Alkony
2008. február 21
Udvarunkban egy szomorúfűzfa
karjait egész a földig húzza.
Lágy leveleit lengeti a szellő,
hűs ágai közt madárfészek,
benne apró fiókák pihennek,
vidáman csiripelnek naphosszat,
míg anyjuk szájukba hordja a falatot.
Lombok alatt játszi napsugár
sűrű levelei között vibrál.
Hamar eljő az alkonyat,
kismadarak elnyugodnak.
Anyamadár fiókáit
szárnyaival beteríti.
Nyugaton a szürke felhőben
fáradt nap már lemenőben.
Lassan csend borul a tájra,
mindenki álmát alussza,
várja a szebb holnapot,
amikor a Nap felettük-
és Hazánk felett
újra felragyog.
**
Garázsboltot nyitottam, vállalkozó lettem!
Ugyanis az Ipoly-parton volt egy garázsom, azonban nemsokára a mi lakásunk mellé egy tizenöt-garázs- sort építettek. Tekintve, hogy az közel van a lakáshoz, kértem, abból is egyet. Úgy kaptam meg, hogy amikor felépül, utána el kell majd adni a korábbit. Egyébként a garázsépítést az építészmérnök második-férjem intézte. Amikor felépült a garázs-sor, akkor nyitottam meg a Garázsboltot, a gépkocsi pedig az Ipoly-partján lévő másik garázsban lett elhelyezve.
Előbb gyapjú-holmival foglalkoztam, ami akkor jött divatba.
A terméket Budapestről, majd egy közelebbi raktárból vásároltam és magam fuvaroztam haza. Nagyon divatos lett, sok szép gyapjú-terméket adtam el. Volt gyapjú ágynemű mindenféle formában, lepedő méretű takarók, párnák több méretben, aztán gyerekeknek kis állatok, ülőkék, és egyebek kerültek forgalomba. Egyik karácsony előtt, amikor a tanárok-tanítók fizetés-emelést kaptak, olyan sokat rendeltek tőlem, hogy alig tudtam a kocsim nagy csomagtéren és a hátsó autóüléseken elhelyezni.
Aztán lehetőségem nyílt rá, hogy Salgótarjánból, egy nagykereskedelmi cég raktárból kaphatok sokféle terméket, ahonnan elhozzák a terméket az udvarunkban épült sorgarázsunkba, azt Kata-boltnak neveztem el, szépen berendeztem, körben plafonig érő salgótarjáni fémpolcokat vásároltam. A garázs elején faltól falig érő, falra lenyitható pultot készíttettem (férjem által jól ismert két ifjú ügyes tűzoltó, szabadidejében mindent elkészített nekem, amire szükségem volt).
Jó világítás kellett, azt is megoldottam, szép függönyöket helyeztettem el benne.
Társas-házunknak a főutcai részén a kapu mellett nagy, vendégeket csalogató táblára feljegyeztük, hogyan lehet megközelíteni a garázsboltot.
Salgótarjánból sok árut kaptam, a piperecikkektől kezdve, mosószer, tisztálkodási- és piperecikkeket, (edényfélék, üvegáruk- és süteményes tányérkák, poharak, stb.) kerültek a polcokra; evőeszközök, sok lenne felsorolni, ezen kívül is sok mindent lehetett nálam megvásárolni.
Télen villanyfűtés volt a garázsban.
Salgótarjánból kaptam a legtöbb terméket, amit általában elhoztak, pl. piperecikket, szép üvegárut, tisztálkodási- és mosáshoz szükséges terméket és sok mindent hoztak mindig.
Budapesten pedig két cégtől vásároltam, magam hordtam a terméket a Wartburgommal.
Később, ha elfogyott valamilyen termék, már Salgótarjánból magam is elhoztam; a kocsi úgy tele volt pakolva, hogy alig láttam ki a jobboldali-ablakon.
