Browsing: csend
Ma fáj a csend, csonthártyámig ér. Hangtalan kalapáccsal kopogtat – tavaszt remél…
Már sátrat bontott az alkony, útnak indultak a csillagszekerek. Nem vagyok nálad, mégis veled.
Holdsarló – jeges rés az égen, fényében félénkek a rózsák. Szirmaik között jelek égve, erecskéikben ezüst fonál. Csendesedés – kéklőn…
Magába roskadó világ jajgatásába Sző dallamot háborgó délkeleti szél Vihar előtti csend feszít ideget Megölt álmok hullnak út porába Új…
Csúf játékot játszik velem a tél. Hol rejti kincseit? Sehol egy hópihe, nem nyílik jégvirág, csak eső hull a semmire,…
Üresen kong a reggel, ködtől nyirkos a gang, valahol halk harang bong, madársereggel sikong az ég, ma sehol a hang,…
A város mozdulatlanul figyelt, majd egyenként hunyták le szemüket az álmos ablakok. Az éjfél ünnepi díszben hallgatott, megérintett ez a…
Gyilkos a nyár. Satnya vidék, nap heve fűt, mint a kazán, izzik az ég. Benti magány, hűs szoba zár, néma…
Egy év a Fétissel – Himfy-ciklus Őszmosoly Már beköszönt, így jelezte uralmát a nyár felett. Cseppek csordulnak csak egyre, s…
Csordogál az ősz, bár dereng még a nyár, sziporkáit szórja, de már erőtlen. Múló dalba hull halomnyi csillagár, a hangjuk…