09. Az OTTHON Regényrészlet

Lenin lakótelepi lakás
Balassagyarmat. 1967. szeptember 5.

AKKOR MÁR a városnál dolgoztam, főnököm ajánlotta nekem, szabaduljak meg a rosszemlékű otthonomtól. (Ugyanis házasságunk csak 16 évre volt szavatolva – elváltunk.) Lakáscserével kerültünk egy komfortfokozattal jobb lakásba, főnököm jóvoltából a Lenin lakótelep 2. épületének második emeleti lakásába költöztünk, szomszédban lakik egy kollégám, a műszaki osztály vezetője.
Kellemes, zöldövezeti lakás volt egy kilométerre a központtól, a város nyugati bejáratánál. Szépen berendezkedtünk. Előbb még a régi bútorokkal, holmival költöztünk oda, aztán szép lassan új dolgokat vásároltunk.
Eladtam a régimódi nagy rekamiét és kombináltszekrényt. Helyükre, részletfizetésre vásároltam modern szobabútort. Volt benne szekrénysor, amiben bőven jutott hely ruháknak, könyveknek, apró-cseprő dísztárgyaknak, mindennek.
Összecsukható, kényelmes, széles, kétszemélyes fekhely tartozott hozzá, két fotellel és kis asztalkával. A nagyszobába szép szőnyeget vásároltam, ami illett a bútor huzatához.
Utána lassanként beszereztem mosógépet, porszívót, televíziót, mert addig, amíg házasságban éltem, semmire sem telt. Amikor valamit venni akartam, férjem mindig megakadályozta, nem tudom, miért. Mellette nem lehetett előre lépni. Most magamra maradtam három gyermekemmel, mégis, lassan, de biztosan sikerült kellemes otthont varázsolnom családomnak.

Már minden ismerősömnek volt televíziója, nekünk nem. A tanácsházára jártam a gyerekekkel néha, megnézni egy-egy jó filmet, műsort. A zongorát is átvittük az új lakásba, egy darabig még ott terpeszkedett az erkélyes nagyszobában, aztán később eladtam, mert a nagyobb fiam már Pesten volt, lányomnak meg nem volt kedve a zenetanuláshoz. A célomat így is elértem vele, mert néhány évig jártak Zeneiskolába, legalább megalapozták zenei műveltségüket. Az új helyen arra törekedtem, hogy legyen mindenkinek jó tanuló- és pihenőhelye.
Később, mikor Katica középiskolába került, a kisszobába is vásároltunk egy kedves, fiatalos szobabútort. Tetszés szerint összerakható, teljes falat plafonig takaró keskeny szekrénysor volt, alul két helyen megszakítva két kényelmes fekhellyel. Sötétpiros huzata volt, Katica választotta, később, mikor családot alapítottak, ezt magával vitte. Tartozott hozzá egy kisasztal, és két modern ülőhely a fekhellyel egyező huzattal. A szoba kicsi volt, így nagyszőnyeg nem fért bele, kisebb összekötő került oda, később pedig magunk készítettünk suba-eljárással, piros színből egy nagy kerek szőnyeget.
Abban az időben gyakran átjártunk a közeli határon és Szlovákiából hoztunk hozzá fonalat. Szobájának egyetlen üres, nagy falfelületére a határon túlról hoztunk egy nagyméretű posztert, amit ő választott ki magának.

Tetszésére bíztam, hogy szobája falának színét ő válassza ki. Nagyot nézett a szobafestő, mikor meghallotta a kívánságát. Akkor ugyanis divatos volt az ún. „fröcskölt-fal”. De ezt a mester úgy tanulta, hogy szabályosan, szép egyenletesen kell fröcskölni a falfelületet. Nos, Katica nem kért ebből. Csontszínű alapra égőpiros festéket választott, és saját kezűleg mutatta meg a festőnek, hogyan fröcskölje. Fontos volt, hogy ne legyen szabályos, hanem itt-ott ritkábban, apróbb pettyekkel, vagy nagyobb foltokkal, máshol kicsit elmosódva.
Mesterünk csupán azt kérte, nehogy megmondjuk valakinek, hogy ebben a tevékenységben ő közreműködött volna! A végeredmény nekem is tetszett, úgyhogy a nagyszobát – bár az övénél kicsit szolidabban, magam is hasonló módon, csak kellemes világoszöld alapon sötétebb foltokkal kértem fröcskölni.
Kellemes délkeleti fekvésű erkélyünk volt; a nyári nagy melegben kitettünk egy kempingágyat, és ott aludtunk. Szép virágokat telepítettem oda, s a Debrecenből hozott zöld folyondár hosszan és dúsan lengedezett a szellőben. Barátságos, kedves helyünk lett, délutánonként szívesen üldögéltünk ott a fákkal körülvett helyen, tiszta levegőben.
A távolság sem jelentett gondot, szinte jól esett reggel és délután a séta, amit meg kellett tennünk, de kellemetlen időjárás esetén igénybe vehettük a rendszeresen közlekedő autóbuszjáratokat.