Sokan jártak hozzám vásárolni, de többször előfordult, hogy apró, értékes tárgyak eltűntek. Ugyanis a nőknél használatos árut külön polcon tároltam; hamar rá kellett jönnöm, hogy a vásárlóim között vannak, akik ügyesen ellopkodják az apró, nem olcsó terméket. Mit jelent ilyen némbernek zsebre, vagy a táskájába dugni egy-egy rúzst vagy drága kölnit?
Legalább 10 évig működött a bolt, azonban amikor a salgótarjáni partner nem tudta tovább folytatni, ahonnan nagyon sokféle terméket kaptam, akkor nekem is be kellett befejeznem; kiárusítottam a meglévő terméket és bezártam. Ugyanis amit Budapestről, két-három nagykereskedőtől magam vásároltam, az kevésnek bizonyult volna fenntartani a garázs-boltot. Ebből az a tanulság, hogy én életemben sosem unatkoztam, mindig kitaláltam, mivel töltsem az időmet.
Folytassam? Abban az időben, a városban nagyon sok új lakást építettek, s a tanácselnök ajánlotta fel nekem, hogy költözzek a korabeli lakásomból egy új modernebb lakásba, ami a belvárosban épült, majd részletfizetéssel megvásároltam.
Mindig szerettem írni, már diákkoromban is, mindent leírtam, különféle dolgokat összegyűjtve, aztán a lakás berendezése közben rátaláltam a féltve őrzött, évek óta azt se tudtam, hová dugtam, de akkor megtaláltam az öt naplómat, amelyeket még diákkoromban kezdtem el írni.
Nem akartam hinni a szememnek, mert azok – akkor kb. ötven év távlatában is, tintával-tollal írva, teljesen láthatóan olvashatók. Minden napló apró kockás, melyeknek mindkét oldalára, az én apró betűimmel jegyeztem. Elkezdtem olvasni a naplókat időrendben, s rájöttem, hogy ez nekem egy igazi kincstár!
**
Bódító illatok
(Írtam: 2006. november 20-án buszon, hazafelé)
Melyik évszak szebb?
Tán a tél?
Amikor fehér hótakaró lepi a tájat?
A tavasz? – a kikelet?
Amikor ibolyák nyílnak, s erdő-mező telve
az akác mézes illatával,
ha eltelik a lelkünk édes borzongással?
Vagy a nyár szebb? – telve rózsa illatával?
Minden egyes ágán csodálatos bimbó:
fehér, rózsaszín, sárga, bordó
és vörösnek minden árnyalatával,
ezernyi színben pompázó apró virágával,
szerelemre gyújtó bódító aromával…
Rózsafák, futórózsák, rózsabokrok,
az egész földkerekséget befonják,
szerelmes szíveket lángra lobbantják.
***
Gépírásról áttértem a számítógépre.
Nyugdíjazásom idején két használt írógépet vásároltam, amikor nyugdíjba mentem, egyik kicsi, a másik a hatalmas, dupla-méretű. Elhatároztam, hogy az összes naplómban található minden egyes anyagot legépelem. Óriási munka volt, de elkezdtem. Közben fiam Budapestről nálam volt, és azt mondta: Anyukám! Ne kínlódj azzal a régi géppel, itt az én számítógépem, írjál azon, meglátod, milyen jó, és mennyi mindent lehet azzal tenni. Féltem: most én kezdjek tanulni egy olyan gépen, nem tudtam elképzelni. Fiam győzködött, akkor abbahagytam a már papírra írt munkát, és kezdtem átírni a számítógépen.
Nehéz volt a kezdet. Erről már írtam egy hosszabb novellát, s feltettem a Napvilághoz is. A címe? Én és a számítógép, megvan rövidebb és hosszabb példányban is. Érdemes áttekinteni, milyen nehéz volt ez nekem.
