűek!
Köszönöm, hogy mindig figyelemmel kíséred az írásaimat!
Judit
Olyan igényeim lettek, hogy nem szórom a pénzemet luxus nyaralásokra DDDD
Van nekünk egy udvari felfújhatós medencénk, van napozóágyunk is bebebe, ha felforr az agyam napozás közben, iszom egy limonádét, olyant úgysem tudnának sehol sem készíteni, mert nem foglalkoznak holmi vízzel, citronnnyyyyal. Aztán amikor belekóvályog a vízbe egy valamiféle állat, megnyugszom, hogy mégsem fogok cápaeledel lenni. És fityiszt mutatok a világnak. hehe.
Jól megírtad, jó szemlélet. Persze, ki veszi ezt észre, hát nem azok akik dúskálnak.
Szeretettel:Mariretta
Kedves Marietta!
Ügyesen megoldod a kikapcsolódást a napi rutinból, házilag! 🙂
Utazni meg jó, és izgalmas! Azonban, ha nincs rá "keret", nem tudjuk jól érezni magunkat, mert mindig ott lebeg a fejünk felett, hogy mi lesz, ha vége a nyaralásnak! Így aztán sereghajtók a magyarok az unión belül, a nyaralásban. A magyarok 80%-a nem tud elmenni semennyi időre, sehová sem kikapcsolódni, még az uniós átlag 27%. Ez azért elszomorító!
Judit
Kedves Judit!
Érdekes közgazdasági tanulmányt adtál közre, melynek jórészével egyet is értek, de vannak vitatható pontjai. Ilyen pl. a görög válság. Köztudott, hogy Görögország Eurózónába kerülése csaláson alapult, vagyis a görögök meghamisították nemzetgazdaságuk minden fontos mutatóját, hogy Euróval fizethessenek, amikor ez kiderült már késő volt. 2004-ben még olimpát rendeztek, óriási hitelekből, és több milliárd Eurós veszteséggel zárták a játékokat. A görög nyugdíjasoknak még 14. havi nyugdíjuk is volt a legutóbbi időkig. Így hát nem csoda, hogy csőd szélére kerültek. Amerika, és a hitelminősítők az hosszabb történet. Egyébként tetszett a jegyzet.
Zagyvapart.
Kedves Feri!
A görög vezetők, a nemzetközi bankok, és a befektetési alapok felelőssége az ott kialakult helyzet. A két nagy görög párt a PASZOK, és az Új Demokrácia a 1975-óta egymást váltották a kormányzásban. A fenyegető adóssághegy a közreműködésük nélkül nem is jöhetett volna létre. A nagyvonalú állami kiadásokat nem korlátozták, inkább fizettek néhány milliárdot a Goldman Sachs varázslóinak, hogy ideiglenesen rejtsék el a negatív előjeleket. A vezetők egy olyan ország képét festették le a választóiknak, amely soha nem létezett, miközben kizárólag a személyes érdekeiket tartották szem előtt. Miközben a német, olasz, francia, svájci és belga pénzintézetek kérdések és figyelmeztetések nélkül finanszírozták az államadósságot, mert anyagi haszonlesés miatt nem voltak hajlandóak a valódi gazdasági körülményekhez mérten hitelezni! /folyt./
Kedves Judit!
Bár Feri véleményével (Görögországgal kapcsolatban) egyet értek, de ez nem változtat a tényen, hogy kiszolgáltatottak vagyunk (főleg a volt szocialista országok) az Európai Unió jelmezében.
Valaki már megírta, hogy a nagy halnak a kis hal lesz a vacsorája, valaki azt is megírta, hogy kompország vagyunk. Nos, a kompországok száma azóta gyarapodott, a túlpart viszont teljesen eltűnt a szemünk elől. Igazán jó cikket olvastam, és eléggé elkeserít, hogy csak magunkban dohoghatunk, mást nemigen tudunk tenni. Mégis beszélnünk kell róla, és hinni abban, hogy egyszer átfordul majd az a bizonyos kerék.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Görögország kérdésében ugyan nem értünk teljesen egyet, /Az állami szintű görög mérleg-hamisítás nem volt titok (annyira nem, hogy minden rendes közgazdasági iskolában részletesen elemezve tanították a jelenséget, mint vicces, de veszélyes kuriózumot) a béna könyvelési trükkjeikkel nem tévesztettek meg senkit, az EU ennyire nem hülye.
Eleve nem kellett volna felvenni a görögöket az EU-ba, mindenki tudta, hogy nem tudják teljesíteni a feltételeket (akkor még volt vasfüggöny, fontos volt erőt mutatni). Most meg úgy állítják be, mintha csak a görögök lennének a hibásak!/, de a nagy hal, kis hal elmélettel teljesen egyetértek! Ugyan vannak keszegek, akik cápának képzelik magukat, de ez nem menti meg őket a végtől…
Judit
Kedves Pipacs!
