Hatalmas, aranyszínű tengeren evezek. Kényeskedve húzódok a csónak belsejébe, nehogy nedves legyek. A nap százszor jön fel, és bukik alá, és mindig így talál.
Vannak napok, mikor nem látom a víz arany ragyogását, mert aljas, sötét növények fedik be a felszínét, de gyakran tiszta a víz, és látom a szépségét. Ritkán, kivételes pillanatokban bele is látok. Ilyenkor csábít a mélység, és ha van bátorságom, a vízbe ugrok, és elmélyülök benne.
Ijesztő a hatalmas tenger, sehol sincsen vége. S innen nem is aranyszín a víz, csak sötét, közönséges kék. De nem csúnyább, és nem is másabb. Csak valóbb. Innen alulról látom meg, hogy a felszínen ezer meg ezer másik csónak ring, és csak elvétve látok egy-egy elszánt arcot, aki a vízbe bele mer nézni. De hamar visszahúzódnak a csónak menedékébe.
És a víz alatt titkok lebegnek. Illatokat érzek, és árnyakat látok. Egy szempár időnként felbukkan, majd eltűnik a sötétben. Kezek simítanak végig, s aztán eltűnnek. Egy hang szólít meg, de sosem értem, mit mond.
Mikor lemerészkedek a mélybe, mindig őt keresem, és tudom, hogy ő is engem keres. De félünk egymásra találni. Félünk a boldogságtól. És ez a félelem mindig visszahajt a felszínre. Ilyenkor mindig fulladozva evezek a hamis arany felszínre, és a csónakomba telepszem. Egy darabig látszanak mellettem a csónakok, majd lassan elhalványodnak, és elrejtik a kíváncsi tekintetű utasaikat is előlem. Egyedül maradok.
Merengve nézek magam elé, és visszavágyom a mélybe. Azt a szempárt akarom látni.
A felszínen
By Mimóza
3 hozzászólás
Remélem nem sértődsz meg, de egy régi emlékkönyv-vers jutott eszembe: “Evezz, evezz az élet tengerén…” Nem tudom eldönteni, hogy valójában tetszik-e ez az írásod. Nekem valahogy túl egyértelmű, bár – szokás szerint – nagyon szép stílusban írtad meg.
Szia!
Igen, kissé közhelyes lett
De köszönöm, hogy még így is találsz benne olyat, amit megdícsérsz! Mindenesetre nem sértődök meg, ha úgy döntesz, nem tetszik
Remek szimbolikus választások; a csónak, mint védelmet nyújtó eszköz és mint ingatag tárgy. A víz, mint a testünkön legördülő cseppek, nem okozhatnak kárt és mint hatalmas tömegként ránk nehezdő cunami, amely megfojthat. Rövid, de kifejező, érzéki. Én biztos írnék hozzá még második vagy harmadik részt is, persze lehet, hofy csak túl sok filmtrlógiát nézek :).
üdv,
ab