Mit csinálhat az ember egy szép esős, hideg téli délután, amikor otthon mindent megtett amit ilyenkor szokás, azaz megszámolta a pénzt, kettyintett egyet, aztán még mielőtt még egyre ráhangolnák, gyorsan pórázon fogja a kutyuskát és elindul sétálni.
Egy ilyen délután sétálgattam és a kirakatokat nézegettem, azaz nézegettem volna, ha lett volna mit, ugyanis a hajdani üzletsor valahogy így nézett ki: lehúzott redőny, bank, gyógyszertár, bank, bank, gyógyszertár, bank, gyógyszertár és ismét lehúzott redőnyök sora. Ezeket bámulva, hirtelen bokán rúgott egy fájdalmas felismerés, éspedig az, hogy életpályám párhuzamosan fut a jól jövedelmező pályák mellett és ezért kell én kutyát sétáltassak, ahelyett hogy más sétáltatná helyettem.
Azért, hogy fájdalmam szüntessem, azonnali hatállyal eldöntöttem, pályatévesztett leszek és átváltok egy nem stresszes és nem igazán túlzott felelősséggel járó, de hasznos pályára. Hát bankár lenni sosem volt az álmom, a sok rizikó faktor, az ember feje fölött lebegő csődveszély, stressz, hát ezt nem nekem találták ki, gyógyszerész nem lehetek, mert oda tudtommal nagy kémia tudás szükséges, nekem meg ezt csak tanították és sosem maradt meg semmi belőle.
Ezért olyan mesterségre esett a választásom, amelyiket mindkét jó jövedelmező üzletág felhasznál és kedvemre való, így lettem volna orvos. Hazafelé menet már a cégérem felirata is megvolt és valahogy így hangzott: Dr. „ÉN” kül- és belgyógyász, idegesitő agysebész, pszichológus a szerelmi intrikák, elő és utójátékok professzora, bármely létező vagy nem létező betegség alternatív gyógyítója.
Gondolom ezzel magába foglaltam az orvosi szakma minden ágát, mert nem akartam csak egy vonalon szaladgálni, hisz a rengeteg reklámból tanulva már majdnem minden betegségnek ismerem a gyógyítását gyógyszerrel, így csak az alternatív megoldást kell megtaláljam és állomásba futott ember vagyok.
Az alternatív gyógymódokra azonban kell vigyázni, hisz számos olyan esetről hallottam amelyekben híres orvosokból ex orvosok lettek, mert megpróbáltak kilépni a gyógyszeripar karmaiból, azaz inkább lebeszélték az embereket a sok drága gyógyszer szedéséről, olcsóbb és hatékonyabb gyógymódokat alkalmazva. Ez a hozzáállás nemigen tetszik a gyógyszergyártóknak, mert féltik a jól menő üzletáguk jövőjét, ugyanis a gyógyszeripar jelenleg az egyik legjobban menő üzletek egyike és ha minden jól megy, azaz tovább szaporodunk, meg betegedünk, szerintem az első helyre fog felkapaszkodni.
Ehhez azonban szüksége van orvosokra, akik a receptet írják, tulajdonképpen így kihasználva őket saját javára, csak ezt kevesen veszik észre. Ezért nem tetszenek a nem gyógyszeres kezeléssel próbálkozók és mindent megtesz a jelzett ipar, hogy mellékvágányra terelje őket.
Mivel én is félek, nehogy mellékvágányra tereljenek a fővágányról, még mielőtt ráálltam volna, ezért olyan kezeléseket kell kitaláljak, amelyek mindenkinek hasznosak. Leírok néhány gyógymódot, igaz még nincsenek szabadalmazva, ezért ha valaki kipróbálja és nem tapasztal javulást ne reklamáljon, mert úgysincs kinek.
Kezdeném talán a fájdalomra ajánlott kezelésekkel, mivel ebből van a legtöbb, hisz annyi -féle fájdalmunk van, hogy fel se lehet sorolni, ezért meg se próbálom. Sok fajtája létezik, de itt én csak a fizikai, lelki és képzeletbeli fájdalmakra összpontosítanék és ajánlanék néhány megoldást.
