– Kedves Diákok és tanártársak! Bizonyára egy kicsit mindannyian hiányoljuk, és hiányolni fogjuk a szabadidőt, a nyarat, de tudjuk, hogy helyes ide visszatérnünk az ősi almamáterbe. Ezúton is köszöntünk benneteket kis gólyák, akik először lépitek át iskolánk kapuját…
– Na, már mi is köszöntve vagyunk – motyogta Cathy.
– Ssss, már első nap le akarod írni magad?- kérdezte Honey.
– Mivel?
– Ssss, ne dumálj…
– Ok, ok… – válaszolt a másik, és úgy tett, mintha odafigyelne az igazgató, Mr. Goldfish beszédére.
Cathy most új iskolája évnyitóján, egy új élet kezdetén üldögélt legjobb barátnőjével, Honey Thomsonnal.
Úgy érezte, ez élete legszebb napja, távol a szüleitől, távol Downforttól, a szülővárosától.
Megrázta hatalmas sörényhez hasonló haját, hogy vörösbarna göndör fürtjei tökéletesen álljanak, majd körbekémlelt smaragdzöld szemeivel a hatalmas teremben.
A nap bevilágított az ablakokon, betöltve a termet aranyos fényével. A díszes fapadok ragyogtak tőle. Minden olyan ünnepélyes volt, hogy szinte karácsonyi hangulat lett úrrá mindenkin.
-…és végezetül reméljük, hogy az idei évben is sok hasznos dolgot tanultok és sok új barátot szereztek.
A tapsvihar után egy 40 év körüli nő állt az emelvényre. Ő volt az igazgatóhelyettes, Christina Davis.
-A régebbi diákok a portán megkapják kulcsaikat a szokott szobájukhoz, a gólyák velem jönnek.
Ők mivel gólyák voltak elindultak az igazgatóhelyettes után.
A nő felvezette őket a 3. emeletre és megmutatta a hálószobáikat. Mindenki kapott egy lapot, amin minden fontos információ rajta volt.
– Itt láthatjátok a szobák beosztását. – mutatott a faliújságra kitűzött papírra. – A kulcsok az ajtóban vannak. Találkozunk 3 órakor az ebédlőben. – azzal elsietett.
A szobabeosztás során a két lány egy négyágyas szobába került. Az kérdéses volt, hogy kapnak-e még valakit maguk mellé.
A szoba nem volt nagy, de minden volt benne, ami kellett. Négy kisebb szekrény, négy ágy, fogas, egy kopott íróasztal. A falon még egy óra is kattogott és az ajtóval szemben nyílt egy ablak.
Honey leült a legközelebbi ágyra, és lekezdte kibontani a szoros fonást szőke hajából, és közben nagyokat sziszegett.
Cathy a napirendre, majd az órára tekintett.
– Van két óránk ebédig!
A délután folyamán a lányok próbálták otthonosabbá tenni a szobát. Cathy posztereit ragasztotta a falra és Honey felhúzta az otthonról hozott, virágos ágyneműjét. Az íróasztalon helyet kapott egy tükör, és pár szépítkezési eszköz.
Mikor már csak a ruhákat próbálták bezsúfolni a parányi szekrénybe, egyszer csak csörömpölést hallottak kintről. Egy pillanattal később egy rasztás hajú lány lépett be a szobába. Hosszú arcán furán világítottak homokbarna szemei, és feltűnően nagy, piros ajkai. A legfeltűnőbb azonban a haja volt! Fekete rasztás tincseit összefogva viselte és ez meglehetősen furcsa hatást keltett a ránézőkben.
– Bocs…- mondta minden megbánás nélkül, azzal behúzta kofferjét és letette a legközelebbi ágyra.
– Mi volt ez a csörömpölés?- kérdezte Honey.
– Ja, csak levertem valami antik vázát miközben a szobabeosztásról vitatkoztam két kiscsajjal, akik kiutáltak, mert szerintük én nem tartozom a köreikbe. Totál óvoda, ne is firtassuk.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- sikított Cathy és egy halk puffanás hallatszott- leszakadt az ágy- jelentette ki dühösen miközben feltápászkodott és mérgében még egyszer belerúgott a romokba, amitől megint elesett.
– Ez nem a te napod. – mosolygott a rasztás. – Csak óvatosan, év végéig azért maradjon pár ágy a kollégiumban.
Cathy gúnyos mosolyt intézett a jövevény felé majd megkérdezte:
– Mi a neved? – és elkezdte ruháit szedegetni a földről.
– Bocs, hogy még be sem mutatkoztam. Sunny Summer vagyok.
– Én Honey.
– Én meg Cathy. Hello.
– Örülök – mondta a lány ás levágta magát az ágyára. – Ugye ez nem foglalt?
– Tudtommal nem. – válaszolt Honey, de a lustulást majd ebéd után kéne folytatni, mert három óra van.
Elindultak lefelé, de nem tudták merre van az ebédlő. Eltévedtek, és csak nagy tantermeket találtak. Végre jött szembe két felsős. Őket kérdezték meg. És így eljutottak céljukhoz.
A hatalmas ebédlőben kis terített és virágokkal díszített asztalok álltak. A falon a hatalmas ablakokon ragyogott be a szeptemberi napfény. Leültek. Mikor az igazgató megszólalt csend lett.
– Szeretettel köszöntelek benneteket ez évi első közös ebédünkön…
– Uh.. – nyögte Sunny, és felkönyökölt az asztalra. Honey csak ült, Cathy pedig nagyokat ásított. A közel 8 perces beszédet így ülték végig.
Megérte várni, mert az ebéd nagyon finom volt.
*
Az első éjszaka ott a kollégiumban furcsa hangulatban telt. Mind a hárman feküdtek az ágyukban és egy szót sem szóltak. Nem is aludtak, csak feküdtek. Az ablakon és az utca kövén őszi eső kopogott. A falon az óra minden másodpercben kattant egy halkat. A Hold fénye világította meg a szobát.
Cathy egyszer csak felállt és odalépett az ablakhoz. Honey meg akarta kérdezni tőle mit csinál, de nem akarta zavarni.
A lány több mit öt percig állt az ablaknál. Gondolkodott, vagy csak bámult, ki tudja. Aztán hirtelen megszólalt.
– Gyertek! Menjünk ki az udvarra!
Honey felült az ágyon és mérgesen rászólt!
– Nem, Cathy! Ez az első éjszaka. Nem kéne kirúgatni magunkat már most!
Sunny is felült.
– Tőlem mehetünk!
Cathy felvette a köntösét én intett Sunnynak, aki ugyanígy tett. Honey az ajtócsukódásra ugrott fel.
– Itt ne hagyjatok!- és a lányok után rohant.
2 hozzászólás
kedves Szabcsi,
légy szíves, javítsd ki a műved címét és írd bele, minek az első fejezete ez, köszi
ok… majd azt még kitalálom..