Azonban egyszer a fiam csendesen megjegyezte, bár nem haragudott rám: Anyukám, milyen jól tudod a számítógépet rongálni! S tudom, igaza volt. Aztán lassan mégis javult a helyzet. Most már töméntelen sok anyagom íródott rajta.
Felvettem a kapcsolatot a lakásunkkal szemben lévő Könyvtár vezetőjével, és kértem a tanácsukat, hogy hová lehet küldeni pályázatokat… Mindig átmentem a közeli levélárba, s átnéztem a kapott anyagot, majd kezdtem küldözni több helyre, amikor már voltak novelláim. Verseket csak 2005-évtől kezdtem írni.
Már megszámlálhatatlanul sok van mindkétféle írásból.
Először Mécs László-társaságnál nyertem fődíjat, mindjárt akkor mielőtt néhány nappal szemműtétem volt.
Oda családommal mentem átvenni a bekeretezett LYRA IRODALMI DÍJAT, és negyvenezer pénzdíjat. (akkor ez sokkal többet ért, mint most). Hihetetlen volt nekem, örömben úsztam!
Sokáig oda küldöztem anyagot, ahol havonta kis füzetekben az arra érdemes írásokat kinyomtatták. Megvan nekem, legalább 20 kicsi kötet. Egy idő után megszüntették, amit nagyon sajnáltam.
Más helyet kellett keresnem.
Beléptem például az Erdélyi magyarokhoz, de nem voltam ott sokáig tagként, utána a Feleségek.
hu-oldalán voltam egy ideig. Az sem tetszett nekem, mivel volt egy-két tag, akiknek mindenféle leírt disznóságát engedélyezték kitenni.
2006. évben hallottam először a Napvilágról, s amikor oda beléptem, az nagyon tetszett, most is a tagja vagyok, nagyon sok anyagom fel van oda téve.
Egyszer hallottam, hogy van még egy jó hely, a Miskolci Rádió, oda is beléptem, ott is vannak fenn anyagaim, ott sok lemezt készítettek, van belőle nekem több is, egyiken 50 anyagom szerepel, versek és egy prózából.
Oda egyik Napvilágos társam ajánlott be.
Amikor a Mécs László irodalmi kör újra kezdett, felvették velem a kapcsolatot, és felkértek zsűrizni, időnként most is küldök hozzájuk is pályázatra anyagot.
A Cserhát Művészkörnek is tagja vagyok egy idő óta, oda egyik Napvilágos társam ajánlott be. Szeretem azt a helyet is, minden évben kétszer a Budapesti Erzsébet-ligeti színházban rendeztek nagyon szép és jó összejövetelt, tavaszon és októberben. A tagságot ott fenntartom, bár egészségi állapotom miatt már nem tudok ott megjelenni. Azonban a pályázatra küldök anyagot, és megjelentetik évente kétszer, szép formában az arra érdemes verseket és/vagy novellákat.
Elámultam, amikor olvastam, hogy annak a vezetője több verseskötetemhez írt ajánlót, álomszépen fogalmazva a Szonett-koszorús kötetemhez.
Nem csak ott, máshonnan is nagyon sok oklevelem van, az asztalom felett húsz van kitéve, a többi nem fér el. Egymásra rakva teszem őrzöm: a jeles kitüntetések, például KÖSZÖNETEK, DICSÉRETEK, OKLEVELEK; Első- és második díj, és különdíj, LYRA IRODALMI Díj, NÍVÓDÍJ, ARANYOKLEVÉL, és nemrégen küldték el a SZÉPIRODALMI DÍJAT, egyebet, nem sorolom tovább.
Bár a verselést csak 2005 évtől gyakorolom, mégis nagyon sok van belőle. Kevesen vannak, akik szonetteket is írnak, 2010 évtől több jeles írótól olvastam; megszerettem, ezért én sok szonettet írtam, sőt, szonett-koszorúkat is, amivel egy kötetem van tele (36 szonettkoszorú).
