Az egyik kis faluban a gyerekek csínytevésből megtanították a mindig kotnyeles papagájt az alábbi mondatokra:
– Buta Józsi! Részeg vagy! Részeg vagy!
,,Véletlenül", vagy talán nem is olyan ,,véletlenül" a házigazdát, aki igencsak arról volt híres a környéken, hogy szeretett az italos pohár ,,fenekére nézni" és ezt sokszor, ahányszor csak tehette, meg is tette. Amint éppen a soros kapatossága alatt óvakodott volna be a házukba, és éppen a sötét előszobájukban akarta volna felkattintani a villanyt, hitelen megszólalt a papagáj:
– Buta Józsi! Részeg vagy! Részeg vagy!
A Józsi meghökkenve magában csak annyit tudott dünnyögni, hogy: – Mintha az asszony szólna, úgy beszélt a papagáj, de honnan tudja, milyen vagyok én most?- Majd elég nehézkesen, dülöngélve próbált meg levetkőzni, megmosakodni és a lehetőségekhez képest gyorsan ágyba bújni, hogy az asszony legalább ne sejtsen meg semmit sem, hogyha már a papagáj elkottyantotta magát. Hogy megsejtett-e valamit is az asszony? Erre a választ ne tőlem várja a kedves olvasóm!
Pecás
1 hozzászólás
A történetből kimaradt: Józsi volt a főszereplő. Elnézést!Pecás