A hadistennő 4

IV.
Visszatérés Azgardra

A hajnal a két barátot a ház hátsó teraszán lelte, ahogy a kezükben egy- egy bögre meleg teával, no meg két szál cigi társaságában ültek, és nézték a napfelkeltét. Tyr elmesélte az álmát a lánynak, aki homlokráncolva hallgatta. Tyr-en látszott, hogy megviselte ez az álom.
– Jobban, vagy már, Tyr?- nézett aggódva a lány a férfira.
– Igen, jobban. Nem kell aggódnod, de nem tudom kiverni az öreget a fejemből. Furcsa, de nem értem a kérését!
– Én sem értem, hiszen már rég halottak. Újra fel akarnak támadni?
– Ne beszélj zöldségeket, lányom! Senki sem tud visszajönni az élők közé miután meghalt!
– És a vámpírok?
– Azok nem teljesen halottak, de mindegy! Én a rendes halottakról beszélek!
– Jó, jó, bocsi. És ha kötöttek Héllel egy fogadást, mi szerint, ha megnyerik a Ragnarököt, szabadon engedi őket?
– Tessék? Az időt senki sem tudja vissza forgatni, ennek semmi értelme sincs!
– És ha rájöttek, hogyan kell?
– Nem is tudom, lehet, hogy valóban rájöttek valamire, és ezért hívnak haza. Már csak arra kell rájönnöm, hogyan jutok haza.
– Jutunk!- helyesbített a lány.
– Velem akarsz jönni?
– Hát hogy az ördögbe ne akarnék! Tudod, hogy szeretem a skandináv mitológiát, nem hagyom ki, hogy találkozzam a régi istenekkel!
– Rendben, meggyőztél, velem jöhetsz! Mondd csak, tudsz kardot forgatni?
– Igen tudok, sőt még az íjászatban is jeleskedem.
– Jól van, ennek örülök. Na akkor én megpróbálok kapcsolatba lépni az öreggel, hogy hová kell mennünk, hogy átlépjünk néhány ezer évet.
– Rendben.
Tyr bement a házba, és Antonia megitta a teáját. Fél óra múlva a férfi ismét jelentkezett. Antonia épp reggelit készített.
– Na meg van a hely?
– Meg.
– Mikor indulunk?
– Hamarosan.
– Jó. A teraszon reggelizzünk, vagy itt bent?
– Menjünk a teraszra.
– Rendben.
Hamarosan egy-egy adag meleg reggeli mellett voltak, és beszélgettek.
– Pontosan hová megyünk Azgard történetben?
– Baldr temetése utáni és a Ragnarök előtti időbe.
– Oké. Meddig maradunk?
– Ameddig szükséges.
– Mikor indulunk?
– Amilyen hamar csak lehet, ám még itt van ezt a gázrobbanásos ügy, meg kell várnunk a végét, lehet, hogy szükségük lesz a rendőröknek ránk.
– Igen, igazad van.
Befejezték a reggelit, majd a lány behordta a koszos edényeket, és nekilátott, hogy elmosogasson.
– Látom a háziasságodból, nem veszítettél egy dekát sem.- jegyezte meg a férfi, aki a lány után jött, és megállt a konyhaajtóban.
Antonia nem felelt, de elmosolyodott erre a dicséretre. Jól esett neki, ám a visszatérő memóriája hatására visszatértek a régi szokásai is. Mikor befejezte a mosogatást, odafordult a még mindig az ajtóban álldogáló hadisten felé, és megkérdezte:
– Nem tudod, mi lett az igazi apámmal?
– Nem, fogalmam sincs.
– Szeretném meglátogatni, tudni akarom, vajon mi van vele.
– Nem, kislány, jobb, ha nem, hisz úgy tudja, hogy halott vagy! Nem lenne jó most odaállítani, azzal hogy: „Hello apa! Képzeld, feltámadtam halottaimból!” Mit szólna hozzá?
– Hát ez is igaz.- vakargatta a tarkóját bűnbánóan Antonia.
– Na látod. Most inkább ne is foglalkozzunk ezzel, hanem nézzük milyen szinten vagy kardforgatásból.
