Vezetünk

Merre fejlődik a világ? Mitől mások a gyermekeink, mint mikor mi voltunk azok? Mivé változik az anyaföld? Az anya? Mindez hová vezet?
Ma hány jelentését ismerjük ennek a szónak: „vezet”?
Vezetünk? Egyénenként is, csoportosan is, népként is. Magyarország, ha nem is az első helyen, de ott van az élbolyban az alkoholfogyasztás, az öngyilkosság, és a válások területén. Tehát vezetünk.
Talán először nézzük az utakon. A nők általában óvatosabban vezetnek és többségük nem is olyan rosszul. Vészhelyzetben viszont hamarabb elvesztik a fejüket, ennek az lehet az oka, hogy mindenkit és mindent óvnának. Korosztályonként változik ez is. A fiatalabb nemzedék szétszórtabb figyelmetlenebb.
A hivatalokban azt tapasztaltam a női vezetőkről, hogy minél magasabb a beosztása, annál hidegebb, szigorúbb, sok esetben lekezelőbb is, mintha törleszteni szeretné az eltelt századok sérelmeit. Nem azzal van a baj, hogy annak idején kivívták a jogot maguknak a tanulásra és a munkára, hanem azzal, hogy ma már ott tartunk, az a nő, aki szívesebben maradna otthon a gyermekkel és a háztartással, nem teheti meg. Úgy van kialakítva egy férj átlagfizetése, hogy bele van kalkulálva a feleség keresete is. Ma luxus a háztartásbeliség.
Milyen eséllyel indul az életbe egy gyermek, ha fiú, és ha leány? Az esélyek nagyban megegyeznek, talán egy kicsit előnyben vannak a fiúk. A különbség inkább a leküzdendő akadályokban van, ha együtt próbálkoznának, párban, akkor könnyebb lenne. Sajnos, ma egy fiú nem kezd el komoly kapcsolatot addig, amíg nem rendelkezik mindazzal, amivel szerinte elkezdheti az önálló életét, mivel a lányok is szinte már az első randin felteszik a kérdést, Lakásod van? Kocsid? Munkahelyed? Mennyit keresel? Megjegyzem, ma ezerszer könnyebb egy méregdrága autóhoz hozzájutni, mint egy ici-pici lakáshoz.
Elvált férfi. Nagyon sokan vannak, s többségük új családdal rendelkezik, miközben tisztességesen helytállnak a régiért is. Kezdjük mindjárt a lakáskérdéssel. Ha volt közös lakás a válás után szinte biztos, hogy a feleségé lesz. Ha nem volt, akkor pedig havonta kemény tízezreket fizet a volt férj, miközben albérletbe kényszerül. Ha mindazt, amit kifizetett ez alatt az idő alatt, összegyűjthette volna, már megvolna a lakáshoz a beugró. Lakáshitelt nem kap, mivel érdekes módon ilyenkor figyelembe veszik, hogy hány gyermeket tart el, s hogy albérletre is van kiadás. Nem számít, milyen magas a kereset. Számít viszont akkor, ha szociális vagy más jellegű segélyt kér. Rendre azért nem kap semmilyen támogatást, mert túl jó a fizetés és ebben az esetben nem veszik figyelembe az albérleti kiadást Önkormányzatnál sem pályázhat, mert ahhoz helyi állandó lakcím kellene, de ha volna ilyen, akkor minek kellene lakás? Kár, hogy nem azt veszik figyelembe, hány éve dolgozik az adott városban. Törvények és rendeletek megfogalmazásához nem értek, mivel ehhez átfogóbb ismeret szükséges, de szívesen adok támpontokat az én szemszögemből, mire lehetne odafigyelni. Ahhoz, hogy ne öregedjen el az ország, könnyíteni kell a gyermekvállalás lehetőségeit, például előnyösebb helyzetbe kell hozni a gyermekkel rendelkező párokat, szemben a gyermektelenekkel, könnyebb lakáshoz jutással, adókedvezményekkel, a gyes lejárta után könnyebb elhelyezkedéssel a munkában, ezt