A halott

Mikor haza értem és a ház belépőjében levettem magamról a meleg felsőruhát, már éreztem, hogy nem stimmel valami. Volt valami a levegőben. Nem az elmúlás, nem is szomorúság. Egy furcsa fanyar szag. Szag volt igen, nem illat. Kellemetlen savanykás szag.
Hátizsákomat a kezembe fogtam és bementem a konyhába.
Itt is terjengett ez a zavaró szag, de jóval gyengébben. A hátizsákomat a sarokgarniturára letéve, kipakoltam a bevásárolt dolgokat. Elakartam rakni a különféle élelmiszereket, illatszereket, de a szag annyira felerősödött, hogy nem bírtam tovább elhatároztam megkeresem a forrását.
Szinte elsőre ráhibáztam, a szobából jött. Nem annyira a szerencsének, mint inkább az orromnak köszönhettem, hogy nem kellett sokáig keresgélnem a szag eredetét. A szobából jött és egyből a szemembe ötlött a forrása, a holttest is. Rémületet nem okozott a látvány, mert már az első pillanatban tudtam, itt van már hetek óta, csak akkor még nem volt ilyen kellemetlen a szaga és fel volt cicomázva. Talán akkor még némi élet is volt benne.
Elnéztem a halottat. Most mit kezdjek vele. Itt nem maradhat, mert ez a kellemetlen szag kezdte megülni a lakás minden kissebb-nagyobb zugát.
Első gondolatom az volt szét darabolom és bedobom a kukába. A baj csak az volt, hogy a szemetes tartálynak a felét biztos elfoglalta volna, pedig hol van még csütörtök amikor jönnek a szemétszállítók, hogy a teli szemetes kukákat kiürítsék.
Kirakom a kapunk mellé, volt a második gondolat, de aztán eszembe jutott, nem örülnének a szomszédok, ha még négy – öt napig ott heverészne. Látványa nem illett volna a rátarti környezet elképzeléseibe.
A kutyánk miatt nem hagyhattam kint a kertben, mert biztos, hogy szétrágta volna. Akkor meg elhordja a kertbe és lehet rászánni egy napot, míg végre újra rendben lesz a füves rész.
Úgy este hat óra fele jöttem rá a megoldásra. Az egyetlen megoldásra ami a mostani állapotomban szóba jöhet. Elégetem. A holttestet elégetem és holnapra már csak némi hamu emlékeztet a hajdani halottra. Talán neki is így lesz a legméltóbb. Nem kidobva, szétrágva, hanem méltósággal elhamvasztva. Így lesz jó.
A kert hátsó részében ahol még némi építési törmelék is található felkészültem a dologra. Egy három literes kannában benzint készítettem oda, egy csomag gyufát, és a locsoló csövet, ha netalántán bármi balul ütne ki. Hiába nem lehet elég ovatos az ember. Bementem a házbe és megvártam a feleségemet.

Mikor megjött és elmondtam neki a tervemet, mintha elszállt volna róla a napi munka okozta fáradság. Készen állt a cselekedet végre hajtására. Az ablakon keresztűl segített kiadni a halottat, én a vállamra kaptam és hátra vittem az előre elkészített helyre a kertben. Ledobtam a földre, kicsit körbe ástam, majd lelocsoltam benzinnel. A szelíd lánggal égő gyufát akkor dobtam rá amikor a feleségem is mellém ért.
Egymáshoz bújva a tűz fényében néztük, ahogy elég a legutolsó karácsonyunk dísze, a fenyőfánk.