Sie lernte Stenographin.
Er war Engros-Kommis.
Im Speisewagen traf ihn
ein Blick. Er liebte sie.
Auf einer Haltestelle
brach man die Reise ab,
woselbst er im Hotelle
sie als sein Weib ausgab.
Nicht viel, das man sich fragte.
Doch küssten sie genug.
Und als der Morgen tagte,
ging schon der nächste Zug.
Nach einer kurzen Stunde
fand ihre Fahrt den Schluss.
Er nahm von ihrem Munde
noch einen heissen Kuss.
Er sah sie schnupftuchwinkend
noch stehn zum letzten Mal,
und in sein Auge blinkend
sich eine Träne stahl.
Er soll sie heut noch lieben.
Sie war so drall und jung.
Ihr ist ein Kind geblieben
und die Erinnerung.
Erich Mühsam
Kis regényke
Lány egy gépírónő volt
ő nagykereskedő.
Az étkezőkocsiba ott
beleszeretett ő.
Az egyik állomáson
az utazás vége,
és ott a hotelágyon
lett a felesége.
Nem sokat kérdelőztek
csókolóztak sokat.
De mire ők felébredtek
indult is a vonat.
Egy rövid óra múlva
az útnak vége lett.
Az ajkáról pirulva
még egy csókot vett.
Zsebkendőt lebegtetve
látta utoljára,
és a szemébe nézve
könnyét hullni látta.
Őt még ma is szereti
oly fiatal volt 's szép.
Egy kislány maradt neki
mint szürke emlékkép.
Fordította Mucsi Antal
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
A Stenographin tudtommal csak gyorsírót jelent, nem gépírót. Vagy mindkettőt?
Kedves történet, ki is nyomtattam, hátha kedvet kapok hozzá…
Üdv: Dávid
Kedves Dávid!
Igazad van, nem gépírónő, hanem gyorsírónő. Úgy látszik nekem sem ártana néha elővenni a szótárt, már csak azért is, mert a nemlétező helyes magyarságom, itt az idegenben sem javault, hanem inkább fogyott.
Köszönöm, és
üdv Tóni