Újra a városközpontban, hosszú ideig
Balassagyarmat, 1976
MÉG NYÁR folyamán főnökön egy alkalommal behívott az elnöki szobába, s megkérdezte: Nem akarják kicserélni lakásukat? Sokan vannak, akik az olcsóbb rezsiköltségek miatt nem akarnak ilyen lakást, de a központi fűtés miatt kényelmesebbek az új lakások.
Megköszöntem a lehetőséget, mert a hagyományos kályhákkal elég sok bajunk volt. A nagyszobai cserépkályha ugyan jól melegített, de a kis szobai nem volt jó, kicseréltük olajfűtésűre, de az sem vált be, folyton baj volt vele, mindig elromlott benne valami.
Ezért aztán még gondolkodási időt sem kértem, hanem megköszöntem az ajánlatát, és beadtam az igazgatási osztályra a lakáscsere-kérelmet. Utána elmentünk a helyszínre, megnéztük, hogy halad az építkezés. Bizony volt még rajta tennivaló bőven.
1976. OKTÓBER 2. Megkaptuk a lakás kiutalására vonatkozó határozatot. Akkor már csak apróbb teendők voltak hátra, de megengedték, hogy mi is készülődjünk. Átadták a kulcsokat, és Katicával megkezdtük a nagy gardróbszekrények és kamrapolcok festését, az ablakok rendbehozatalát. Függönyöket vásároltunk, varrtunk, rendezkedtünk. Ezeket már beköltözés előtt föl is szereltük.
Az udvaron a felvonulási épület még állt, és a különböző szakmunkásokat lehetett hívni, ha valami probléma adódott. Egy nap igénybe is kellett vennünk a szolgáltatásukat. Ugyanis amikor a tisztogatáshoz használt vizet leöntöttük a toalettbe, de bizony nem folyt le. Leszaladtunk, szóltunk a vízvezeték-szerelőnek, jöjjön föl és nézze meg, mi a hiba. Megnézte. Első kérdése az volt:
– Csak nem használták a WC-t? – Kérdéssel válaszoltunk.
– Talán nem szabad?
Nos, az eddigi munkánk, amit a kamrában végeztünk, kábaveszett, mert dugulás volt azon a részen. Az egész padlózatot föl kellett szedni, ami a konyhában egy nagy rakás homokbuckát képezett.
Mi még örülhetünk, mert hallottuk, olyan lakás is akadt, ahol, ha lehúzták a WC-t, annak minden tartalma a fürdőkádba folyt vissza! Mikor fölbontották, nem mást, csupán egy ép, üres sörösüveget találtak benne. Biztos, mikor a munka (avagy ivás!) közben meglepte a munkásokat a vezetőség, gyorsan odadugták az akkor még nyílt csőbe, aztán megfeledkeztek róla, és beépítették!
A hanyag munka meglátszott a ház átadásánál, mert rengeteg kisebb-nagyobb hiba mutatkozott beköltözéskor. Egyszóval gyorsan sok épület, ház létesült, de nem fordítottak kellő figyelmet a minőségre, ami hasonló lazaságokat okozott.
Beköltöztünk. Szerettem a korábbi lakásunkat is, ahol tíz évig laktunk, ahol kellemes fák közé épültek a házak, mégis jobban vonzódtam a központhoz, itt minden közel van, öt perc alatt beérek az irodába. Bejáratunk az Ipoly felé néz, ott mindig hidegebb van, mint az ellenkező oldalon, mert onnan, a Tátra felől fúj a szél. Ellenkező oldalon pedig mindig kellemes az idő, szép napos lodzsánk tele virággal: sokszínű futómuskátli omlik lefelé, és piros, rózsaszín, fehér és sárga leander nyílik egész késő őszig.
Legutóbb hatalmas edénybe trombitafolyondárt ültettem, amelynek apró fréz virágai nemsokára a szomszédunk erkélyét is díszíti majd. Virágaimban gyönyörködöm a lakásból, s ahányszor az utcáról fölnézek, mindig megállapítom, hogy enyém a legszebb erkély a közelben! Nyáron reggelenként kiülök a virágaim közé, ott olvasok, és kézimunkázom.
(Képek: Unokáim a lakás előtt és A virágos folyosón szerettek játszani.)
Az Ipoly felőli folyosó is tele van zöld futóvirággal, a széles nagy ablak alatti részen pedig évenként embermagasságra növő piros muskátlik pompáznak.
Unokáim pici koruktól mindig ide, ebbe az otthonomba jönnek látogatóba. Akkor Kormi cicával játszottak, s itt sok barátra leltek nálam. Alig várják a vakációt, legkedvesebb helyük a virágos folyosó, ahol jó időben kellemesen töltik napjaikat, később ott suttogták el egymásnak tizenéves életük nagy titkait.