A spekuláció, mint a válságok kirobbanásában közvetlenül szerepet játszó tevékenység, a gazdasági válságok idején van igazán elemében. A válságban levő ország erőforrásaival kapcsolatban megkezdődnek a pénzügyi manipulációk. A mélyen alulértékelt cégeknek megkezdődik a nyomott áron való felvásárlása / pld. energiaszolgáltatók/, hogy aztán egyre mélyebben kelljen zsebbe nyúlniuk a szolgáltatásokat igénybe vevő lakosságnak…
Minden szóval egyetértek a hozzászólásodban! A továbbgondolást is köszönöm!
Judit
/Folyt./
A valódi gazdasági körülmények pedig azok, hogy a „lusta görögöknek” nincsenek korszerű feldolgozó és termelő ágazataik, és hatalmas kereskedelmi hiányt halmoz fel olyan országokkal szemben, akiknek korszerű ipari termékeit megvásárolja. A turizmusból és a mezőgazdasági nyerstermékekből nem tudja finanszírozni az importot. Ráadásul az eurozónához való csatlakozása után elkezdődtek a spekulációk a görög állampapírokkal.
Ezekkel a tényekkel szemben divat lett a szociális ellátórendszerek valamiféle „túlméretezettségére” fogni az adósságválság elsődleges okát.
Judit
Mindenkinél van szegényebb ember, is és van gazdagabb is. Ezzel meg kell békülni, hisz mindig is így volt, és feltehetően így is lesz. Kipróbálta már az emberiség az "egyenlőséget", de nem jött össze. Ha nem akar valaki egész életében elégedetlen és boldogtalan lenni,be kell érnie azzal,amit reálisan elérhet. Tudjuk, látjuk, hogy van mérhetetlen luxus és van mérhetetlen nyomor, és feltehetően közte vagyunk MI.
Kedves Szusi!
Valóban úgy van, ahogyan a hozzászólásodban leírod. Hozzátenném még azt is, hogy csak /történelmi, földrajzi, környezeti, stb./ nézőpont kérdése, hogy mi a szegénység, és mi a gazdagság. A hatalmas, mások kárán megszerzett vagyon azonban mindig is irritálta az emberek többségét. Ezért léteznek olyan társadalmi szabályozó rendszerek, amik nem engedik a gazdagok mohóságát, és a szegények elkeseredettségét véres konfliktusokká fajulni. Ezeknek a szabályozó rendszereknek a hiányosságait használják ki a gazdagok, a politikusok, és a tilosban járók. Tartósítva azt az állapotot, hogy nekik pénzük van, nekünk meg válság van.
Judit
Kedves Judit!
Csak most látom, hogy elszállt amit ide írtam. Nos utálom a politikát, de egyre gyakrabban hallom, ama forgatókönyv évekre előre le van iktatva, addig míg nem várt események be bele nem szólnak, ami tudjuk nem más mint…
Az írásod viszont tetszett, olvasmányos és elgondolkodtató.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Manapság mindent rá lehet kenni a válságra. Ez napjaink Jolly Joker-e, megfellebbezhetetlen végszó, mentsvára azoknak aki nem tudnak és nem is hajlandóak a tetteik következményeivel foglalkozni. Ellenben előszeretettel keresnek rajtuk kívül álló okot kifogásként. Addig csűrik-csavarják valahogy az egészet, amíg jól rá lehet mondani, hogy "a válság miatt".
Örülök, hogy elgondolkodtató lett a cikkem, éppen ez volt a célom! 🙂
Judit
Kedves Judit!
Ha választanom kellene, hogy válság legyen vagy pénz, inkább az utóbbira szavaznék, de sajnos nem én döntöm el. Jó, gondolatkeltő írás.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Jó választás! 🙂 Valóban, mindannyian a pénzt választanánk, de a jelenlegi pénzügyi rendszer egyre tarthatatlanabb. A forgalomban lévő pénz tulajdonképpen nem más, mint egy fizetési ígéret. A kamatterhek megfizetésére nincs elegendő pénz a rendszerben, csak további hitelek felvételével lehetséges elég pénzt teremteni ahhoz, hogy meg lehessen fizetni ezeket, így viszont még nagyobb kamatterheket hoznak létre. Ez addig folytatódik, míg a lufi ki nem pukkad, akkor jönnek a tömeges kilakoltatások és csődök. A jelenlegi rossz rendszert – ami az egész helyzetért felelős – pedig megmentik a kormányok a mi adóinkból. Sajnos ezt sem mi döntjük el.
Judit