…vannak szívek…(szösszenet)

A Szív ott feküdt magányosan az utcán, a jéghideg, esőáztatta, csillogó macskaköveken. Fázott, és remegett, nyirkos volt az egész teste. Jégkristályként megfagyott könnycseppek borították be,… hanyagul,… és ridegen. Elhagyták?… vagy elveszítették?… senki sem tudta.
Kamráin régi sebek,… repedések,… szorítások nyomai látszottak,… széttépett ereiből, cseppekben bugyogott a borostyánvörös vér,… s lassan hatalmas tócsát képezett a járda közepén.

Pedig hűséges, és dolgos,… féltő,és gondoskodó,… egyszerűen szerető szív,… mondták az emberek,… akik felismerték. A többi járókelő pedig csak sajnálta,… milyen kár!… egy élettől duzzadó Szív, s mégis utcára került.

Talán azért maradt egyedül, mert nem kellett senkinek, s gazdája sem bírta tovább cipelni, bizonyára nyomta,… szúrta,… és időnként sajogva feszítette szét mellkasát. Ezért megvált tőle, s kidobta,… mint egy kóborkutyát. Elhatározta, hogy ezentúl ésszel él,… és nem szívből. Hogy végleg hagyta-e el?… azt senki sem tudja, talán még ő sem. Most ott fekszik árván, és elhagyottan,… még gyengyéden dobog ugyan, de már nem küzd, s egyre fárad.

Azt mondják, hogy még így is gyönyörű. Hatalmas, élettől duzzadó, és lávavörösen
csillog az éjszaka koromfekete sötétjében,… de félő, hogy lassan kíhűl majd, mint a vulkán hamutengere,…s osztrigaszürke rideg kővé válik.

Ha arra sétálnál, kérlek nézz a lábad elé!… s vigyázva lépj!… nehogy rátaposs!
Inkább emeld fel!… féltőn,… óvón,… és szeretettel!… ha mégsem tennéd, akkor csak kerüld ki óvatosan!… hátha túléli.

"A szív törékeny műszer. Ezért is óvjuk olyan erőteljesen, ezért adjuk
oda olyan ritkán, és ezért jelent olyan sokat, ha mégis megtesszük.
Vannak szívek, amelyek törékenyebbek másoknál. Valahogy tisztábbak.
Mint a kristály az üvegek között, de még összetörve is gyönyörűek."
(Everwood)