A balatoni nyár

2008. 07. 14. hétfő.
Elindultunk a Balatonra. Az út gyönyörű volt, mentén piros – sárga – kék – fehér és lila virágok. Csupa pipacs, boglárka és zsálya mindenütt, egészen olyan volt mintha egy tündér, egy nagy zsák vegyes virágmagot szórt volna szét teljes összevisszaságban, de éppen ettől volt szép. A Dunántúl képe, gyönyörű dombokkal fodrozott, fákkal és bokrokkal tarkított; az én otthonom.
Felfedeztük a Rezeda tavat, de tovább mentünk, hiszen a mi úti célunk a magyar tenger, a Balaton.
A nyaraló udvarán srégen öt nagy fenyőfa állt és adott árnyékot, hogy kellemes hűsben fogyaszthassuk a teraszon a reggelit és a vacsorát.
A partról a Badacsony, a Tátika, a Somló és a Szigliget is látszott. Fehér hattyúk hada úszott hozzánk kenyeret kérve. A partról a három nyírfa lány Anna, Emma és Hanna, akiknek levélhaját a szél lebegtette, folyton figyeltek minket. A szél fodrozta a vizet is, amin a felhők közül elő-előbukkanó nap fénye lágyan megcsillanhatott.
15.
A szél úrfi még erősebb lett tegnap óta, így miután tegnap szerencsésen elhagytam az egyetlen meleg holmim, a kardigánom, kénytelenek voltunk egy széldzsekiért betérni a legközelebbi boltba. Jól jártam, az új szerzemény szebb, melegebb, kapucnis és fehér.
Hideg időben a Balatonon az egyik legjobb elfoglaltság a hajókázás. Át is mentünk a Badacsonyba. Mi a legszebb egy nyaralásban? Az ember minden nap új csodára talál, ráadásul olyanra, amilyenre egyáltalán nem számított. Így jártunk mi is. Egy indián zenekarra leltünk a túloldalon. Bőrszerkó, arcfestés, toll fejdísz és nem utolsó sorban természetes alapanyagokból készült hangszerek, melyek hangzása együttesen egészen magával ragadó élmény volt. Maguk készítette ékszereket is árultak, így gazdagodtam egy gyöngyös karkötővel. Az éttermek hatalmas választékának mire a felét bejártuk jól megéheztünk és kellőképpen elfáradtunk.
A balatoni naplemente? Leírhatatlan. A horizonthoz közeledő csillag piros sugara betölti az eget, és egy aranyló csíkban megfesti a vizet is. Csónakok lebegnek a lágy hullámokon. A sötétbe burkolózó fák néhol egészen a víz fölé hajolnak. Mire gondol ezt látva egy nyolcadikból éppen elballagott serdülő lány? Milyen is lenne a szerelemmel kicsónakázni egészen a tó közepére és onnan nézni a búcsúzó napot és azután a holdat… Miután a nap már nem látszik, emlékét a rózsaszínű ég jelzi csupán nyugaton, ami majdnem addig ottmarad, amíg a másik oldalon ismét fel nem bukkan, és hajnalodni nem kezd.

16.
Eddig sehol még csak nem is hallottam, hogy létezik mákfagyi. De itt a Balatonon bármelyik fagylaltoshoz mentünk a kínálaton mindig szerepelt. Ettem is egy fehér alapon fekete pettyes gombócot, nagyon ízlett.
Mivel a tó vize még mindig túl hideg volt termálfürdőbe mentünk. Késő délután a parton sétálva ért minket a következő csoda. Leültünk egy kőpadra. Arra sétált egy kislány, kedvesen mosolygott rám. Már elment előttünk, de még mindig visszafelé nézett rám. Egyszer csak megszólalt. Semmit nem értettem belőle, német beszélt. Apukám lefordította, azt szeretné, hogy menjek vele sétálni. – De hát én nem tudok németül – tiltakoztam. Végül elmentem vele. Egész séta alatt beszélgettünk. Hogy ki mit értett belőle nem lehet tudni. Rájöttünk, hogy mindketten angolt tanulunk az iskolában így ezen a nyelven próbáltunk szót érteni. Nevetgéltünk, ha belegondolok, kellemesen elbeszélgettünk családról, háziállatokról és még ki tudja miről. Tettünk egy kört, mikor visszaértünk bemutatta a családját, akik vele együtt szemmel láthatóan csudajó strandidőnek tartották az általunk szelesnek és túl hidegnek ítélt napot. Mind kedvesek voltak és remekül megértettük egymást.
17.
Délelőtt végre megjött a jó idő. Még piócával is találkoztunk a Balatonban, de szerencsére nem kerültünk túl közel egymáshoz. Kiskocsival pokróchoz hozták a még meleg kürtös kalácsot és a főtt kukoricát.
Délutánra azonban megint megvadult az idő és hatalmas vihar kerekedett. A hullámok három méterre is felcsaptak. Kitárt kezekkel egészen olyan érzésem volt, mintha a Titanic orrán állnék. Éppen ideális idő vitorlázásra. A szél úrfi egészen nagyra nőtt és hosszú dallamokat fütyült a nyaraló udvarának fái közt. Ahogy sétáltunk a kis hétvégi házak között olyan frappáns feliratokat láttunk, mint: Csendes tanya vagy Emese álma. Igazán hangulatos hely volt, egészen a szívembe zártam.
18.
Véget ért az álom. A hazaút már egészen más volt, mint idefelé, de talán éppen attól szép egy nyaralás, hogy rövid ideig tart és máris várhatjuk a következőt.