meg lehetne oldani úgy, mint a tartós munkanélkülieknél. Az a cég vagy vállalat, amelyik a gyesről visszatért régi dolgozóját, vagy gyes lejárata után jelentkező új dolgozót alkalmaz, kedvezmények vagy valamilyen juttatások illetik meg. Továbbra is támogatnám a hivatásos anyákat, ha lehet még ennél is jobban. A nyugdíjkorhatárt nem emelném inkább, csökkenteném. Adjunk teret a fiataloknak, viszont a lehetőségét meg kellene teremteni annak, hogy az idősebb korosztály taníthassa a szakmára a kezdő fiatalokat, legyen az a szakma akár szellemi, akár fizikai. A statisztikák azt mutatják, hogy az átlagkeresetben elég nagy a különbség, átlagban százezer forint havonta a szellemi javára. Én nem hiszem, hogy ez egészséges. Természetes, hogy a szellemi munka magasabb tanulmányokat takar és nagyobb felelősséggel is jár, de nem ennyire. Ha ez a nagy különbség megmarad, oda juthatunk, hogy a fiatalok számára ez lesz a követendő és választandó jövő, és akkor majd előfordulhat olyan helyzet, hogy három szellemi szakember fog egy fizikait irányítani, mit hogyan csináljon. A tanultabb keressen többet, de az ésszerűség határain belül. A válások környékén pedig nagyobb szerepet vállalhatnának a szociális intézmények, hiszen van belőlük elég. Nem változtatnék az alaptörvényeken, de jobban odafigyelhetnének a volt feleségre. A családjogi törvény kimondja, hogy a gyermekekről a szülők közösen kötelesek gondoskodni akár a saját létfenntartásuk veszélyeztetése esetén is. Ehhez képest vannak olyan elvált nők, akik arany ékszereket kezdenek el hordani, külföldre mennek üdülni, és gyarapodik a bankszámlájuk, pedig azelőtt ezt közösen nem tehették meg. Miből tenné, ha nem abból, amit a gyereken spórol meg? Nincs, aki a körmére nézne, hogy valóban ellátja-e a gyermekét. Persze van kivétel, mint ahogyan a volt férjek és apukák között is akad, aki igyekszik kibújni a kötelezettség alól. Itt lehetne több szigorítást bevezetni mindkét nem számára, és kedvezményekkel segíteni a helyzet emberi mederben tartását. Csak néhány ötlet. Például a volt férj munkahelye a levont gyerektartást átutalja a volt feleség lakóhelye szerinti gyermekvédelmi szervezetnek, aki aztán élelmiszer és ruházati utalvány formájában adja ki, így nem lehet másra felhasználni, vagy számlán összegyűjteni. Ott van a másik szülő, a törvény kimondja, hogy válás után is mindkét szülő köteles gondoskodni a gyerekről. Az nem gondoskodás, hogy kitalpalja segélyt, ami ilyenkor jár, hiszen azt is a gyerekért kapja. Ha az apától elég nagy összegű gyerektartást lehet vonni, biztosan van mód arra is, hogy egy része valóban közüzemi díjakra legyen fordítva. Az apákat még lehetne mással is ösztönözni a rendes fizetésre. Ha van munkahelye, akkor közvetlen levonással, ha nincs, akkor közhasznú munka vagy adósok börtöne vagy egyéb hasonló megoldással. De lehet ösztönözni azzal is, hogy aki több gyermek után fizet rendszeresen és rendesen tartásdíjat csökkentett formában ugyan, de élhessen az adózáskor járó gyerekkedvezménnyel, hiszen a tartásdíjat a nettófizetésből vonják. Valószínű, hogy csökkenne a tartással kapcsolatos per, és sokkal több csonka család kerülne kicsit jobb anyagi helyzetbe. Kevesebb férfi süllyedne le, talán bátrabban vállalnának újra családot, végül is az ember társas lény.