A gyilkos, a halott, és a gyászoló 1. rész : A gyilkos

Eljött a nap … eljött a párbaj napja ! Nem , ne m aludtam , egy pillanatra sem hunytam le a szemem éjjel ! ! Fel – alá jár kiálltam , ide , oda , mintegy hibbant , de nem érdekelt ! ! ! Nem érdekelt semmi , semmi , csak a bosszú ! Hergeltem magam a bosszúra , mindent előszedtem elmém mélyéről , mely táplálni tudta dühöm lángját , mely még most is lobog . Bizony ám lobog , s nem kis szikra az , hanem máglya, hatalmas izzó lángtenger , mely nem alszik ki , nem míg ő él ! ! ! Nem képes más eloltani , csak , az ha látom meghalni , ha látom őt a földön holtan ! Nem lesz az övé Sophi , de nem ám ! Hogy merészel ez a senkiházi egyáltalán ránézni is ! S hogy mer velem így beszélni ! ! ! Biztosan célzok , a lövésben nem lesz hiba , nálam senki nem lő jobban ! Ha egyáltalán eljön az a gyáva , és nem csak a száját jártatta ! Nem ! Már jön a pimasz ! Most ér ide a párbaj térre . Ó , és ott van Sophi … ott van bizony , puffuj milyen tekintettel néznek egymásra ! Nézd csak Sophi ! Nézd meg jól , mert én győzök , s ő meghal ! Meghal , bizony ám , te az enyém leszel , na meg a hozományod is ! Apád nekem ígért , és az enyém is volnál , ha nem jött volna közbe , ez a … ! Mit tud ő , amit én nem , Sophi ?! Talán jobb nálam ? ! Nem ! ! ! Nézz rá ! Két lábon járó csontváz ! Mint aki most kelt ki a sírból ! Én lehet , hogy jóval alacsonyabb vagyok nála, de engem legalább nem dönt fel a szél ! Nézz rám Sophi ,nézz rám , hát nem vagyok sokkal jobb nála ?! Rendben , rendben , válaszd őt , nézz rá továbbra is szerelmesen , de tudd , hogy most nézel rá így utoljára ! Látom ahogy ellenfelem , leveszi fekete kalapját , s azt átadja Sophinak , aki úgy szorítja melléhez ezt az egyszerű ruhadarabot , mintha valami szent ereklye volna . Holtsápadt , reménykedik , hogy nem szerelme veszti el a párbajt . A ellenségem a párbajsegédhez , fordul , aki ellenőrzi pisztolyát , ahogy korábban az enyémet is . Mindent rendben talál , a fegyverrel nincs probléma . Megtöltöm az enyémet , ő is a sajátját . A párbaj segéd ismerteti a szabályokat , mindketten , komoran , csak egy , egy mozdulattal jelezzük , hogy tudomásul vettük . Most szemben állok azzal , akit a legjobban gyűlölök . Ő úgy néz rám, mint ki próbál lebeszélni erről az ostobaságról , de komor arckifejezéssel jelzem , hajthatatlan vagyok . Innen már nincs vissza út ! Ő is erőt vesz magán , hidegséget erőltet vonásaira és elszántan áll elém . Azt képzeli , hogy győz ! ! ! Ó , milyen szilárdan áll ott , mint ki karót nyelt ! Hát , majd szívében a golyóval nem áll ilyen egyenesen és stabilan ! ! Rám fogja a pisztolyát , egyenesen nekem szegezi , keze nem remeg . Én is így teszek . Még soha nem tartottam ilyen biztosan fegyvert a kezemben ! Szemben állunk egymással , köztünk húsz, harminc lépés távolság . Egyszer lőhetünk , és valaki meghal . De az nem én leszek ! ! A párbajsegéd megadja a jelet . Én nyugodtan és fürgén húzom meg a ravaszt . A két pisztoly dörrenése egyszerre hallatszik . Fülsüketítő dörrenés . Fájdalom hasít jobb vállamba , abba a karomba mellyel a pisztolyt tartom . Fegyverem nem bírom tovább tartani ,ujjaim gyengék , a pisztoly a nedves avarba hull . Vállamra tekintek .Ingem vértől piroslik . Lábam is gyenge , térdere kényszerülök . Feltekintek . Látom a párbaj győztesét , amint győzelmi mosollyal az arcán , tart felém . Ismét vállamra , majd a földön heverő pisztolyra pillantok . Ez lehetetlen ! Engem nem győzhet le ez a mihaszna ! ! ! Nem ! ! Nem ! ! Nem ! ! ! ! Jön felém , még van képe kezet nyújtani ! ! Hát nem fogadom el ! Nem kell a szánalmad !!
– Ne érj , hozzám ! – Szűröm fogaim közt . Mire ő némán elhúzza felém nyújtott kezét . Megfordul , ott hagy , indul Sophi felé , aki boldogan borul nyakába . Én nézem őket , nézem őket és dühöm nem hagy alább . Szinte reszketek a gyűlölettől , kimondhatatlanul gyűlölöm őket ! A bosszúvágy még él bennem ! Förtelem ! Hogy örülnek győzelmüknek , mintha rajtam nevetnének !! Ezt nem hagyom ! Ezt nem ! Felkapom a földön heverő fegyvert . Felkapom mint a villám . Ujjam ismét a ravaszon nyugszik , mely hideg a nedves földtől . Célzok . És hatalmas dörrenés hallatszik ,melyet minden visszahangoz . A pisztoly elsült ! Egy fojtott kiáltás, aztán csend , síri csend. Majd Sophi keserves zokogása töri meg a hallgatást . Látom ahogy Sophia térdre ereszkedik földön fekvő szerelme mellé . Beszél hozzá , próbálja magához téríteni , de nem megy , halott . Én állok mint ki kővé vált , nem mozdulnak tagjaim . Megöltem ! Megöltem ! Bosszút álltam ! Bosszút álltam … de …. Hirtelen rettenetesen érezem magam ahogy végignézek a holttesten . Ahogy hallom Sophi zokogását egyszerre elmúlt dühöm, de mit érek vele már ! Dühöm elszáll , de helyette valami más , egy sokkal rosszabb érzés lett úrrá rajtam . Megkeserítettem Sophi életét ! Még hogy a bosszú édes ! Talán addig míg tervezgeted ! De ha már végrehajtottad, ha elbántál ellenfeleddel , bármennyire is gyűlölted , látni holtan , és tudni hogy te voltál a gyilkosa , már egyáltalán nem jó érzés ! Pocsék , egyszerre jobban utálod magad , mint egykori ellenségedet ! Bár hagytam volna lebeszélni magam erről az ostobaságról ! Most már késő ! Amit tettem visszafordíthatatlan…