Ott van pl. a fejfájás, ami kezd népbetegséggé válni, hisz alig lehet olyan embert találni, akinek valamiért ne fájna a feje. Az, hogy kinek hol fáj, a „figyelmet elterelő” kezelésnél teljesen lényegtelen, ezzel a módszerrel az ember megpróbálja elköltöztetni a fájdalmat tudatosan egy kevésbé lényegesebb testrészébe, nem engedve meg a neki a szabad járást.( vonatkoztatás itt a közmondásra: „Jár mint a zsidóban a fájdalom”). Kiválasztja tehát, mondjuk a kisujját, erre ráüt a hús potyolóval, de csak akkorát mint egy szopóborjúból vágott flekkenszeletre és garantáltan felejti a fejfájást. Innen a fájdalom kiűzése már egyszerűbb, addig rázzuk míg egyszer csak kiugrik, ezért érdemes a test periferikus részeibe irányítani, mert innen hamarabb megmenekülünk tőle.
Használhatjuk a helyi érzéstelenítő módszert, ez azon a közmondáson alapszik, amelyik azt tanácsolja, hogy: „kutyát szőrével” és nagyon egyszerű, mert csak annyiból áll, hogy egy jól kiégetett téglát törünk szét, homlokkal vagy a fejünk búbjával, ez attól függ hol lüktet a fájdalmunk. Sose próbálkozzunk a fej más részével törni, mert olyan mellékhatások jelentkeznek, mint szédülés, hányinger sőt ájulás is bekövetkezhet! Ennek a módszernek az előnye, hogy sokszori használat után Kung Fu mesterré válhat az ember, ez meg nagy előny mai erőszakos világunkban.
Ha mindez nem használna, akkor felőlem akárki szedhet aszpirint, nurofent, sharidont sőt prosztamol unot is, de inkább ajánlanám a káposztalevél borogatást, mert ezt utólag megfőzve nagyszerű fogyókúrás ételt rögtönözhet bárki belőle szükségtelenné téve a kapszula használatát. Aki többet akar megtudni a tesi betegségek alternatív gyógymódjairól, annak levélben kell érdeklődnie és én közben letéve a hippokratészi esküt, teljesen díjmentesen válaszolok, ami nagy dolog a pénzéhes jelenben.
A lelki betegségek gyógyítása sokkal komplexebb és egyénre szabott, ezért itt nem részletezem. Ha valaki ilyesmiben szenved, bizalommal forduljon felém és ha nem fordul el miután elemeztem lelke összetevő elemeinek százalékát, a tűz és víz esetenként tüzes víz keveredési arányát, akkor személyeskedő kezelésben részesülhet, ha akar. Egy példát azért adnék, már csak a reklámom kedvéért is, például a szerelmi bánatra legjobb megoldás a lélek kiöntés, olcsóbb ha papírra öntjük, mondjuk szomorú szerelmes vers formájában és drágább, ha egy hirtelenszőke, útszéli pacsirtának, vagy izompacsirtának mellét öntözzük vele.
Utoljára hagytam a képzelt fájdalmakat, mivel ezek különleges kezelést igényelnek, a gyógyszeres kezelés legtöbb esetben mit sem ér, hacsak nem magasabb rendű gyógyszereket alkalmazunk hosszú távon, gondolok itt kokain, marihuána, morfium, stb., de alkoholos beöntések is megteszik, ám ezeket nem ajánlom a káros mellékhatások miatt. Ezen fájdalmak megszüntetése hosszú és fáradságos munkát igényel hagyományos módszerekkel, hisz nehéz megszüntetni egy nem létező valamit. Itt az egyetlen hatásos módszer a kibeszexelés, a beképzelt fájdalmat kibeszéljük magunkból két órán keresztül, utána a szünetben szexuális zsibbasztás, megint beszéd és ismét szex. Az időintervallumokat lassacskán megpróbáljuk felcserélni, és amikor eljut a képzelt fájdalmas, hogy két óráig szexel és egy percig beszél, akkor én gyógyultnak nyilvánítom. Aki nem hiszi nyugodtan kipróbálhatja, a mellékhatásokról nem kell megkérdezni senkit!