Közben megnőttek, Danika lassan befejezi a műszaki egyetemet, Emese is leérettségizett a budapesti Szent Margit Gimnáziumban, már ő is főiskolás. Most kaptam telefonon a hírt, hogy fölvették a Piliscsabán működő Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol művészettörténetet szeretne tanulni. Az egész család örül a hírnek. Én pedig este azon törtem a fejem: milyen hamar elfutottak az évek. Ők felnőttek, fölöttem pedig lassan eljár az idő.
Hálát adok a jó Istennek, hogy még mindig tudok dolgozni a számítógépen, sorra állítom össze kész anyagokból a köteteket, hogy legalább elektronikus úton megörökítsem életem említésre méltó eseményeit.
Titokban azon munkálkodom, hogy hagyományos úton, nyomtatásban is megjelenjen az a kötetem, amely iránt az egyik kiadó érdeklődést mutat.
Záró gondolatok
Fiatalként arról álmodozunk, hogy mi mindent érünk el az életünkben. Boldogság, melegség és a szeretet gondolata él bennünk. Mindenki boldogságra vágyik.
Mit tartalmaz a boldogság fogalma?
Egy otthont, ahol szeretteink körében nyugalomban és békességben élhetünk. Családot, majd később egy társat, akik szeretnek bennünket, akik megértenek, segítenek, hogy életünkben elkerüljük a göröngyös utakat, s megtaláljuk a boldogságot. Az otthon melege élteti az embert, nyugalmat, biztonságot nyújt nekünk.
Hankiss Elemér gondolata az "Idegen világban" c. kötetéből: "Az hon elvesztése, háborúban, földrengéskor vagy családi válságok következtében, az emberi élet egyik legnagyobb traumája. Otthonát elvesztve az ember hirtelen újra lecsupaszodik, törékennyé s védtelenné válik egy idegen világban."
S én mindezt átéltem, amikor 1944. szeptember 10-ikén, fiatal lányként Marosvásárhely vasútállomásán felszálltam az utolsó, menekülteket szállító vonatra. Elvesztettem az anyagi javakon kívül a biztonságérzetemet, háború után bolyongtam a zűrös és kegyetlen világban, mivel nem csak én, de szüleim, testvéreim is lecsupaszodtak otthontalanul. Egész életem folyamán éreztem az elvesztett meleg családi otthon hiányát.
Azért igyekszik mindenki megteremteni magának a békés otthont. Én is arra vágytam. S bár gyermekkori álmaimat a második világháború keresztülhúzta, ráadásul a házasságom sem sikerült, mégis megteremtettem magam és gyermekeim számára az otthont, ahol jól érzem magam, s amikor távol vagyok tőle egy ideig, mindig vágyódással és jó érzéssel térek vissza a melegséget, nyugalmat biztosító fészekbe.
** **
13 hozzászólás
Kedves Kata! Nagy érdeklődéssel olvastam végig az első sortól az utolsóig ezt a naplóregényt. Saját és családod sorsán keresztül nagyszerű írói eszközöket felvonultatva mutattad meg azt a sorstragédiát, amit átélt az ország. Menekülni kényszerültetek a saját hazátokban, mindent otthagyva, reménytelenül, majd ez követően fel kellett építeni egy új életet, újra otthont teremteni, egy olyan világban, ami a magyar emberek gondolkodásmódjától távol állt. De hát az élet kegyetlen, és az ember a megélhetéséért, boldogulásáért, kompromisszumokra kényszerül. Nagy érdeme az írásodnak a természetesség és az őszinteség. Jó könyvet e két dolog nélkül sztem nem lehet írni, az összes többi már egyszerű, -legalább is számodra, akinek megadatott az írástudás képessége! Örülök, h végigolvastam, sokat profitáltam belőle!
Kedves Laci!
Regényrészleteimből nagyon szépen foglaltad össze azokat a történelmi időket, amelyet családunknak és még – sok-sok családnak át kellett élnünk, hiszen ebben nem csupán mi voltunk egyedül. Mozgalmas volt az élet, sokat kellet fáradoznunk, hogy mégis szebbé tudjuk tenni az életünket. A sok tragédia, időnként reménytelenség mellet – mégis – azt mondom, hogy voltak szép és kellemes idők, amiért érdemes volt élni és fáradozni.
Szokásom, hogy írásaimban is őszinte vagyok, nem csak a szépet, hanem a kellemetlenségeket, tragikus emlékeket sem kerülöm, hanem közreadom, de azokért utólag mégsem siránkozom.
Kedves soraidat megköszönöm, s örülök, hogy írásaimat elismeréssel honoráltad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Élmény volt olvasni otthonteremtési történeteidet. Bizony, számtalanszor keresztülhúzza a sors a számításunkat, de Te, optimizmusodnak köszönhetően, mindig képes voltál az újrakezdésre.
Zárógondolataid is remekül megfogalmaztad. Sokan példát vehetünk rólad.
Köszönöm Neked, hogy olvashattam ezt az összeállítást, életed történetét.