Lehet, hogy nem olyan jók, mint például Shakespeare-é (angol), vagy Petrarcai (olasz), de sokat olvastam az Interneten körülnézve is, nem mindenki ragaszkodik ahhoz, hogy szóról-szóra úgy legyen megírva!
Most már érzem, hogy azt megérdemlem, ha írónak és/vagy költőnek neveznek, ennyit elértem!
Alig léptem át a kilencven évet, de íráshoz mindig szivesen hozzáfogok. Nincs olyan nap, hogy valamit ne írjak. Ma például ezek jutottak eszembe. A Jóisten nevét áldom, hogy ennyit elérhettem!
**-.-**
Attila fiamért írtam:
Fohász
2016. október 1
Két kezem imára kulcsolom, szemem
lezárva imádkozom. Sok gondja van
hazánkban a népnek, de remény
éltet bennünket: jobbra fordul ezután.
Imára kulcsolom kezeim, kérlek
minden ember boldogan éljen,
hallgasd meg imámat, Istenem,
legyen boldog minden ember,
hogy óhajom ne maradjon álom!
Gyűlölködés helyett a keresztényi
szeretet éltessen mindnyájunkat!
Magyarok Istene, add, hogy így legyen!
**-**
6 hozzászólás
Kedves Kata!
Lám, lám ma új oldaladról ismertelek meg. 🙂 A garázsboltodról még nem olvastam eddig.
Most is örömmel olvastam írásaidat.
Judit
Kedves Judit!
Én nyugdíjamban sem csak pihentem, mert voltak unokáim, azokkal vagy nálam, vagy náluk
voltam, hogy a szüleik lakást tudjanak építeni, szerettem a természetet, azért akartam kertet
művelni, s mivel gyermekkoromban is nagy kertünk volt, és nagyon sokszor jártunk kirándulásokra.
Köszönöm, hogy érdekel az újabb írásom.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
A garázsbolt nekem is új volt. És mennyi mindent elértél, és szép gyűjteményed van már a MEK-oldalán, gyönyörű könyvek sora. Nekem nem maradt más, mint, hogy gratuláljak neked sok szeretettel az ÉLETMŰVEDHEZ!
Ölellek,
Ida
Drága Ida!
Igen nekem már elég sok kötetem van a MEK-nél, és mégis akadnak olyan tények, megtörtént események, amit azokban a kötetekben nem írtam meg. De az is előfordul – nem is egyszer, hogy
visszatérek olyanokra, ami már valamelyik kötetben szerepelhet. Köszönet érte, hogy azt írod: "gyönyörű könyvek sora". Én már ilyen rigolyás vagyok, mert annak születtem, hogy amit csinálok az lehetőség szerin legyen jó is, és szép is legyen. Sok könyvet láthatunk máshol, és bizony rondák a kötetek borítója. A címük is sokat elmond. Nekem már ez rutin kérdés, mert saját anyagommal megtanultam, hogy lesz szép is. és jó is. Való igaz amit írtál: "ÉlETMŰVED". Bizony igaz, hogy életművem! Legalább a családom, gyermekeim, unokáim, sőt, már vannak dédunokáim is, hagy olvassák majd és ismerjék meg az akkori életünket.
Azóta milyen sokat változott minden, ha olvasok szinte nekem is furcsa, hogy akkor mik történtek.
Köszönöm kedves soraidat, szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Látszik, hogy nem lustálkodtál sohasem, és most is aktív tagja vagy sok közösségnek. Szép sikereket is elértél írásaiddal, amikhez szeretettel gratulálok: Kati
KEDVES KATIKA!
Jól érzékelted, mindig volt valami ahol valamit csinálni kellett, mindegy hogy
az egy kertben, vagy asztalnál írás mellett gondolkodás, már hirtelen nem is
tudom felsorolni. Én ilyennek születtem, nem is szerettem lustálkodni.
Köszönöm, hogy ezt a részt is olvastad.
Szeretettel: Kata