Browsing: műfordítás

Ma fáj a csend, csonthártyámig ér. Hangtalan kalapáccsal kopogtat – tavaszt remél…

Amikor a költők játszanak anyanyelvükkel, gyakran a nyelvi határokat is feszegetik.

Valóban önként és dalolva tartanunk kell magunkat ahhoz, hogy hímrímet csak hímrímmel szabad fordítani?

Napkelte, -nyugta, / hogy hívjalak én? Aggódom olykor / napom reggelén, S hajnala pírját / óvakodom érni, Mert fuvolája /…

Ha kürt szól – svájci férfi – hegyre hág, Hangra figyel, kigyúl arcán a láng, Ha hazáját újra szemével látja, – Zöld legelők lent, fent örök a hó, Szilaj patakot vár a csendes tó – Szívének kínja édes, ríkató, A szeméből csordul könnyének árja.