Hazánkat is elérte az influenzajárvány, úton-útfélen láthatunk köhögő, tüsszögő embereket. Bár sokan beoltatták magukat a kellemetlen tünetekkel járó kór ellen, ezt nem mindenki tehette meg, arról nem beszélve, hogy az oltás sem nyújt száz százalékos védelmet. Mindamellett egy egyszerű náthát vagy hörghurutot bármikor elkaphatunk, tehát számolnunk kell azzal, hogy a hideg, szeles hónapokat nehezen ússzuk meg felső légúti megbetegedés nélkül. Vagy mégiscsak elkerülhetjük a lázzal, levertséggel járó kínokat? Úgy gondolom, egy parányi odafigyeléssel sokat tehetünk azért, hogy gátat szabjunk a fertőzés továbbterjedésének. Ha már egyszer megbetegedtünk, tegyünk meg minden óvintézkedést, hogy megvédhessük a körülöttünk élőket. Már az általános iskolában megtanultuk a mondást, hogy zsebkendőbe köhögj, tüsszents. Ennek ellenére meglepődve tapasztalom, hogy zsúfolt helyeken általam értelmesnek vélt emberek is gátlástalanul tüsszentenek a másik arcába, nyálcseppjeikkel baktériumok garmadáját röpítve a levegőbe, és még csak eszükbe sem jut elnézést kérni. Megtörtént az is, hogy influenzás házaspár hívott magához vendégségbe, és csak a helyszínen derült ki, hogy betegek. Azt hiszem, mondanom sem kell, a lappangási idő után rajtam is jelentkeztek a kór tünetei. Természetesen, ha betegek vagyunk is, bizonyos kötelezettségeknek eleget kell tennünk, és elkerülhetetlen az embertársainkkal való érintkezés. Egy kisebb meghűléssel nem vonulhatunk táppénzes állományba. Viszont annyit megtehetünk, és nem is kell hozzá különösebb erőfeszítés, hogy elfordítsuk a fejünket, ha éppen elkapott egy köhögési roham. Vagy miért ne viselhetnénk olyankor szájmaszkot? Ha már feltétlenül el szeretnénk menni arra a találkozóra, miért ne fedhetnénk el szájunkat kendővel, hogy megvédjük a többieket. El tudom képzelni, hogy milyen furcsán néznének rám, ha egy színházi előadáson maszkban jelennék meg. Az alapvető higiéniai és egészségügyi szabályok (kézmosás, megfelelő tisztálkodás, vitaminok fogyasztása) mellett egymásra is vigyázzunk, mert felelősséggel tartozunk a másikért.
14 hozzászólás
Kedves Rozália!
Teljesen egyetértek veled. Annyit még hozzáfűznék, hogy beteg ember ne menjen dolgozni, mert a kollégáit is megfertőzheti. Sajnos olyanról is hallottam, hogy vannak szülők akik a beteg gyermeket mégis elviszik ovodába. Igen, figyeljünk egymásra! Jó, hogy írtál róla mivel aktuális is a téma.
Barátsággal Panka!
Kedves Esztike! Milyen jó, hogy fölvetetted a gondolatot. Én is – nyugodt természetem ellenére – gyakran begurulok, ha a olyasmit észlelek, amit leírtál, s valóban az a dühítő, hogy az illető még csak észre sem veszi, milyen neveletlenséget követ el mások ellen. Igaz, néha olyan gyorsan jöhet a tüsszentés, hogy nehéz kivédeni, de azért gyorsan lehajolhat az ember, ha netán a keze foglalt, és nem tudja a zsebkendőjét előkoorni.
Éppen jókor jött a figyelmeztetés!
Szeretettel: Kata
Szia Rozália!
Az influenza, mintha nem csak a test betegségeit hozná elő, hanem a társadalom betegségeit is. Milyen jó lenne, ha Panka útmutatása szerint a betegek nem mennének dolgozni. Sajnos azt látom, hogy nem önszántukból mennek el betegen dolgozni, hanem azért, mert menniük kell akkor is, ha betegek. Olyan munkaadói elvárások vannak, olyan szűkre szabott a létszám a munkahelyen, hogy rákényszerülnek. Nekik a szövődmények, a többieknek a fertőzés így garantált. Gondolom a gyereket azért viszik betegen is oviba, mert nem tudnak otthon maradni vele. A zsebkendőt a tüsszentésnél még csak – csak használják, de a köhögésnél….hát az sajnos nem jellemző. Az orvosi rendelőkben a falakon régen nem gyógyszer reklámok voltak, hanem az általad idézett mondat és más higéniai tanácsok is.
Kedves Panka!
Néha a kényszer nagy úr, és betegen is el kell menünk bizonyos helyekre. Én például egyszer Pécsen az egyetemen lázasan, influenzásan mentem a szigorlatra, mert csak azt az egy időpontot adták meg, és muszáj volt letennem. De azért akkor is igyekeztem nem letüsszögni, köhögni a másikat. Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel: Eszti
Kedves Kata!
Bizony, néha előfordul, hogy letüsszögjük a másikat, már én is voltam így, viszont abban az esetben nem győztem utána elnézést kérni. Ha viszont nem jön hirtelen az inger, mégis jobb, ha zsebkendőt használunk. Köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel: Eszti
Kedves Judit!
Sokan az elbocsátástól való félelmükben még az influenzánál súlyosabb betegségben is elmennek dolgozni, még az esetleges megrokkanást is vállalva. Sajnos, ilyen világban élünk, ha a lakosság egészségi állapotán javítani szeretnénk, ezen is változtatnunk kellene.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Olvasom a cikkedet, valóban aktuális hiszen idén is mint minden évben megérkezik.Vírus! Sajnos kezdeni nincs is mit vele! Kezelni annál inkább!Úgy, hogy a lehető legjobban figyelembe venni embertársainkat.A higiénia elengedhetetlen ehhez magatartásra lenne szükség.Bizony a minap tapasztaltam meg akkorát tüsszentett valaki mellettem , természetesen bele a levegőbe, még mosolyogva mondta a mellette álló hölgynek," de jól esett, szeretek tüsszenteni"Hát…hapci, csak zsebkendőbe emberek!!! Köszönöm, hogy írtál -e témáról pár gondolatot, bizony érdemes.
Szeretettel:Selanne
Szia!
Látnád, hogyan néznek rám az emberek, amikor ilyen esetekben szó nélkül nyújtom feléjük a papír zsebkendőt. (Mindig van nálam vagy ötven darab.) Lehet a mosolyommal van a baj, pedig reklámokból tanultam.
:-)))
Kedves Selanne!
Ha picit jobban odafigyelnénk, kevesebben betegednének meg. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
Kedves Artur!
Papírzsebkendőből sosem elég.:) Köszönöm a hozzászólásodat!
Szeretettel: Rozália
Vannak esetek és élethelyzetek amelyek iskolában nem tanulhatóak.Ez ilyen.Grt.Z
Köszönöm, hogy elolvastad, kedves Zarzwieczky!
Szeretettel: Rozália
Ezekre a "jelenségekre" tömören azt szoktam mondani, hogy a Balkán Bécs alatt kezdődik.
Nagyon igazad van, hogy foglalkozol a témával.
Grat. Wolf.
Köszönöm szépen, kedves Wolf!
Szeretettel: Eszti