Kezdjük természetleírással?
Hűvös, felhős volt. A fák lombosan, csupaszon meredeztek, legfelső ágaikkal mintha kilyukasztanák a súlyos, szürke felhők hasát, amikor az ember, az az ember lejött a folyópartra. A cipője kopog a köveken, megigazítja kabátját, zsebre dugja kezét. Lassan jön, ballag megáll. Körbe-néz, körbetekint, aztán leül egy kidőlt fatörzsre.
Előtte csobogott a folyó, sekély tiszta vizű, heves sodrású. Nyí-, tölgy-, bükk-, fenyőfák álldogáltak, nyújtózkodtak… de elég ebből.
Most ott ül. Tűnődik, néha arrébb rúg egy követ. Ásít, elmosolyodik, de inkább előhúz valami könyvet és írogat beléje.
Most jön a fiú. Hét-nyolc-kilenc esztendős, vékony, eleven, csillogó szemű, fürtös hajú, szép kék felsőruhában, piros nadrágban, sárga-piros cipőben. És az anyja, fiatalasszony, csinos, pisze, táska a vállán. Ők hárman összetalálkoznak.
-Csókolom-kissé félénk a gyerek.
-Szia.
És a kölcsönös Jó napot-ok.
Egy ideig utána csak állnak mindhárman.
-Maga is gyakran jár erre?
A nő kérdezi, talán csak, hogy mondjon valamit?
-Nem gyakran és nem is néha. Erre is, másmerre is.
-Tudja, a fiam és az uram sokszor jönnek ide horgászni…Van, hogy én is elkísérem őket, bár én nem értek a horgászathoz. Ő viszont nagyon lelkes.
És itt a kisfiú buksiját gyöngéden megsimogatta. Az az ember elmosolyodott.
-Senki sem érthet mindenhez.
Aztán hozzátette, hogy ő sem tud horgászni. S arra a kérdésre, mivel foglalkozik, ezt felelte:
-Én dintológus vagyok.
S az értetlen tekinteteket követő kérdésre pedig ezt felelte: a dintológia a dintekkel, a dinttel, a dintséggel, a teljes dinterzummal foglalkozó tudomány, tudni illik.
Figyelmesen hallgatták, a fiúnk még a szája is tátva maradt.
Mi az a dint?
-A dint? A dint, ami… olyan nagy, színtelen, de kicsi is, kicsi, mégis fontos. Mindenben van. Sőt, ő a minden.
-Ezek szerint nesztrofizikus?
-Szó sincs róla. A dint nem nesztikus… habár tud nesztizálódni. Persze hisz ez is fontos.
A dint a jóságon túliság kulcsfogalma. Különlegessége, hogy egyidejűleg szubsztancia és akcidens is. A tudat sajátos aktusa. A nagy latin bölcselő, Hergoniegész szerint lételem, egyfajta lételem.
-Akkor ön kvedista filozófus?
-Nem, azt sem mondanám.
hacsak a kvedet nem tekintjük a dint ontikus megnyilvánulásának.
Éles madárhang visít a levegőbe. A nap az imént elődugta bágyadt arcát, most.
Emberünk, úgy látszik, belejött a magyarázatba.
A dint olyan, hogy örök, azaz ha meg is hal, akkor sem. A dint Világszellemiség, sokban is egy. Univerzália, sőt univerzálium. Jó és… jobb. Ügyes, eszes, működik, felső. De igen, lenti is… meg közép is.
A gyerek már csukott szájjal, de továbbra is nagy figyelemmel.
Issza minden szavát.
Ő pedig még a dintek szent könyvét is megmutatja. Előveszi-újból? Egy apró, kopott megviselt tarka füzetecske, barna, kemény fedelű. A dintek szent könyve. (Lehet: Dintek. Lehet: DINTEK). Felolvas belőle. A dint én vagyok.Vagy te. És ők.
Végül valahogy ismét a horgászatra terelődött a szó.
A hal is dint, dintes, dintezetű, ezért nem szabad bántani, ezért kell visszadobni. Ha kifogjuk. De ha megsütjük, megesszük, megöljük, felvágjuk-kibelezzük, lepikkelyezzük, meghámozzuk, megsütjük, megétkezzük, ha ez kell-az is azért van, mert dint, mert dintmény.
Vagy, pontosabban, a hal viselkedése a dint.
Az anya bólogatott, a gyerek pedig megígérte, hogy ő is dint lesz. Nem tudhatta, hogy már az? Az, a megfelelő értelemben.
Végezetül megismertette velük még a dint-csövet. Ez egy olyasféle szerkentyű, ami kimutatja a dint-sugárzást.Típustól és sebességtől függetlenül, mindenütt. Lilásaknak látszanak, forognak, langyosak.
A dint egyébként nem fizikai, hanem szellemi: a mundus intelligibilis valamiféle kezdete. Határa. Ezt sem titkolta.
Még valami: bemutatta saját kézzel írott dinteményét, nem műremek, de mégis hűen tükrözi a dint lelkivilágát.
Aztán elköszönt és elsietett. Valahogy olyan érzése volt, hogy nem értették. Akár kissé kótyagosnak is tarthatják.
Miért árulta el, hogy dintológus. Kellett. Azt nem mondta, hogy kezdeményezi a dint Egységpártot. Ezt elfelejtette. (Nyugodj meg, később pótolta.)
Maga mögött hagyta a folyópartot. Leült, jegyzetfüzetébe kezdett rajzolni. Illetve dintez, dinzol, dízol. Később, továbbsétálva az jár a fejében: az ember dint, vagy legalábbis dimber, de ezt, lehet, sosem fogja megtudni.
Sebaj! Dint, ez a fő!
.
.
.
Igen, a dint a lényeg.