Ahogy az ember idősödik, ahogy ,,elszállnak" felette az évek, egyre többször jutnak eszébe a gyerekkori csínyek, történetek. Egyik ilyet szeretném most a kedves olvasóimnak elmesélni. Budatétény Budapest XXII. kerületének a része. Itt töltöttem a gyermekkoromat és a kamaszkorom néhány évét. Itt történt meg velem az az eset, amelyet most szeretnék a kedves olvasóimnak tudomására hozni. Volt a helyi Általános Iskolában egy tanítónő, aki eléggé szigorúan fogott miket, de tudtuk róla, hogy kissé babonás. Pl. amikor a lakóhelye közelében lévő valamelyik fán huhogni kezdett egy bagoly, akkor Ő rettenetesen megíjedt, mert azt hitte, hogy a halál most már,,érte jött"! Mi gyerekek viszont elhatároztuk, hogy ,,bosszút állunk" azért, mert olyan szigorú velünk. Ami késik, nem múlik. Egyik este az egyik gyereknek az volt az ötlete, (nyár vége, ősz eleje lévén) hogy vegyünk egy jó nagy görögdinnyét és együk ki a belét, majd a dinnyehéjat alakítsuk ki halálfej formára. Vágjunk bele szájat, lehetőleg vigyorgó formára és orrnyílásokat, valamint szemeket és tegyünk bele a közepébe egy égő gyertyát. A tanítónő a nagyszüleim háza mögött lakott. A két telket egy fakerítés határolta. Eljött az este. Izgatottan osontunk a kerítés mögé a nagyszüleim oldalán és vártunk. Amikor a tanítónő ablakában kialudt a fény, mert aludni tért, és a szobaablaka, jó idő lévén nyitva volt, akkor az egyikünk, aki nagyon jól tudta a bagolyhangot utánozni, huhogni kezdett, majd engem a műhalálfejjel felemeltek a kerítés fölé. Eddig minden rendben volt, csak a baj ezután következett be. Aki engem tartott, az valamiért elengedett engem és én leesve kiejtettem a kezemből a műhalálfejet és az bezuhant a szomszéd telekre, egyenesen az ott lévő baromfiketrecekre pottyant azokat lángra lobbantva. Szerencsétlen baromfik lettek az eset fizikai károsultjai, valamint lelki károsult a halálra rémült tanítónő és az eset nekem sem volt mindegy, mert a nagyapám, aki a robajra, és a füstszagra, meg azért, hogy le ne égjen a fakerítés, szintén a kerítéshez rohant,alaposan ,,kiporolta" a nadrágomat. A többi társaim csak azért nem ,,kaptak a jóból", mert gyorsan kereket oldottak. Sajnos, én lassú voltam. Ekkor értettem meg annak az igazságát, hogy van, amikor szégyen a futás, de viszont sokszor nagyon is hasznos!
6 hozzászólás
Tetszett a történeted, ami számotokra tanulságos lehetett. Mármint az a felnőttkori mondás, hogy a tűzzel játszani nem szabad. A gyerekek is csak akkor értik meg, ha így kell megérteni a mondás igazság-tartalmát.
Szeretettel: Kata
Ilyenkor bizony hasznos a futás…de a nagyszüleid is kint voltak, hisz azt írtad hogy az ő oldalukon osontatok a kerítéshez. agy a verés a gyújtogatásért volt?
Azért azt hiszem jó ezekre felnőttként visszaemlékezni.
A végéhez egy megjegyzés: vagy de, vagy viszont, a kettő együtt sok.
Kedves Arthemis!
A verés a meggondolatlan ,,csínytevés jutalma" volt. A nagyapámék háza egyébként a fakerítés közelében volt.
Szeretettel: Pecás
Ha nem ,,találkoznánk" boldog 2010-et kívánok!
Kedves Arthemis!
A verés, amely jelképes is volt egyben a tűz okozásáért volt!
Szavaidat köszöni:
Pecás
Szia!
A csínyek néha nem úgy végződnek, ahogy eltervezzük. Felnőtt aztán már teljesen másképp látjuk őket. Jó ez a kis visszaemlékezés.
Szeretettel: Rozália
Kedves Pecás, szeretem, ha a tanító nénik megkapják a magukét. Nem elég csak rágógumit ragasztani a székükre, ahogy mi csináltuk.