– Jó, hozom a kardom, egy perc és jövök!
– Az udvaron megtalálsz- szólt utána a férfi, majd visszament a nappaliba, ahonnan egy másik helységbe ment.
Ez egy szépen berendezett szoba volt, mely tele volt könyvekkel. Ez volt Tyr dolgozószobája. Szemben vele volt egy hatalmas íróasztal, és mögötte a falon ott volt a kardja, melyet most leemelt, és elindult. Antonia is kiment, és a teraszon találta meg a férfit.
– Nos, kész vagy?
– Igen, gyerünk!
Egy órán keresztül forgattak kardot, és a végén Tyr elégedetten ennyit mondott:
– Látom, nem felejtettél, sőt még jobb lettél!
– Köszönöm. Talán a Teiwaz is közrejátszott, de tizennégy éves koromtól ismét elkezdtem kardot forgatni.
– Remek mesterid lehettek, mivel nagyon jól forgatod a kardot.
– Igen, jók voltak, de hozzád képest senkik! Te vagy a legjobb, Tyr, tőled tanultam sok mindent!
– Ugyan, én csak pár dolgot tanítottam neked!- legyintett a férfi szerényen.
– De akkor is, úgy érzem, velük tizedannyit sem értem el négy év alatt, mint veled, három hónap alatt. Tudod, te nagyon keményen hajtottál, ők meg bíztattak, de nem hajtottak.
– Na igen, de ne felejsd el, hogy időhiányban voltunk.
– Az is igaz.
Egy nap hajnalban a férfi felrázta a lányt, és ennyit mondott:
– Ideje indulnunk!
Egy óra múlva már a ház udvarán álltak, ahol két ló állt felszerszámozva. Felugrottak a nyeregbe, és indultak.
– Hol kell átlépnünk az idősíkot?- kérdezte a lány, mikor kiértek a városból.
– Néhány kilóméterre van egy nagy tó, ott.
Elérték a tavat, ahol átlépték az idősíkot. Egy hatalmas vízszínű fal állt a tóparton, amin keresztül vágtáztak, és fagyos, hideg világba érkeztek. Esett a hó, és a viharos szél az arcukba vágta a hópelyheket.
– Anyám, miért nem öltöztem melegebben?- kérdezte a lány, és megborzongott.
– Gyere, néhány kilométer után már meleg helyen leszünk.- szólt férfi, és lehajtotta a fejét. Mentek, de a sűrű hóesésben semmit sem láttak.
– Hol van már az az átkozott Szivárványhíd?- mérgelődött a férfi, mivel kezdett fázni.
Antonia már vacogott a hidegtől, és igencsak fázott. A férfi hallotta, ahogy didereg, ezért, megállt, majd ezt mondta:
– Szállj át hozzám!
Antonia szó nélkül átszállt a férfihoz, aki hátrább csúszott, és a lány felszállt. A férfi magához ölelte, majd hosszú kabátjával betakarta.
– Jobb?- kérdezte.
– Sokkal.
Az idő a segítségükre sietett ekkor, és lassan el kezdett szelídülni a hóesés.
– Végre!- sóhajtott fel Tyr. Hamarosan megtalálták a helyes utat Azgard felé. A lány ámulva figyelte, ahogy a komor hegytetőn megjelenik a Szivárványhíd, vagyis a Bifrost.
– Ez gyönyörű!- ámélkodott a lány.
– Lesz még szebb is!- ígérte a férfi, és nézte a hidat.
Vágtára fogta a lovát, s felvágtáztak a hídon. A híd tetején egy hatalmas kapu volt, nehéz tölgyfából. A kapu előtt egy délceg, negyven éves férfi állt.
– Üdv, Heimdall!- mondta a férfi, és megállította a lovát.
– Üdv, Tyr! Látom, elhoztad a bájos Antonia kisasszonyt is! Menjetek, már várnak rátok!
– Kösz, Heimdall!
Heimdall azzal kitárta a kapukat, és Antonia szeme kitágult a csodálkozástól, ahogy a kapun túli világ feltárult előtte.