A hadistennő 15

XV.
A hadistennő

Antonia arra riadt, hogy túl nagy a csend. Az egyetlen hang, amit hallott, az a tűz ropogása volt. Körülötte halottak feküdtek, s mindenhol a pusztulás. Öntudatra ébredve felidéződtek a csata képei. Mikor megpróbált felkelni, belehasított a fájdalom, s tehetetlenül feküdt tovább.
„Vajon mennyi ideig voltam eszméletlen? Hol vannak a túlélők? Mi történt Tyr-rel? Túlélte?”- kérdezte saját magától. Ám csak a jeges szél fütyült körülötte, szikrákat hordva, amelyek villanásai egy pillanatra megvilágították a sötétséget.
Tyr ez alatt épp Frigg-nek tette le az aranyalmákkal kapcsolatos esküjét, majd elindult Azgard felé. Halálosan fáradt volt, de eszébe villant a lánya, s ez elűzte a fáradtságát. Remélte nem esett semmi baja. Sietett, hogy minél előbb megtalálja. Mikor belépett a kapun szétnézett, de csak holttesteket látott mindenfelé.
– Nia!- kiáltotta.
– Ide! Tyr itt vagyok!- hangzott a lány válasza.
A hadisten erre balra fordította a fejét, és azonnal meglátta az oldalán fekvő lányt, ahogy őt nézi. Odasietett hozzá, majd fél térdre ereszkedett, és a karjába vette. A sebéhez ért a keze, mire az ifjú harcos felkiáltott a fájdalomtól.
– Mi történt veled?
– Megsérültem. Nem számoltam egy hátba támadással.
– Értem. Ne mozogj, mindjárt begyógyítom, aztán menjünk az aranyalmákért.
A hadisten a hasára fordította sebesült barátnőjét, és megnézte a sérülést.
– Ki kötözte be a sebed?- nézett fel.
– Heimdall.
– Elég csúnyán néz ki. Kevésen múlott, hogy nem vágott kétfelé.
– Gondolom.
Ezek után nem szólt senki, és a férfi is begyógyította a lány sérülését, majd talpra állította barátnőjét, majd az aranyalmafához siettek.
– Hál’ az égnek, még nem késtünk el!- sóhajtott fel a férfi.
– És most?- kérdezte a lány kíváncsian.
– Most elfogyasztod szépen az aranyalmákat, az utolsó darabig.
– Tessék? Ez nem a te reszortod lenne?
– De, eredetileg az enyém, de ha még egyszer megenném, pont az ellenkező reakciót váltaná ki, mint amit először kiváltott nálam.
– Vagyis halandóvá válnál.- bólintott a lány.
– Így van. Én, pedig úgy döntöttem, hogy nem szeretnék halandó lenni, ezért neked kell megenned.
– Halhatatlanná akarsz tenni?
– Valamivel csak meg kell jutalmaznom egy kiváló harcost.- mosolygott a hadisten.
– Na de…
– Nincs de, kölyök! Odin is ezt akarta, én is ezt akarom, szóval ne habozz, hanem edd meg!
Antonia leszakította az első almát és megette. A többi is követte, majd a Tyr csak azt látta, hogy barátnője felemelkedik a levegőbe, alakját elborítja a smaragdzöld fény, de a többit már nem látta. A lány is ugyanazokat a kínokat élte át, mint a hadisten. Mikor eltűnt a fény, az ifjú harcos a földtől négy méterre még lebegett egy kicsit, s a férfi látta, hogy a homlokán a Teiwaz jel vérvörösen izzik. Hirtelen azonban zuhanni kezdett, egyenesen felé. A hadistennek csak a karját kellett kinyújtani, s ájult barátnője teste egyenesen a karjaiba zuhant. Nézte a homlokán izzó jelet, s a falfehér arcot.
– Nem volt könnyű, de sikerült! Megviselt a dolog, de hamarosan jobb lesz!- mondta csendesen.
Hirtelen azonban hatalmas robajjal beszakadt az egyik palota teteje, és ez volt az a hang, ami visszahozta a háború istenét a valóságba.
„Okosabb, ha letűnök, mielőtt még Azgard teljesen összeomlik.” Már tudta mi a menekülés egyetlen útja, ám Antoniával a karjában nem lesz könnyű végrehajtani. Az ájult lányt a vállára vette, s futni kezdett. A falon úgy ugrott át, mintha nem is lett volna, s a vizesárok szélétől kétlépésnyire ért földet. Sajnos a landolás nem úgy sikerült, mint ahogy tervezte, mivel hármat bukfencezett, és Antoniát is el kellett engednie, mert nem akarta, hogy az új hadistennő a nyakát szegje. Így a lány legurult a töltésről, nyomában Tyr-rel.
– Nem így terveztem a földet érést, de mindegy!- morogta, mikor ott feküdt a lánya mellett.
A hadistennő váratlanul megmozdult, és kinyitotta a szemét, és felült. A szemürege fekete volt.
– Magadhoz tértél?- ült föl az isten is.
– Igen.
A férfi ránézett a lányra, aki lassan felé fordította a fejét.
– Jól vagy?
– Semmi bajom, ám közlöm veled, hogy én nem Antonia vagyok!
– Tessék?
– A lányod pillanatnyilag nem tud a rendelkezésedre állni, mivel igen csak megviselte a halhatatlanság befogadása, és még kínlódik, így érd be saját magaddal. Menjünk! Úgy tudom, ígértél valamit az Öregnek, és ugye ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!
– Valóban. Akkor irány az Alvilág! Ám itt még van egy kis dolgom.
– Igen, valóban. Meg kell szerezned a Gungnir-t. Sok időt pazaroltunk el, és várnak ránk!