Böngészés: novella
Finom köd, frissen hullott falevél,néhány csepp édes méz, és tejföl…
Elmosogatta azt a néhány edényt, amelyet vacsora után az asztalon hagyott, letörölte a konyhapultot, töltött magának egy pohár vizet, aztán…
Régi fényképeket rakosgatva elém került egy kissé megsárgult fotográfia. Egy Picur becenevű lányt ábrázol, akit már réges-rég elfeledtem, de most eszembe jutott minden arról a megsárgult nyári délutánról.
Gyönyörű álomból ébredt. Azt álmodta, hogy nem fáj semmije. Úgy érezte, talán mosolyog is most, hogy kinyitotta a szemét. Vagy inkább rányitotta egy újabb átkozott, reménytelen napra.
A sors nem kegyes. Néha kegyetlen.
A szoba csendes volt. Hajnali madárcsicsergés halk zenéje trillázott a közelből. Mézi hallotta, egy pillanatra felemelte a fejét és elmosolyodott.…
Béla bácsi és Hajni néni már akkor is szerették egymást, amikor még nem voltak bácsi és néni. Hatéves korukban ismerkedtek meg, amikor padtársak lettek a sárréti kis falu iskolájának első osztályában. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltak.
Geraszim Görögországban, Pátra városában nőtt fel. Keresztény nevelésben részesült Hektor és Ofélia szeretett szülei által. Hektor az egyik óriás cégnek…
A bevásárlóközpont mellett, egy körbekerített területen kivágott fenyők garmadája borítja zöldbe a ködös, szürke, lehangoló környéket. A rögtönzött fatelep közepén szebb napokat látott teherautó áll. A lenyitott plató mögött szorgoskodik a fenyőárus.
Amióta az eszét tudta, mindig is csúfolták az iskolában. Kicsit koravén, szemüveges kislány volt, és már egészen ifjú korában tisztában volt vele, hogy a külleme távol áll attól, amit a férfiak női ideálnak szoktak mondani.