A hívás

– Halló! Éva, te vagy az?
– Ki lenne? Engem hívtál, nem?
– De, de. Csak olyan furcsa a hangod.
– Miért, milyen?
– Nem is tudom, olyan síron túli.
– Ne hülyéskedj, ki vagy hangosítva.
– Ja, az más.
– A körmömet festem, így nehéz lenne tartani a telefont.
– Milyen igaz.
– Miért hívtál?
– Hát, csak azért, mert megbeszéltük. Mondtad, hívjalak, ha van egy kis időm.
– Persze, emlékszem. De az már két hete volt.
– Igen, de tudod, a vizsgák.
– Én már túl vagyok rajta.
– Nekem még van egy, de azt majd később.
– Halasztod?
– Muszáj.
– Jól van, nem azért kérdeztem.
– Figyelj, megiszunk egy kávét?
– Mikor?
– Most. Itt ülök a Gongban.
– Lemenjek?
– Arra gondoltam.
– Múltkor elég szűkszavú voltál. Volt valami?
– Ha úgy vesszük.
– Hogy vennénk másképpen?
– Anyám bátyja meghalt. A hétvégén temetjük.
– Részvétem.
– Köszönöm. Ismerted?
– Nem.
– Már régóta beteg volt. Gyógyíthatatlan.
– Értem. Hiányzik?
– Nem. Húsz éve nem is láttam.
– Nem sokat meséltél a családodról, nem is tudtam, hogy problémáitok vannak.
– Nem voltak. Csak anyám. Kiborult, most a pszichiátrián van.
– Sajnálom.
– Te, figyelj, mi lenne, ha este moziba mennénk?
– Jó. Hova?
– Majd kinézzük valami műsorfüzetből.
– Kérdezhetek valami intimet?
– Persze.
– Van barátnőd?
– Hát, nem te vagy a barátnőm?
– Ha úgy vesszük.
– Akkor jössz?
– Várj már! Kérdezni szeretnék még valamit.
– Rendben.
– Szeretnél gyerekeket?
– Hogy jön ez ide?
– Szeretnél, vagy nem?
– Hát persze, hogy szeretnék.
– Akkor jó. Mennyit?
– Ezen még nem gondolkodtam.
– Nem baj. Először úgy is meg kell alapoznunk az életünket.
– Az életünket? Éva, hová akarsz kilyukadni?
– Hát, te nem érzed, amit én?
– Honnan tudjam, hogy te mit érzel?
– Jaj, ne butáskodj, már annyiszor megbeszéltük. Tudod, hogy mennyire szeretlek. Úgy megijesztettél az elején, olyan furcsa volt a hangod. Olyan idegen.
– Miért, mit vártál, alig ismerjük egymást?
– Tudom, az a két év nem olyan sok, de már ismerlek annyira, hogy elkötelezzem magam.
– Szerintem, ez még korai.
– Miért?
– Mert még nem találkoztunk.
– Ne mondj ilyeneket, megrémítesz!
– Ezt a számot most néztem ki a telefonkönyvből, és amikor meghallottam a hangodat, nem tudtam ellenállni.
– Jézusom, te nem Gábor vagy?
– Nem.
– Sajnálom!
– Semmi baj. Akkor jössz?
– Hova?
– Hát ide a Gongba. Megiszunk egy kávét.
– Megyek.