Egy lány ült a padon, joghurtját majszolgatva. A lányon semmi különös nem látszott, csak ült egymagában és merengőn nézett maga elé.
Hírtelen ezernyi szempár nézte, és majd fele köszönésre nyitotta száját. A lány mosolyogva; mint aki most ébredt életének legszebb álmából; visszaköszönt az előtte elhaladó tömegnek. Csak egy fiú állt meg előtte… A lány tudomást sem véve róla tovább fogyasztotta reggelijét. A fiú megbánó arckifejezéssel guggolt le a lány elé, újait összefonva a keresztbe tett térdeken. Majd lassan így szólt…
– Sajnálom a tegnap estét…
A lány nem felelt, csak egy kanál joghurtot tett a fiú szájába, felállt és sodródott a tömeggel… A fiú szájában a kanállal a tömegben megbújó lány után nézett…
2 hozzászólás
üdv
nagyon tetszik…olyan egyperces, és mégis magvas.
talán átélted ezt…nem tudom…nekem nagyon olyannak tűnik.
az a jó benne, hogy nem ismerem az előzményeket. olyan "belekapok egy történetbe"…szép!
csak így tovább!
szió
Niké
u.i.: am mennyi idős vagy?
szia
Köszönöm, az értékelést. Nem igazán történt meg, csak összeszólalkoztam a barátommal…
19 éves