A bankett

Lassan kezdett fény derengeni az utcán. A korán kelő énekesmadarak már javában nótáztak. Ébresztgetni kezdték a természetet, vidám dallal köszöntötték az új napot. Belli ekkorra már kezdett kijózanodni. Semmit nem hallott a kinti csicsergésből, egyfolytában azon gondolkodott, hogy hogyan kerülhetne ki innen minél hamarabb.

Hosszú és fáradságos volt az a négy év, amit a középiskolában eltöltött, meg kellett ünnepelni a végét. Úgy érezte ideje lesz kifújni a gőzt, ami az évek alatt bennrekedt. Osztálytársaival együtt már mindnyájan betöltötték a tizennyolcat, jogukban állt immár hivatalosan is felönteni a garatra. Életükben először megkóstoltak a grogot is. Idősebb társaiktól hallottak már róla és nagyon kíváncsiak voltak az ízére. Most nem kellett a személyi igazolványukat megmutatni, mert a bankett kezdetén az osztályfőnök tájékoztatta a pincéreket, hogy nyugodtan kiszolgálhatják az érettségizett fiatalokat, már nem kiskorú közülük egyik sem.

Éjjel egy óra is elmúlt már, amikor kezdett hazafelé szállingózni a társaság. A helybelieknek könnyű dolga volt, hiszen gyalogszerrel is rövid idő alatt hazatámolyogtak. A vidékieknek ellenben előre le kellett szervezniük, hogy kinél alszanak meg, vagy ha erre nem gondoltak, akkor pedig kitartanak reggelig és az első busszal mennek haza. Belli a mulatozás alatt elfelejtette, hogy helybeli barátnője felajánlotta, hogy nála aludhat. Az alkohol mámoros hatása teljesen hatástalanította agytekervényeinek működését. A szórakozóhelyen nem csak a végzős osztály ünnepelt, fiatal suhancok is múlatták ott az időt. Egy csapzott hajú közülük szemet vetett a csinos fruskára és csapni kezdte a szelet a lánynak. Teljesen megigézte őt, akinek ez idáig még nem volt része hasonló udvarlásban. A buli végén felajánlotta neki, hogy elviszi egy biztonságos helyre, és amíg az első hajnali buszjárat el nem indul, addig vele lesz. A lány könnyen vele ment, még kérlelni sem kellett.

Csillagok nem voltak az égen, mély sötétségbe burkolódzott a táj. Az épület hátsó ablaka nem volt bezárva, könnyű volt bemászni rajta. A folyosón végigmentek, aztán mindjárt az aulában találták magukat. Kényelmes műbőr fotelek várták a megpihenni vágyókat az ifjúsági házban. A fiúnak ismerős volt a hely, hiszen szabadidejében sokat járt ide. Tudta azt is, hogy a hátsó ablakot gyakran nyitva felejtik. A lányt úgy kalauzolta a házban mintha otthon lenne. Kisvártatva hanyatt vetették magukat az ülő alkalmatosságon, ami fekvésre is kiválóan megfelelt. Bálint nem igazán volt a szavak embere, mindjárt a lényegre tapintott a szó szoros értelmében. Két kezébe fogta a bakfis mindkét mellét és kéjesen simogatni kezdte. Először csak ruhán keresztül, majd amikor észrevette, hogy a lánynak is tetszik a dolog, kigombolta a blúzát és közvetlenül érintette a lány hamvas bőrét. Csókolta ahol csak érte, a lány pedig nem hagyta viszonzás nélkül. Heves csókolózásba bonyolódtak, hosszú perceken át nem akartak szétválni egymástól. Olyan kellemes érzés kerítette hatalmába mindkettőjüket, amilyent csak igen felfokozott izgalmi állapotban lehet érezni. A fiú végigsimított a lány hasán, majd egyre lejjebb csúsztatta a kezét. Belli hirtelen rácsapott matató ujjaira:

– Nem mehetsz tovább, mert menstruálok!
– Nem baj! – mondta a fiú – Érezni akarlak, boldoggá szeretnélek tenni!
– De nem lehet ilyenkor, tudod! – kérlelte a lány, aki alig bírta csillapítani izgalmát,
hiszen minden porcikájával vágyott már a testi érintkezésre.

Még soha nem érezte magát ilyen testi közelségben egy férfihoz sem. Tizennégy évesen járt egy fiúval, de csókolózáson kívül tovább nem jutottak. Azóta pedig nem volt senkije. A hormonok gőzerővel tomboltak a fiatalokban. Bálint párzó mozdulatokat végzett, miközben a lány kéjesen felnyögött, imitálni kezdték az igazi aktust. Az erotikától fülledt párás levegő megszorult az aulában. A mosdóban frissítették fel magukat, aztán újra kezdték egymás izgatását.

Az ablakon beszűrődni látszott a hajnali napfény. Percről percre világosabb lett, ideje volt rápillantani az órájukra. A nagy feladat még előttük állt, el kell hagyni a házat, mert nemsokára jön a portás néni nyitni az ajtót. Befelé könnyebb volt bejutni. Most bakot kellett tartani a fiúnak, hogy a lány fel tudja húzni magát a másfél méter magasan álló ablakba. A sikeres művelet után az utcán szétnézett a lány nem jár-e arra valaki véletlenül, majd karját nyújtva segített kihúzni a fiút az ablakon. Nagy nehezen sikerült megoldaniuk a feladatot. Bálint elkísérte a lányt a buszmegállóba, ahol elbúcsúztak egymástól, de nem ígértek semmit egymásnak.

A buszon hazafelé tartva már kezdett kijózanodni Belli és hirtelen mély rémület fogta el. Mi lett volna ha?- vetődött fel benne a kérdés. Mi lett volna ha, nem lett volna meg a baja? Már nem lenne szűz? Mi lett volna, ha erőszakosabb lett volna a fiú? Mi lett volna, ha bántotta volna vagy elvette volna az életét? Mi lett volna, ha megtörtént volna a dolog és akár még teherbe is eshetett volna? Hogy lehetett ilyen meggondolatlan? Útközben megfogadta magának, hogy soha többé nem iszik alkoholt, mert saját magán megtapasztalta, hogy az alkoholtól elveszti józan ítélőképességét és nem tud felelősen gondolkodni sem magáról, sem másokról.