A folyékony pszichiáter

Egy magaslaton üldögélve akárcsak Dombon ülő Dömötör, és ugyanolyan békésen nézegetve az elém táruló tájat, azon gondolkodtam, hogy miért nem keresik manapság az emberek a nyugalmat.
Természetesen tisztelet olyan kivételnek amilyen én vagyok, aki sima dízelmotorral járja a világot, mivel a turbó csak gondot okoz, vagy eldugul, vagy miatta túllépi az ember a megengedett sebességet, oszt fizet mint egy csínytevésen ért politikus.
Ám visszakanyarodva, nem amolyan örök nyugalomra célzok itt, az után ugyebár senki nem keresgél, nem is érdemes, hiszen úgyis megkapja előbb-utóbb, attól függ ki mennyire rohan feléje.
Mivel Dombon ülő Dömötör harangjainak kongására vajmi kevesen figyelnek, gondoltam besegítek egy kis félrevert szóhordozással, talán erre felkapják néhányan a fejüket, és nem sietnek annyira a vesztükbe rohanni.(Habár kötve hiszem, mert kérdem én, kinek van ma ideje olvasni?)
Sajnos ez napjaink szomorú helyzetképe, mindenki siet valamiért, miközben nincs ideje semmire, oszt egyszer csak észreveszi, hogy már ő az akiért a harang szól.
Azaz észrevenné, ha ne lenne minden relatív, így az idő is, mire hát a harangzúgás füléig jutna, már lejárt az ideje, és így csak csengettyűszót hallgathat, vagy a nagy üstben fortyogó szurok rotyogását.
Gondolom, emiatt van az, hogy egyre jobban divatba jönnek a ki-bebeszélő tanfolyamok pszichológusnál, vagy pszichiáternél, ott ugyanis egy szép kis summáért nyugodtan hempereghet az ember egy órácskát, miközben elmondhatja minden buját-baját.
Ha szerencséje van, és el nem alszik a lélekbúvár, akkor az végig is hallgatja türelmesen, sőt tippet is kap, hogy mit kellene tennie, felturbózott életmódjának megfékezése érdekében.
A pszichológus adhat ugyan tanácsot, ez azonban nem mindig hatásos, így kénytelen az ember pszichiáterhez fordulni, aki jogosult nyugtatóval is besegíteni a nyugalom elérésének érdekében.
Elég néhány pasztillácska, oszt egy-kettő amolyan nyugalom függő lesz az ember, azaz úgy kívánja a nyugalmat mint a nyugtatót, vagy az altatót.
Mert köztudott, hogy álomban lehet a legjobban megpihenni, és teljes nyugalmat élvezni, no persze ha nem lázálmok gyötörnek valakit.
De segítséget erre is kapni, azaz egy erősebb kis pirulácskát bekapni, amitől újfent álomba zuhanhat a kísérleti alany, gyakorolván így az örök álomra való áttérést.
Ugyanis szerintem a legtöbb esetben csak kísérleti patkánynak használják az embert, mert az állatoknak ma már olyan jogaik vannak, hogy néha érdemes állattá vedleni.(Emiatt sokszor szinte cserélnék a kiskutyámmal, a gond csak az, hogy nem férek be a házikójába, pedig gondolom, ugatni tudnék ám, jogokat követelve! Ezt lehet inkább meghallanák!)
A gond csak az, ha elkezdenénk tömegesen elállatiasodni, akkor bizony befuccsolna a gyógyszeripar, no meg mit sem érne a pszichológia, hisz egy állat nem tud fizetni, no meg inkább a gazdira hallgat mintsem egy pszichológusra, ráadásul utálja a gyógyszereket, hiába hát a pszichiáter.
Emígy morfondírozván e globális tüneteken(rohanó életvitel, örök álom, a szamár túloldalára átcsúszott állati jogok), azon kezdtem törni a fejem, hogy mily megoldást lehetne találni ezek megelőzésére, és kezelésére.
Még be se tört a fejem, és máris rájöttem egy olyan megoldásra, ami egy kalap alatt elintéz mindenfajta problémát.
Egyszerű mint a karikacsapás, hatása azonnali, igaz lehetnek később mellékhatásai, de kérdem én minek nincs manapság mellékhatása?(Aki nem hiszi, olvassa el bármely termék, csakis nagyítóval olvasható használati utasításának mellékletét!)
A megoldás pedig az, hogy simán csak a folyékony pszichiáterhez fordul az ember, azaz lemegy a borospincébe, kiereszt egy félliternyi nedűt, és nyugodtan elkortyolgatja.
Ezután ha kedve tartja, az öreg hordónak elmondja mindazt ami lelkét nyomja, mert az meghallgatja, és jobban megőrzi titkát mint egy titoktartásra felesküdött pszichiáter.
Nem kell órabért fizetni, és a következő féllitert már bónuszba kapja, amit ugyancsak nyugodtan elfogyaszt, sietni sosem szabad, ez lényeges dolog.
No-mármost, ha ezt is ledűtötte, akkor lassacskán elkezdhet vonyítgatni, de csak finoman nehogy meghallja az asszony, mert az szendébb lelkületű mint a legérzékenyebb politikus.
Ha fittyet szeretne hányni mindenre, asszonyra, jogokra, politikára, stb., akkor még egy féllitert kell lenyakalni, ekkor már garantáltan mindenféle állati jogot megérdemel, ordíthat, vonyíthat, nyivákolhat kedvére, sőt még a kutyaólba is bemászhat négykézláb, ha kötné az ebet a karóhoz, hogy a kutyának sokkal jobb dolga van mint neki.
Ezután már csak néhány kortyra van szükség, oszt elkezdi megütni az álom az embert, és ha sikerül az ágyig elvonszolni magát, úgy elalszik mint a tej, feledvén valahol a hordó mélyén minden bánatát és lelki feszültségét.
Egyébként az se gond, ha nem talál egy vetett ágyat, bárhova lehajthatja fejét, e szempontból jogában áll bárhol alukálni, de lehetőleg saját portáján belül, nehogy véletlenül kimossák a gyomrát kiugrasztván az álmot szeméből, ha például közterületen bóbiskolna.
Másnaposan lehet néhány mellékhatást tapasztalni, ilyen lehet a bágyadtság, kótyagosság, meg ehhez hasonlók, ám mivel a kutyát is szőrével gyógyítják, ez esetben is ajánlatos e módszer, és garantált javulást hoz, sőt újabb nyugodt álmot is előidézhet.
Szerintem érdemes kipróbálni ily-fajta pszichiáterrel gondjaink kezelését néhanapján, mert a próba szerencse, de lehet szerencsétlenség is, ez benne van a pakliban.
A kötelező reklám kedvéért muszáj még hozzátennem, hogy: „Vigyázat! Az alkohol öl butít, és nyomorba dönt”, persze feltéve ha nem kimondottan folyékony pszichiáterként használjuk.