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Köszönöm kedves soraidat, ezek a részletek csak kis epizódok. Rengeteg anyagom van, most rendezem sorban kötetekbe, hogy mindegyiket megőrizhessem az utókornak. Hátha lesznek, akik majd később is szívesen olvassák.
Édesapámtól örököltem az optimizmusát, ezhért nem az én érdemem, de én is megköszöntem neki már talán százszor is.
Mindig szeretettel várlak: Kata
Kedves Kata!
Nem birom ki,hogy ne idézzelek!
Mindent átfogó gondolataidnak értelmét:
"Fiatalként arról álmodozunk, hogy mi mindent érünk el az életünkben. Boldogság, melegség és a szeretet gondolata él bennünk. Mindenki boldogságra vágyik.
Mit tartalmaz a boldogság fogalma?
Egy otthont, ahol szeretteink körében nyugalomban és békességben élhetünk. Családot, majd később egy társat, akik szeretnek bennünket, akik megértenek, segítenek, hogy életünkben elkerüljük a göröngyös utakat, s megtaláljuk a boldogságot. Az otthon melege élteti az embert, nyugalmat, biztonságot nyújt nekünk.
Hankiss Elemér gondolata az "Idegen világban" c. kötetéből: "Az hon elvesztése, háborúban, földrengéskor vagy családi válságok következtében, az emberi élet egyik legnagyobb traumája. Otthonát elvesztve az ember hirtelen újra lecsupaszodik, törékennyé s védtelenné válik egy idegen világban."
Sok sok szeretettel és elismerással:sailor
Kedves Salior!
Köszönöm, hogy olvastad az egyszerű műveimet. Nagyon sokat olvastam Hankiss Elemértől, mindig okos dolgokról írt, amit el tudtam fogadni.
Nagyon igaza van abban is, hogy az otthon elvesztése bajokat, nyomort, bánatot okozhat, és nagyon nehéz ismételten újrakezdőnek beállni. Persze, aki erővel-egészséggel bírja, az kitartóan mégis megtalálja azt, amit nagyon szeretne elérni.
Öröm számomra a látogatásod, szeretettel: Kata
Érdeklődve olvastalak, kedves Kata, és jó érzésekkel fejeztem be.
Nem mindenkinek sikerül újra és újra kezdeni, ez is egy szép adottság, Neked sikerült, gratulálok.
Kedves Irén!
Köszönöm az érderklődésedet, kedves szavaidat. Bizony, időben folyt életem, hogy sokszor kellett újra és újra elkezdeni mindent. Életünk folyamát mindig befolyásolják az adott lehetőséget, sajnos, azt nem magunk választjuk meg. Az eltelt nehéz idők ellenére is tudok örülni és mindig remélni.
Ez is egy adottság. Köszönöm értékelő szavaidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Igazi anyatigris vagy! Nem véletlen, hogy az álomszimbólumokban is a ház, az otthon az egyén jelképe. Te itt most leírtad nekünk, hogy a család, az otthonteremtés a legfontosabb egy nő életében, a te életedben is az volt. Úgy álltál helyt mindenféle körülmények közt, hogy példát mutattál.
Köszönöm, hogy olvashattam az írásodat, és kívánom, hogy még nagyon sokáig – bárhová is utazol a nagyvilágban – jó érzéssel térj vissza a melegséget, nyugalmat biztosító fészkedbe!
Szeretettel:
Ylen
Köszönöm az elismerő és megértő szép szavaidat kedves Ylen. Megnyugvást találtam a nehezen visszakapott kedves otthonomban. Nem volt könnyű abban az összezavarodott történelmi időkben az elveszett kedves otthont újra megalapítani. De mindig a végeredmény lesz fontos, hogy sikerült elérni, amit nagyon vágytunk.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Az OTTHON regényrészleteidet olvasva saját életeden keresztül azok az olvasók, akik még nem éltek (mint ahogy én is) a világháború idején, megerősödik bennünk, milyen borzasztó átélni egy ilyen időszakot. Számomra példaértékű a természetességed, az optimizmusod, az erőd, ahogy minden nehézséget áthidaltál.
Kívánom, hogy a megérdemelt otthonodban jó egészségben még sokáig írjál nekünk!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Kata!
Elolvastam a regényed végét is, az utolsó fejezet is nagyon szépre sikerült. Még a bosszantó dolgokat is könnyed humorral írtad le. Átsugárzik az alkotásodon a gondosság, a pontosság, a szeretet, amivel az otthonodat is kialakítottad.
Jó volt olvasni Téged, mint mindig.
Judit
Kedves Judit!
Mondhatom, kedves szavakkal illetted szerény anyagomat. Persze, mindig is igyekeztem – tőlem telhetőleg – a pontosságra, s általában ez már a természetembe belerögződött. A humor is szeretem, gyakran kemény időkben is azzal vígasztaltam magam. Jöszönöm, hogy figyelemmel kiséred a föltett anyagokat.
Szeretettel: Kata