Mindezen alternatív kezelések jelenleg teljesen díjmentesek, de csúszópénzt elfogadok, sőt melegen ajánlom mindenkinek a csúsztatást, hisz a hippokratészi eskü erről nem tesz említést és nem ellenzi, no meg én is kell fizessem a kutyuskám sétáltatását valamiből!
13 hozzászólás
Kedves István!
Jól szórakoztam írásodon. Azért talán, mert nem fáj a fejem, nem kell gyógymódokat alkalmaznom. Egyelőre.
Olyan értelemben viszont fáj , ami jelenleg gyógyíthatatlan, nincs rá pirula. Az üzletág felkapaszkodása valóban olyan tendenciát mutat, hogy első helyen lógatja majd a lábát a rangsorban, a létrán.Azután ráesik a pénztárcákra, de jó Magyar szokás szerint, venni… és enni… kell, mert hisszük csillapít.
Kedves István!
Szarkasztikus szatíra. Ha nem lennék elfogult talán még szórakoznék is rajta.
Ha nem lennének benne annyira élethű dolgok amik már szánalmasan közelítenek
a ku…ki…tt realitáshoz a nagy betűs élethez akkor még röhögni is tudnék rajta…
Ági
Ne haragudj a hsz- ért nem az írásod hanem az életet kritizáltam.
Volt szakmai ártalom. Ápolónői munka hatása ez a hozzászólás részben.
Barátsággal: Ági
"Ezért kell én kutyát sétáltassak", Hát bankár lenni sosem volt az álmom", "Mindkét jó jövedelmező üzletág…", stb, stb.
Kedves István, azt gondolom, h ezeken a megfogalmazásokon érdemes lenne változtatni, ha már az írás nem saját mú-élvezetre, hanem közösségünk szórakoztatására íródott!
Baráti üdvözlettel: én
Jópofa írás, bár én inkább a cikkek közé sorolnám. Helyenként kissé pongyola a fogalmazás, ennek ellenére tetszett.
Kedves Gunoda!
Talán igazad van a besorolással, ezen én is gondolkodtam mielőtt feltettem. A fogalmazás bizonyára nem a legstílusosabb, de ennek is megvan a maga oka. Köszönöm a hozzászólást, szeretettel: István.
Kedves Bödön!
Meglehet, hogy sok mindenen kéne változtassak, a gond csak az, hogy egy kicsit kemény a fejem(talán túl sok téglát törtem vele) és nem mindig továbbítja a parancsokat a kezemnek, ezek meg irányítás híján semmit maguktól nem tesznek.
Üdv:István
Kedves Ági! Szerintem próbálj meg nevetni, a nevetés nagyon hatásos gyógyszer még annak is aki nem beteg és a mellékhatások mindig pozitívak.
Sok szeretettel:István
Kedves István!
Örülök, hogy így reagáltál a hozzászólásomra nem küldtél el… valahova..
Szeretettel: Ági
Kedves Selanne!
Az a tény, hogy jól szórakoztál egyfelől örvendetes számomra, ám ha újonnan választott szakmám szemszögéből nézem, akkor nem igazán örülök, ha valakinek semmi baja. Ezért azonnal keress fel, hogy találjak neked egy betegséget, amit majd gyógyíthatok, a javulás garantált!(ez már reklám).
Sok szeretettel: István
Kedves István!
Nekem a gyógyszeripar hatásosságáról jutott eszembe, amit nem is olyan régen olvastam valahol: A gyógyszerek mellékhatásától sokkal többen halnak meg, mint közúti balesetekben. Már pedig az is igen eőkelő helyet foglal el. S mégis fölírják, beszedetik az emberekkel azoka a szereket is, amlyekre a gyógyszergyártó cég rá meri írni, hogy az alkalmazóknak 25 %-ára van bizonyos káros hatással.
(Tehát nem 1000, vagy 500 közül jár valaki rosszul, hanem százból 25 ember! Ez azért mégis csak valami!)
Üdvözöllek: Kata
Ági kedves! Sosem szoktam elküldeni senkit sehova, ha valaki bosszant annak inkább megpaskolom a fenekét, ha közelemben van, ha meg nincs akkor találok helyette mást.
Szeretettel: István.
Kedves Kata! Mindaz okok miatt, amiket leírtál, remélem, hogy az alternatív gyógymódjaim híve leszel. Szeretettel: István